Széchenyi Zsigmond egyszer megtudta, milyenek a külföldről jött halászok…
– Nem is csuda – dörmög az öreg –, mikor mán minden gyüttment hitfány ember halászik. Még ezek a büdös arabok is, akik minap gyüttek ide…
– Arabok? – kérdem meglepődve. – Halásznak? Miféle arabok?
– Azok, azok, az arabok. Akik nemrég gyüttek ide Börgönd alá. Akik azt a sok gyereket is nyaraatatnyi viszik…
– Gyerekeket nyaraltatnak? Arabok? … Talán hollandusra gondol, öreg?
(Akkor dívott a holland gyereknyaraltatási akció.)
– Azok, azok, hát, persze hogy azok, a hollandusok! Akiket olyan híres konyhakertészeknek mondanak! Termesztik azt a rengeteg ződséget, oszt kerekeskútból öntözik…
– Zöldséget a hollandusok? Minálunk? Talán bulgárok?
– Azok hát, azok, azok a bulgárok!
Na tessék. Így lett az arab halászból – két-három csáklyafanyomás leforgása alatt – bolgár kertész!
Forrás: Széchenyi Zsigmond: Ünnepnapok
