Nagy Endre, a kiváló író, konferanszié, kabaréigazgató találó tömörséggel így írt róla: „Színész volt, nagy művész, tehát emléke kortársai élethossziglanára ítéltetett. De egy maradandó emléke mégis van: a róla elnevezett leves.”
Nagy Endre, a kiváló író, konferanszié, kabaréigazgató találó tömörséggel így írt róla: „Színész volt, nagy művész, tehát emléke kortársai élethossziglanára ítéltetett. De egy maradandó emléke mégis van: a vendéglők étlapján a Chateaubriand-ok és Wellingtonok között ott szerepel az Újházi-leves is.”
És valóban, filmszalag nem őrizte meg játékát, hangfelvétel sem maradt fenn róla, csak kortársainak emlékében, írásaiban maradt fenn utalás arra, milyen nagyszerű színész és direktor volt. Levese azonban mind a mai napig idézi emlékét. Nagy Endre így írt az Újházi tyúkhúsleves készítésének igazi titkáról:
„Nem sajnálta a fáradságot, költséget, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főniük, amíg belemálltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel. Különösen vigyázott, hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és egyéb megkülönböztető szervei, amelyeknek átazonosuló képességében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt, ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált. Egy ilyen tányér leves a beteget talpra állítja, s az egészségest viruló ifjúvá teszi.”
Újházi Ede szeretett vígan élni, nagyokat enni, meghatározó alakja volt a pesti kávéházi életnek, törzsasztala volt a városligeti Weingrubernél. Szinte hozzátartozott a városképhez, amint széles karimájú kalapban, elegáns öltönyben, szájában az elmaradhatatlan szivarcsonkkal üldögélt a Nemzeti kispadján. Neve nemcsak művészete révén vált ismertté, hanem a róla elnevezett tyúkhúslevesről is. Ezt az ételt ő maga találta ki, mert ki nem állhatta a csirkeaprólékkal való bíbelődést. A saját receptje szerint készült levest rendelés nélkül tették elé a Nemzeti szomszédságában levő Pannónia szálló éttermében.
Híres levesének megszületéséről azonban számos legenda kering. Van, aki a Színiakadémiához közeli Pannónia Szállót, mások a Dohány utca és Akácfa utca sarkán lévő művészkocsmát, megint mások a ligeti Wampetics éttermet jelölik meg a kreáció helyszíneként. Tény, hogy a művész mindhárom helyen törzsvendégnek számított. Bármelyik volt is a valós helyszín, az aranyló fényű, gondosan zöldségelt, omlós fehér húsú, zamatos ízű leves gyorsan meghódította Pestet és Budát.
Újházi-tyúkhúsleves
Hozzávalók: 1 db tyúk, 250 g sárgarépa, 100 g petrezselyemgyökér, 50-60 g zeller, 50 g karalábé, 100 g csiperkegomba,60 g vöröshagyma, 80 g friss fejtett zöldborsó, 250 g karfiol, 1 db zöldpaprika, 1 db paradicsom, 1 csomó petrezselyemzöld, só, szemes bors, ízlés szerint 1 gerezd fokhagyma, cérnametélt.
Elkészítés: A jól megmosott tyúkot hideg vízben feltesszük főzni. Ha felforrt, habját leszedjük, a levest fele leveszöldséggel bezöldségeljük és fűszerekkel ízesítjük. Mérsékelt hőfokon, lassú, egyenletes forrással főzzük a hús és a zöldség megpuhulásáig. Közben a visszamaradt leveszöldséget metéltszerűen vékonyra vágjuk és a többi darabolt zöldséggel együtt, egy kis levest rászűrve, puhára főzzük. A finommetéltet ugyancsak külön kifőzzük, leszűrjük és tálalásig félretesszük.
A megpuhult tyúkot kiszedve a levesből, a bőrét lefejtve, részeire daraboljuk és levest szűrve rá, tálalásig melegen tartjuk. A levest átszűrjük. Tálaláskor a tyúkhúst levestálba tesszük, rátéve a finommetéltet, a zöldségeket és forró levessel felöntjük, végül kevés vágott zöldpetrezselyemmel megszórjuk.
