Az ünnepekre az előrelátóbbak már elkezdtek vásárolni italokat is. Szilveszterkor máig előkelő nedű a gyöngyöző pezsgő, legyen az akár magyar, például egy palack Törley vagy François.
Magyarrá lett pezsgőmester
A hazai pezsgőgyártás természetesen franciaországi tapasztalatokkal, sőt: kezdetben francia nyerspezsgővel indult a mai Budafokon. Az első promontori gyárat alapító Törley József hamarosan munkatársat, majd riválist is kapott François Lajosban, a máig fennálló dinasztia hírneves pezsgőmesterében, majd gyáralapítóban, aki éppen száz éve lett magyar állampolgár.
Az ünnepekre az előrelátóbbak már elkezdtek vásárolni, ajándékokat is, italokat is. Az utóbbiak között máig előkelő nedű a gyöngyöző pezsgő, legyen az akár magyar, például egy palack Törley vagy François.
A két név valamikor elválaszthatatlan volt egymástól, hiszen a bács-topolyai földbirtokos gyermekeként 1857-ben született Törley József és egy francia pezsgőmester fia Reimsből, Louis François együtt kezdte el meghonosítani a magyarországi pezsgőgyártást az 1880-as években. A Törley-pezsgőkön az 1880-1980 embléma díszeleg. A másik híres pezsgőfajta, a François-pezsgő születésének dátuma 1886.
Törley, aki a pezsgő feltalálójaként tisztelt bencés szerzetes, Dom Pérignon szűkebb pátriájában, Champagne-ban tanulta ki a szakmát, hazatérve semmit sem bízott a véletlenre. Miután Budától délre egy kisvárosban, az akkor Promontornak nevezett Budafokon rátalált létesítendő pezsgőgyárának ideális helyszínére, előbb Reimsből vásárolt nyerspezsgőt és azt érlelte, palackozta, értékesítette. Amikor 1882-ben a Savoyai-kastély pincéiben megindította a termelést, francia mintára készített mindent. Úgy vélte, hogy nemcsak a pezsgőkészítési eljárást kell importálni Franciaországból, hanem mindjárt a szakembert is hozzá. Így édesgette Reimsből Budafokra Philipp François francia pezsgőszakember tizenkét gyermeke közül az életben maradt két fiú egyikét, Louis François pezsgőmestert, aki még nála is fiatalabb volt: 1859-ben született, tehát 21 évesen került Magyarországra.
A kiváló szakember eleinte alkalmazott volt Törleynél, majd társas viszony jött létre köztük, azonban ahogy az lenni szokott, „két dudás nem fér meg egy csárdában”, és versenytársakká váltak. Louis François 1886-ban önállósította magát, és az időközben szintén Budafokra települt öccsével, Césarral megalapította saját pezsgőgyárát Louis François et Co. Budafok néven. Még abban az évben 7243 palack pezsgőt töltöttek le. Ezzel elkezdődött Philipe François, a champagne-i Montigny pezsgőgyár pezsgőmesterének Magyarországra származott fiai által létrehozott üzem látványos fejlődése, mely nagymértékben hozzájárult a budafoki pezsgőgyártás fejlődéséhez és elismertetéséhez.
A XIX-XX. század fordulóján Törley évente 2 millió palack pezsgőt adott el itthon és külföldön, François 800 ezret. Törley gyönyörű kastélyt épített, és alapító tagja volt a Magyar Autóklubnak. A François család pedig teljesen elmagyarosodott. Louis-ból, aki pezsgőmesterként kezdett együttműködni Törleyvel, hamarosan François Lajos lett, akinek szerződése szerint minden megtermelt Törley pezsgőspalackból egy járt. 1905-ben lett magyar állampolgár. A két pezsgős barát szép együttműködésből hamarosan konkurenciaharc lett. Előbb szakmai kérdésekben támadtak nézeteltéréseik (François, ellentétben a modern pincészettel, elítéli a felgyorsított érési folyamatot és a klasszikus hagyományokat követte). Majd amiatt pattant ki a döntő veszekedés, hogy François ragaszkodott hozzá: a pince kulcsának a pezsgőmesternél kell lennie, Törley úgy vélte: a kulcs a tulajdonosé.
Komollyá fajult-e a vita, vagy sem, ma már nem tudható. Tény, hogy a két pezsgőgyáros útjai elváltak egymástól. Mindkét gyár tovább fejlődött és uralkodók is maradtak a gyöngyöző nedű magyar piacán, miközben a tőlünk exportált pezsgő kétharmada is Törley, harmada pedig François emblémával lépte át a határt. Az arány azonban ne legyen megtévesztő: François-ék inkább a klasszikus, munkaigényesebb és így drágább fajtákat forgalmazták, tehát a termelési értékük közel azonos lehetett.
A francia férfiút jogosan illették magyar keresztnévvel, hiszen élénk közéleti szerepet játszott nálunk: jótékonykodott Promontoron, és tizenegy esztendőn át Budafok bírája is volt. Ő alapította meg a helyi önkéntes tűzoltó egyesületet, tagja volt a dalárdának, és számos nemzetközi kitüntetés bizonyítja, hogy hathatósan öregbítette a magyar pezsgőgyártás hírnevét.
A magyar pezsgőgyártás regényének azonban csak az első fejezete romantikus, hősies. A folytatás már nemcsak személyes konfliktusokkal, hanem háborús tragédiákkal teli. A második világháború során a hadiüzemeknek – Csepelnek – szánt angolszász bombák közül nem egy véletlenül a Duna másik partjára, Budafokra hullott. A nem kívánt égi veszedelemből a François-gyárnak is bőven jutott. Nem is heverte ki egyhamar az üzem: 1947-ben még gyártott ugyan 14 ezer palack márkás pezsgőt, de 1949-re becsukta kapuit. A népi demokrácia által „úri ital”-nak titulált termékét egy időre el kellett felejtenünk, bár a Hungarovin cégeként az ötvenes évek derekától újra működött a Törley-gyár.
A minőség hamarosan diadalmaskodott az ideológián: a François és Törley közös története 1982-ben folytatódott, amikor is a Törley pezsgőgyár 100 éves jubileumán megvásárolva a családtól a névhasználatot és felújította az eredeti pincéket. A minőségi pezsgőfajták gyártására újra létrehozták (az akkor már főként a tankpezsgőre szakosodott Törley és az 1955-től működő, hagyományos technológiát alkalmazó Hungária mellett) harmadik budafoki „pezsgőgyárként”, a François-üzemet. A minőségre mindig kényesen ügyelő François pezsgőgyárban azóta is kizárólag az Etyek-Budai borvidéken található saját ültetvényről származó Chardonnay és Pinot Noir fajtájú szőlőből készülnek a kiválóbbnál kiválóbb pezsgők.
A három budafoki pezsgőüzem, a magyarországi pezsgőpiac néhány más szereplőjével 2005. januárjában megalakította a Törley Pezsgőpiac Kft.-t, amely évente mintegy 18 millió palack pezsgőt forgalmaz. Ezzel a belső piac kétharmadát uralja, noha már számos más hazai gyár termékével is meg kell mérkőznie a piacon. Akárcsak a Törley-gyár alapításakor, amikor a már hat évtizede működő pozsonyi Hubert és az 1842-ben alapított Esch-cég mellett budai, aradi, pécsi cégek márkáival kellett versenyeznie.
Egy pohárka klasszikus érlelésű, zöldesfehér színű és kitűnő, enyhén élesztős illatú, gyöngyöző nedűnek már a látványa is, még inkább a felhörpintése bárkit meggyőzhet róla: e verseny valóban a fogyasztó javát szolgálja.
