Az Országos Széchényi Könyvtár ezekben a napokban ünnepelte alapításának 220. évfordulóját. A gyűjtemény mintegy 13.000 nyomtatott könyvet, 1200-nál több kéziratot, sok száz térképet, címerképet, metszetet és pénzérméket tartalmazott
Legnagyobb könyvtárunk útja a Budavári Palotáig
220 éve, 1802. november 25-én kelt Magyarország első nyilvános nemzeti közgyűjteménye és közintézménye, a mai nevén Országos Széchényi Könyvtár alapító okirata.
Az intézmény létrejöttét gróf Széchényi Ferencnek köszönhetjük, aki eredetileg Bibliotheca Regnicolarisnak kívánta elnevezni, és saját gyűjteményét ajánlotta fel, továbbá időt és pénzt nem kímélve kutatta fel nemzeti kincseinket akár külföldön is.
Széchényi Ferenc gróf a 18. század végén magánkönyvtárát alakította hungarikagyűjteménnyé, ezzel lefektetve a magyar nemzeti könyvtár alapjait, s meghatározva annak fő gyűjtőkörét. A nemzeti gyűjtemény alapítását a könyvtárak védőszentjének, alexandriai Szent Katalinnak ünnepére időzítették.
1802. november 25-én írta alá Széchényi Ferenc az alapító okiratot, amelyet II. Ferenc császár és magyar király november 26-án szentesített. A gróf közel hétszáz levélben tájékoztatta a korabeli politikai, egyházi és tudományos elit tagjait a nemzeti könyvtár alapításáról.
“Széchényi Ferenc tudta, hogy egy gyűjteményt két dolog menthet meg a szétszóratástól és biztosíthatja további fejlődését: ha állományát nyomtatott katalógusban közzéteszik és megteremtik azokat, az intézményi feltételeket, amelyek a gyűjteményt minden esetlegességtől függetlenítik.”
A könyvtár 1803-as megnyitásakor mintegy 13000 nyomtatott könyvvel és 1200 kézirattal, valamint térképekkel, nyomatokkal, érmékkel várta látogatóit. Ez utóbbiak már a humanista bibliotékákban is jelen voltak, ún. járulékos gyűjteményként, ahogy az MTA Könyvtárához, vagy a párizsi nemzeti könyvtárhoz ma is szorosan hozzátartozik az éremgyűjtemény.
Indulásakor magánadományok, jelenleg pedig a kötelespéldány-rendszere teszi lehetővé a folyamatos gyarapodást.
Ennek köszönhetően már több millió darabos állományával országunk egyik legteljesebb közgyűjteménye.
Széchényi Ferenc egészen haláláig gyarapította a Nemzeti Könyvtárat.
A közintézménnyé válás útján az egyik fontos lépés volt, hogy a könyvtár fenntartásának költségeit a magyar társadalom vállalta magára. Hamarosan megindult az adományozás. A könyvtári dokumentumok mellett a bibliotéka gyűjtőkörébe nem illeszthető nagy mennyiségű tárgyat (érceket, kőzeteket, ásványokat, kézműipari remekeket, ipari és néprajzi objektumokat, fegyvereket stb.) is ajándékoztak az új intézménynek.
Ekkor még Széchényi Könyvtár néven létezett, nem sokkal később azonban az újonnan létrehozott Nemzeti Múzeum keretébe illesztették be, mikortól is Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtár lett a neve. Ebben az időben a Magyar Nemzeti Múzeum épületében foglalt helyet a gyűjtemény. Végül 1949-ben lett újra önálló intézmény, és vette fel a mai nevét, 1985-től pedig kiköltözött a Budavári Palota F épületébe.
