„Ízletesen, sőt finoman főzni aránylag kevés költséggel: ez legyen minden háztartás jelszava.” Noha nevét elsősorban tortája tette híressé, szakács és csemegekereskedő volt, cukrászdával soha nem rendelkezett Dobos C. József.
A jellegzetes magyar ízek, ételek, italok mára nagyobb figyelmet és elismerést kapnak. Így nem meglepő, ha azonnal rávágjuk a feleletet arra a kérdésre, mitől lett hungarikum például a dobostorta, amely egy francia készítménynek magyar viszonyokra adaptált és módosított terméke.
175 éve, 1847. január 18-án született Dobos C. József, aki soha nem volt cukrász. Szakácsként, csemegekereskedőként és ételkreátorként alkotott nagyot. A leghíresebb magyar torta – ugye, máris kitalálta mindenki – a dobos, egy szakács sorsát fordította jobbra.
A névadó, Dobos C. József ínyesmester bár cukrász nem volt – szakácsként, csemegekereskedőként és ételkreátorként alkotott nagyot -, hírnevét mégis egy torta alapozta meg, amely (dobostortává köznevesülve) azóta is az ő nevét viseli. Az 1884-ben megalkotott gasztronómiai műremekbe a beletöltött vajkrémet – bármily hihetetlenül hangzik is – szintén ő találta ki, addig ugyanis a cukrászok nem ismerték ezt a típusú tölteléket.
Dobos C. József egy valódi szakácsdinasztia leszármazottja, dédapja Rákóczi Ferenc szerencsi kastélyában volt szakácsmester és ő maga édesapja mellett kezdte e mesterség elsajátítását.
1878-ban – kissé szokatlan módon – csemegekereskedést nyitott a Kecskeméti utcában, ahol saját készítésű ételeket, konzerveket, édességeket is árusított és – ma rendezvényszervezőnek mondanánk – vállalta házi ünnepségek ellátását, ételsorainak összeállítását, a rendezvények lebonyolítását.
Sokoldalú ember volt, korának kiváló szakírója, művelt, szellemes társalgója. Mintegy 15 kötetben adta közre szakmai ismereteit, az évek során elsajátított műhelytitkait, külföldi utazásai gasztronómiai élményeit és étkezéssel kapcsolatos történeteit, anekdotáit, amelyeket főként német nyelven írt, és a mai nap várat magukra magyar fordításuk. Magyarul megjelent leghíresebb könyve az 1881-ben kiadott Magyar – Franczia Szakácskönyv, melynek előszavában így ír a szerző:
„A jó hírnév, melyet Ausztria-Magyarország főúri házainál szerencsés voltam kivívni, s melynek évek óta fennálló üzletei is örvend, szolgáljon kezességül a nagyérdemű közönségnek, különösen pedig a bájos magyar gazdasszonyoknak, kiknek használatára e szakácskönyv főleg íratott, szolgáljon mondom kezességül arra nézve, hogy e műben egy szakembernek igazán gyakorlati – sok évi tapasztalat által kipróbált tanácsait és utasításait fogja találni.”
Híressé vált tortáját az 1885-ös országos kiállításra kreálta – ez idő tájt vendéglője is volt a Városligetben. Itt kóstolta meg a hamar híressé vált édességet elsők között Erzsébet királyné és Ferenc József, de vendége volt egyebek között a walesi és a bajor elnök is.
„A gond és figyelem tehát a főzésnél nagyon szükséges.
Nem tartom fölöslegesnek erre vonatkozólag néhány példabeszédet idézni.
„A házi béke egy családnál nem ritkán a helyes táplálkozástól függ.”
„Semmi sem tesz oly engedékennyé, mint a gyomor nyugalma.”
„A főzés művészetét tanulni kell, míg az enni tudás többnyire vele születik az emberrel.”
„Az olyan háziasszony, ki nem érzi szükségét annak, hogy főzni tudjon, nem érdemli meg a „házi asszony” nevet.
Ezen és ezekhez hasonló aforizmák szolgáltak alapelvekül e könyv írásánál, s ezeket folyton szem előtt tartva reméltem elérni azt, hogy művem nemcsak a már gyakorlott szakácsnő kezében lesz hű tanácsadó, de gyakorlati kalauza, útmutatója lesz azon ifjú hölgyeknek is, kik jó házi asszonyok akarnak lenni.”
Szalay Attila szakíró szerint a torta lázba hozta Budapest ínyenceit és cukrászait is, olyan sikert aratott, hogy rövidesen külföldre is szállított belőle. Vetélytársainak hosszú ideig nem sikerült termékét utánozni, Dobos az eredeti receptet végül 1906-ban az ipartestületnek adta. Virágzó üzletei az első világháborút gazdasági romlás miatt hanyatlásnak indultak, ő maga haláláig visszavonultan élt.
