Bródy Sándor ritkán főzött, de úgy vélte, pontosan tudja, mihez mi kell, hogyan kell tálalni, és ismereteit mindig jóízűen adta elő.
„Három évtizeden keresztül alig volt ünnepeltebb írói név, mint a Bródy Sándoré – írja Hatvany Lajos 1935-ben. – Nem csupán a közönség tapsolt neki, hanem ami a legnagyobb szó, még az írók is. Az idősebbek benne látták utódjukat. Jókai házának mindennapos vendége volt. Mikszáth megírta róla, hogy: »mindenkit bámulatra ragad rendkívüli munkaerejével és termékenységével, mely gyaníttatni engedi, hogy még tömérdek mondanivalója van«.
A szerencse kiválasztottjának, még ezek a ki nem mondott mondanivalók is javára váltak, mert a reménységnek és várakozásnak folyton lelkendező légkörét remegtették izgalmas személye és munkája körül. A kortársak tőle vártak legtöbbet, – s az utána jött nemzedék Bródy-kitaposta nyomokon vágott neki az irodalomnak.”
Bródy Sándor író, drámaíró, aki 1863. július 23-án született Eerben és 1924. augusztus 12-én hunyt el Budapesten, alázatosan tisztelte a gasztronómia valódi mestereit, a szakácsokat, a vendéglősöket, a pincéreket. Amikor tehette, és volt elég pénze a vásárláshoz, pompás gulyásokat rottyantott a margitszigeti Kisszálló szobájának szerény vaskályháján (még Krúdyéknak is főzött halpaprikást). A 20. század nagy művészei közül gyakori vendég volt a szigeten Molnár Ferenc, Bródy Sándor vagy Krúdy Gyula.
Ignotus A hét szakácskönyvében Bródy borjúpörkölt és kiflikrumpli receptjét közölte:
„Ó, az a huncut Bródy Sándor, akinek a legszentebb alkalom sem elég szent, s ó, azok a huncut lyányok, akik oly áhítatosan csókolódznak a haza nevében! Drága ércszobor, ott a Duna mentén, azt hiszem, mindennél, ami aznap hajnaltól éjfélig a lábaidnál történt, ennek a kis históriának örültél a legjobban. Mert ez biztos, hogy szívből fakadt, és nem volt komédia…”
BRÓDY SÁNDOR KÁPOSZTÁS TEPERTŐS POGÁCSÁJA – RECEPT
(Bródy Sándor receptje)
„Jó disznó – vagy libatepertőt finomra megvágunk a nyújtótáblán; most ezt eldörzsöljük kéz közt annyi liszttel, amennyit a tepertő zsírossága felvesz; azután teszünk bele egy kevés élesztőt, egy tojássárgáját, egy kis törött borsot, sót és egy kicsi pohárka fehér bort. Ezt a masszát azután jól kidolgozzuk, kinyújtjuk és az omlós tésztákhoz hasonlóan összehajtva hideg helyre pihenni tesszük vagy tíz percrzre. Közben vagy előbb egy kis fő káposztát finomra megvágva zsírban megdinsztelünk barnára és kihűtjük. A tésztát pihenés után kinyújtjuk, a káposztát belé, azaz rákenjük és ismét az előbbi módszer szerint összehajtva pihentetjük; most azután ismét kinyújtjuk, körülbelül jó ujjnyi vastagságra kiszaggatjuk, és tepsibe rakva kisütjük, a tetejét pedig tojássárgájával megkenjük.”
