Szerelem? Szerelem egy édes íz, egy könnyed mozdulat, egy megfűszerezett élmény. Vargha Zsuzsa sorozata az ínyenc falatok és a kultúra kapcsolódási pontjait, ízeit és illatait keresi. Elsőként Anna Pavlova, világhíres balerina rejtélyessége és a róla elnevezett habos torta titkait ismerhetjük meg.
Amikor 1909-ben az orosz cári balett Párizsba indult, a társulat legfényesebb csillaga a 21 éves lengyel származású Vaszlav Nizsinszkij volt. A legenda szerint az ötlet is, hogy az orosz társulat Párizsba utazzon, az ő fejéből pattant ki. A gondolat zseniálisnak bizonyult, hiszen a csodálatos klasszikus orosz balett hagyományai és a 20. század legnagyobb formátumú alkotóinak találkozása nagy hatással volt minden művészeti ágra. A cári társulat olyan alkotókat inspirált, mint Sztravinszkij, Debussy, Picasso, Cocteau.
Párizs nemcsak a balett társulatnak jelentett kiugrást, hanem a prímabalerinának, Anna Pavlovának is. Anna tíz évesen a cári balettiskola növendéke volt, 1906-tól prímabalerinaként lépett fel cári társulat tagjaként. A párizsi utazás neki a világhír kezdetét jelentette, hiszen a francia főváros megnyitott számára a világ színpadait. Mindenhol rajongtak érte. Táncolt II. Miklós orosz cár, Ferenc József, II. Vilmos német császár, VII. Eduárd brit király előtt. Budapesti fellépése után Bálint Lajos így írt róla a Nyugat-ban: „…amit táncol, az nem a ballet classique – több annál vagy jóval kevesebb. Több annál – mert hideg és zárt formáit melegséggel töltötte meg és feloldotta s kevesebb, mert szabályos és kérlelhetetlen szeszélyévé formálta.”
Anna Pavlova ekkor már saját társulata élén járta a világot, turnézott Amerikában, Dél Amerikában, megjárta Kínát, Japánt, táncolt Egyiptomban, 1926-ban Ausztrália és Új Zéland következett.
Leghíresebb szerepe A hattyú halála című szóló táncköltemény, amelyet Saint-Saëns zenéjére az ő számára koreografált Mihail Fokin. Erről Bálint Lajos így írt: „Ha a régi balett XVIII. századbeli nagy mesterei látnák táncolni a „haldokló hattyú”-ban, kissé megdöbbenten s fölöttébb megvetően csóválnák meg fejüket a szentségtörő produkción, mely e befejezett és teljes formákat – e megszentelteket és kétségbevonhatatlanokat – befejezetlenekké és fejlődőkké merte tenni. Mert ez Anna Pavlova táncművészetének meghatározó értéke.”
Oskar Bie, német esztéta még ennél is tovább ment, ő egyenesen Oroszországhoz hasonlította Anna művészetét „Oroszország szenved, és egyben kivirágzik a forma és a lélek e konfliktusában. De a küzdelem sohasem ér el olyan szépen és kiegyenlítően célhoz, mint Anna Pavlova táncában.”
Ám valószínűleg Anna Pavlovára – ennek ellenére – manapság jóval kevesebb találatot adna ki az internetes kereső, ha a táncművészetén túl nem maradt volna utána egy csodálatos édesség, amely az ő tiszteletére készült és az ő nevét viseli.
Azokban az időkben, amikor a repülés még nem létezett keresztül – kasul bejárni a világot, nem kis teljesítményt jelentett, így nem csoda, hogy a távoli ausztrál földrészen megkülönböztetett tisztelettel és figyelemmel vették körül a prímabalerinát. A tiszteletére rendezett vacsorán feltálalt édesség – amely alapja – a hagyomány szerint – a balerina szoknyáját utánzó hab, a ráhalmozott édes tejszín, a friss gyümölcs pedig ezek koronája.
Az édesség ma is az ausztrálok nemzeti desszertje, bár a két ország: Ausztrália és Új Zéland a mai napig is magáénak érzi, az ottani szleng szerint a Pav nem hiányozhat a nemzeti ünnepek étkezőasztaláról.
A torta csodálatos megjelenését csak íze és állaga fokozhatja. A roppanós habcsók, az édes tejszín összeolvadását erősíti a friss gyümölcs élénk zamata. Mennyei! És bármennyire is félelmetesnek tűnik, egyáltalán nem nehéz elkészíteni! Érdemes elkápráztatni vele a vendégeket, lenyűgözni őket, mint tette egykoron Anna Pavlova a színpadon!
A klasszikus Pavlova torta
Hozzávalók: 6 tojásfehérje, csipet só, 25 dkg kristálycukor, 3 teáskanál kukoricaliszt, 1 vagy almaecet, 5 dl tejszín habbá verve, friss gyümölcsök (eper, málna, kivi, szeder stb.)
1. A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
2. A tojásfehérjéket egy csipet sóval félkeményre verjük, majd habverés közben kanalanként hozzáadjuk a kristálycukrot is. Szép fényes, szálas habot kell kapnunk.
3. Rászitáljuk a kukoricalisztet, hozzáadjuk az ecetet, és villával óvatosan elkeverjük.
4. Sütőpapírral kibélelünk egy tepsit, a papír közepére egy torta méretű (kb. 20–24 cm átmérőjű) kört rajzolunk (Egy tányért körberajzolunk).
5. A masszával kitöltjük a megrajzolt alapot.
6. Miután betettük a sütőbe, a hőfokot visszavesszük 140 fokra, és így szárítjuk 1 órán át.
7. Ha elkészült, a sütő ajtaját résnyire nyitjuk és hagyjuk így kihűlni. (Nem szabad elsietni, mert hűlés közben könnyen összeeshet a hab)
8. A tejszínt kevés cukorral kemény habbá verjük, és a tortaalapra halmozzuk, majd rátesszük a gyümölcsöket.
Vargha Zsuzsa
