A XX. századi világirodalom egyik legnagyobb alkotása, A Gyűrűk Ura nemcsak az irodalomra, hanem más művészeti ágakra, így a zenére, a képzőművészetre is komoly hatást gyakorolt, sőt Tolkien az étkezés kultúrájának is helyet adott.
Alig akad még könyv, amely olyan sok különböző nemzedéket és kultúrát szólítana meg, mint A Gyűrűk Ura. Szerzője, J. R. R. Tolkien bigott katolikus, ókonzervatív tweed öltönyös elbeszélő volt, a könyv mégis a hatvanas évek hippi nemzedékének lett kézikönyve, amely nemzedék a képzelet birodalmában a létező világ ellenpólusát, a jobb jövő utópiáját vélte meglátni. 122 éve, 1892. január 3-án született John Ronald Reuel Tolkien, a XX. századi fantasy-irodalom egyik legnagyobb alakja, ez alkalomból a hobbitok étkezési szokásait vettük szemügyre.
Hobbit elé egy tányért
Az emberek, tündék, hobbitok, orkok világa, története évtizedek óta minden generációnak tartogat mondanivalót: a szórakozni vágyó, átlagos műveltségű polgár éppoly érdeklődéssel forgatja lapjait, mint a nyelvészettel foglalkozó tudós.
Mit akarnak, miért harcolnak a hobbitok? Az apró örömökért, melyek teljessé teszik az életet. Nem akarnak hőssé válni, nem is élvezik a háborúskodást, a hatalmi torzsalkodást, mindössze békésen kívánnak élni, jókat és finomakat enni, nagyokat pihenni, a szomszédokkal anekdotázni és pipázni.
„A négy hobbit megünnepelte Bilbó születése napját, aztán egy darabig még elidőzött Völgy-zugolyban, sokat üldögéltek öreg barátjukkal, aki ideje java részét – az étkezések kivételével – már bent töltötte a szobájában. Mert az étkezések időpontja pontosan meg volt szabva, s ritkán esett meg, hogy arra ne ébredt volna fel idejében. Körülülték a tüzet, és sorra elmondtak neki mindent, ami az útjukról és a kalandjaikról eszükbe jutott. Először úgy tett, mintha jegyezgetne, de el-elszundított közben, s mikor fölébredt, azt mondta: – Nagyszerű! Csodálatos! Hol is tartottunk hát? – S ők ott folytatták a történetet, ahol épp lekókadt a feje.” (J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura – A király visszatér)
Akárcsak kis hősei, Tolkien élvezte az életet, nem hiába jegyezte le hosszan a hobbitok mindennapjait. Így a nagyvolumenű irodalmi művekhez hasonlóan (Homérosz Odüsszeiájától a Biblián át egészen akár Dickens Karácsonyi énekéig) A Hobbitban és A Gyűrűk Urában is fontos szereppel bír az étel. A terített asztal és a rajta lévő ételsor szimbóluma mindannak, amiért a hobbitok végig harcolnak: az apró örömöknek az életben. Még dalt is írtak kedvenc fogásaikhoz, sőt van olyan hobbit, illetve helység is a könyvben, amely étel után kapta a nevét.
A történet során a hobbitok éhségét és jó étvágyát szinte állandóan figyelemmel kísérik társaik. Hiszen, ha a hobbit hasa tele van, akkor elégedett, békességben és boldogságban van mindenkivel. Aragorn például alig eszik, számára a küldetés minden szükséglet kielégítésénél fontosabb. De ne feledjük, az ételek varázserejét se, A Gyűrűk Ura regényfolyamban kiemelten fontos szerepet kap a lembas kenyér, más néven tünde-kenyér, amit Galadriel tünde úrnőtől kap Frodó, és amely csodás erejével életben tartja őt a kaland végéig.
„Most, hogy újra leszállt az este, Frodó csak üldögélt térdére hajtott fejjel, karja bénán csüngött a földre, tenyere a földön nyugodott, s az ujjai meg-megrándultak. Samu figyelte, míg csak mindkettőjüket el nem rejtette egymás elől az éjszaka. Nem tudta, mit mondjon, nem talált már szót, aztán meg már őt is saját sötét gondolatai kötötték le. Ami őt illeti, bár kimerült és megülte a félelem árnya, még volt némi maradék ereje. A lembas tartotta életben, ha az nincs, már rég lehever és várja a halált. Mert ha nem is lehetett vele jóllakni, és Samunak minduntalan az evésen, közönséges kenyéren, húson járt az esze, a tündék útikenyere, most, hogy csak azon éltek, és mást nem ettek, még több erőt öntött beléjük, mint eddig. Az akaratot táplálta, erőt adott rá, hogy a gyötrelmeket elviseljék, s úrrá legyenek izmaik, lábuk fáradtságán, mely minden halandó lény teherbírásának mértékét meghaladta.” (J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura – A király visszatér)
A lembas egyik lehetséges receptje:
Hozzávalók: 20 dkg margarin vagy vaj, 40 dkg liszt, 10 dkg cukor, 1 dl tej, 1 mk sütőpor
Sütés előmelegített sütőben kb 190 fokon.
Elkészítés: A lisztbe szórd bele a sütőport és a cukrot, az egészet egy kis sóval ízesítsd. Keverd össze, és öntsd hozzá a felolvasztott margarint és a tejet, majd az egészet óvatosan keverd meg. A tésztát gyúrd össze, hogy jól nyújtható legyen. Kis ideig, kb. negyed óráig hűvös helyen hagyd pihenni. Egy lisztezett deszkán gyúrd át a tésztát, nyújtsd ki kb. 3 mm vastagságúra és vágd ízlésednek megfelelő nagyságú négyzetekre. Sütőpapírral kibélelt tepsiben kb. 15 percig süsd át.
