Úgy tartja a fáma, hogy a „legnagyobb magyar” életében nem játszottak különösebb szerepet az ínyencségek. „Nem állok a nagyevők és a hashősök során” – jegyezte meg Önismeret című vallomásában Széchenyi István.
Azt is hozzátette, „e tekintetben az igen »kényesek« közt lelem a helyemet”. S arra a kérdésre, hogy ez a „kényesek” valójában mit jelentett, nem könnyű választ találni. Elkényeztetett grófi sarjaként válogatott?
„Én például, ki épen nem állok a nagyevők és hashősök során, söt e tekintetben inkább az igen »kényesek« közt lelem helyemet, különösen kedveltem az eczet- és olajjal és egy kis veres hagymával salátára transformált babot, ugy hogy ilyesböl sokszor két dombra kitálalt tányérral is elköltöttem egy vacsorán, és pedig egészen büntetlen. Ha valaki látta volna, mily gustussal nyelegettem én ezen antipitagoriai természeti adományt, — az németül bizonyosan a babot rám nézve s Leibspeisnak titulálja — mintha mind az, a mit az ember eszik, nem volna Leibspeis.”
A gyomra nem viselte a nehezebb falatokat? Akár így, akár úgy, Széchenyi örökében nem maradt híre finom ételeknek. Talán csak egy, amelyről ugyanitt emlékezett meg.
Persze egyes étlapokon időről, időre feltűnt olyan fogás, amelyhez odabiggyesztették a Széchenyi nevet. Akadt róla elnevezett fogasleves, rostélyos, lepény. De a szakma jó ismerői úgy mondják, valószínűleg a vendéglős oly nagyon tisztelte a grófot, hogy az ételt róla nevezte el. Hogy megfordult-e nála a nemes úr, vagy sem, ette-e az étkeket, vagy sem, arról nem szól a fáma.
A nyelvészetnek az ínyenckrónikával kapcsolatos fejezeteiben azért találni Széchenyivel kapcsolatos jegyzeteket. A gróf ugyan később tanult meg magyarul, mint németül, de maga is a nyelvújítók közé tartozott. Hozzá kötik a ma is használatos cukrász szót, amelyet előtte „tsemegetsinálónak” mondták „pepecsmíves” mesterségnek.
És akadt más is. A sampányert ő alakította pezsgővé. A mostanában újra divattá lett „hideg nyalat” elnevezés is a nyelvújítás előtt időkből származik, a nyelvészet szerint Széchenyié a „fagylalda” szó.
