Kisfröccs, nagyfröccs, házmester és háziúr, de melyik a Krúdy fröccs? A bor vízzel történő vegyítésének hagyománya az ókorba nyúlik vissza, napjainkban pedig a reneszánszát éli.
„S mert a részeg embert utálom, legalább úgy, mint a kákabélűt, aki fanyalogva ásványvízzel keveri a bort – meddig és miért akarsz ilyen óvatosan élni, szomorú barátom? – tartok majd egy kivénült sváb csaposlegényt, aki megtanít vendégeim számára fröccsöt készíteni. Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, az igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka.” (Márai Sándor: A magyar borokról)
A görögök vízzel hígították a bort azokon a szümposzionokon (együttivásokon), amelyek az egymással ritkán találkozók fórumai voltak. Ügyeltek rá, hogy a bor gátlásoldó legyen, de mértékkel fogyasztották, mert az ittasság megakadályozta az ésszerű társalgást.
A Genfben előállított mesterséges savanyúvizet gyártását kívánta megvalósítani Jedlik Ányos, amikor 1826-ban megépítette a világ első szódagyártó-gépét, merthogy a távolról szállított balatonfüredi ásványvizet szerette volna egy friss, mesterséges szénsavas vízzel helyettesíteni. „Egyik palaczkban foglaltatik a savanyú vizeknek legegyszerűbbike, mellyben a közönséges vizen, és avval egyesült szénsavon kívül semmi más ásványos rész nem találtatik. Ezen víz nagyobb mértékben bírja magában tartani a szabad szénsavat, mint az, mellyben a szénsavon kívül még többféle savak is felolvadvák; pohárba töltetvén szüntelen szénsav buborékokat hány, még a szénsav nagyobb része el nem röpül; legjobb tehát a poharat azonnal, hogy megtöltetett, ki is üríteni, különben a víz sokat vesztene kellemes csípősségébül.”
Magyarországon – úgy tartják – a 19. században született meg a fröccs, a legenda szerint Fáy András író fóti pincéjében. Állítólag ide hozta el 1842-ben első szódavizes palackját Jedlik Ányos, az eseményen jelen lévő Vörösmarty Mihály pedig a németes spriccer kifejezés helyett a fröccs nevet adta a szódás bornak. „Spritzer? Túl németes. Legyen inkább fröccs!” Az eseményt Vörösmarty meg is örökítette A fóti dal című versében, hogy „fölfelé megy a borban a gyöngy”.
Fröccs, de melyik?
Kisfröccs (fütty): 1 dl bor + 1 dl szódavíz (József Attila szerint egy „füttyre” meg lehetett inni.)
Nagyfröccs (húzás): 2 dl bor + 1 dl szódavíz (Móra Ferenc nevezte el „húzás”-nak, „ide a gallér mögé)
Hosszúlépés: 1 dl bor + 2 dl szódavíz
Házmester: 3 dl bor + 2 dl szódavíz
Viceházmester: 2 dl bor + 3 dl szódavíz
Háziúr (nagyházmester): 4 dl bor + 1 dl szódavíz
Lakó fröccs (kisházmester): 1 dl bor + 4 dl szódavíz
Krúdy fröccs: 9 dl bor + 1 dl szóda
Sóher fröccs: 1 dl bor + 9 dl szóda
Góré fröccs vagy ijesztett): 1 pohár borhoz pont egy spriccentésnyi szóda
Polgármester: 6 dl bor + 4 dl szóda
Mafla vagy Maflás : 0,5 liter bor + 0,5 liter szódavíz
Csatos: 1 liter bor + 0,5 liter szódavíz
Lámpás: 1,5 liter bor + 0,5 liter szódavíz
Puskás fröccs (magyar–angol): 6 dl bor + 3 dl szódavíz
Bakteranyós: 2,5 dl bor + 2,5 dl szóda
Tisza fröccs: 1 dl vörösbor + 1 dl pezsgő
Maci (Borsszem Jankó): 2,5 dl szódás málnaszörp + 2,5 dl bor
Deák bólé: sok szóda cseppnyi bor (Deák Ferenc kedvenc hűsítője)
