„Nem sört árulok, hanem jó kedélyt” – vallotta Alfred Heineken holland sörgyáros, aki egy több mint száz éves sörterméket tett a világ egyik legismertebb sörmárkájává.
Amikor Alfred Henry Heineken 90 éve, 1923. november 4-én megszületett Amszterdamban, a családi vállalkozásként működő sörfőzde már több évtizede működött. Nagyapja Gerard Adriaan Heineken 1863-ban vásárolta meg a város legnagyobb, még a 16. században alapított sörfőzdéjét, amelyet Heineken és Co. névre keresztelt át. A nagypapa szorgosan tanulmányozta a szakma híreit, így az elsők között tért át a sör felső erjesztéséről a fenékerjesztésre, vezetett be minőségellenőrzést, dolgozta ki egyedi sörélesztőjének receptjét. A vezetést 1914-ben Henry Pierre Heineken vette át, az ő irányításával kezdődött meg a nagyszabású export és a külföldi gyárak építése, az elsőt 1931-ben az akkor még holland gyarmat Indonéziában adták át. Az amerikai szesztilalom feloldása után három nappal már megérkezett a tengeren túlra az első Heineken sörszállítmány – talán ennek is köszönhető, hogy az Egyesült Államokban ma is a Heineken a legkedveltebb import sör.
A mosolygó „e” betű
Alfred Henry Heinekent természetesen a családi vállalkozás élére szánták, ahová 19 évesen lépett be. 1946-tól az amerikai kirendeltségen dolgozott, itt találkozott élete két nagy szenvedélyével: a reklámmal és egy Lucille Cummins nevű fiatal lánnyal, akit feleségül is vett.
Alfred észrevette, hogy a vevőkre milyen nagy hatással vannak a reklámok, ezért hazatérése után ajtajára egy táblát tett ki „reklámrészleg” felirattal. „Ha nem lettem volna sörfőző, minden bizonnyal hirdetőügynöknek állok” – mondta később. A márka arculatát teljesen újraformálta: az ő találmánya volt a mosolygó „e” betű a Heineken névben, ő döntött a zöld szín mellett, és ő találta ki a világszerte ismert logó, a csillag, zászló és komlóinda kombinációját. Messze megelőzte korát, már akkor ösztönösen alkalmazta a marketing fogásait, amikor a fogalom maga még ismeretlen volt. Jelszava ez volt: „Nem sört árulok, hanem jó kedélyt.”
Meggyőződéssel hirdette, hogy a sör képes utazni, sőt a márka is képes utazni, ezért egyre-másra kötötte a licencszerződéseket külföldi sörfőzdékkel. Az apja által elveszített családi részvénytöbbséget 1954-ben visszaszerezte, és családi alapítványa révén élete végéig megtartotta. Vezetése alatt a Heineken a világ második legnagyobb söripari vállalkozásává, legnagyobb sörexportőrévé nőtt. A vállalat több mint 200 nemzetközi és helyi márka birtokosa, több mint hetven országban 125 sörfőzdéje működik, a magyar piacon a kilencvenes évektől vannak jelen. A Heineken sör a világ 174 országában kapható, és a Föld lakói percenként mintegy tizenkét és félezer palackot fogyasztanak el az általa előállított nemes nedűből.
Alfred Heineken életében utoljára 1983-ban szerepelt hosszabb ideig a hírekben, nem önszántából: nem sokkal hatvanadik születésnapja után elrabolták, és csak három hét után, 35 millió guldenes váltságdíj ellenében szabadult. Ezután – érthető okokból – 2002. január 3-án bekövetkezett haláláig ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt. Vagyonából szívesen áldozott társadalmi és kulturális célokra, megkapta egyebek között a francia Becsületrendet, hazájában 1999-ben az Évszázad Hirdetőjének, a Heinekent pedig az Évszázad Márkájának választották.
A Heineken Hungária Sörgyárak Zrt.-nek Magyarországon két sörgyára van, Sopronban és Martfűn. Prémium és mainstream márkáival a magyar piac meghatározó szereplője.
