85 éve, 1937. május 27-én nyitották meg – először a gyalogosok számára – a világ egyik építészeti remekművét, a Golden Gate hidat San Franciscóban. A város jelképévé vált impozáns híd tervezésekor a legfontosabb szempont az volt, hogy a kompközlekedést az amerikai haladás jelképévé váló, modernebb közlekedési megoldás váltsa fel.
Az Egyesült Államok második leghosszabb függőhídja, a Csendes-óceánt a San Francisco-öböltől elválasztó Golden Gate két szárazföldnyelvét köt össze, egyben a 101-es autópálya szerves részeként a Kaliforniát észak-dél irányban keresztülszelő sztráda egyik fontos szakasza is.
Az ötletet először James Wilkins építész vetette fel, a Golden Gate Bridge elnevezés viszont már M. M. O’Shaughnessy városi építésztől származott. Kezdetben szkeptikus volt a fogadtatás, mert a közvélekedés úgy tartotta, egyszerűen lehetetlen ilyen hidat építeni. Végül mégis társaság alakult a munkálatok felügyeletére, s 1930. november 4-én az érintett megyék lakosai megszavazták a 35 millió dolláros anyagi fedezetet a terv számára. A terveket Joseph Strauss készítette, aki közel egy évtizedet áldozott életéből a Golden Gate hídra, az art deco stílus, valamint a vöröses szín Irving Morrow ötlete volt, a matematikai tökéletesség pedig Charles Anton Ellis és Leon Moisseff együttműködésének eredménye.
Az építés 1933 januárjában kezdődött, s 1937-ben fejeződött be
A készülő műtárgyra különleges biztonsági hálót húztak fel, ami 19 munkás életét mentette meg (ők később a Félúton a pokol felé klub tagjai lettek), 11-en viszont életüket vesztették, amikor a mélybe zuhantak. A híd elkészültét egy álló héten át ünnepelték, először 1937. május 27-én a gyalogosok mehettek végig rajta, őket a következő nap az autósok követték. F.D. Roosevelt elnök a hídavatásra ugyan nem utazott el, de Washingtonból személyesen tájékoztatta a világot az egyedülálló alkotás átadásáról.
Az elmúlt hetven év alatt ötször (1951-ben, 1982-ben, 1983-ban,1996-ban, illetve 2005-ben) kellett lezárni a hídat, mindannyiszor heves szélviharok miatt. Az 1982-es eset különösen érdekes volt: az erős szélben a Golden Gate szabad szemmel is jól láthatóan mozogni, hullámzani kezdett, a kiváló építési technika azonban helyt állt, a híd nem szenvedett károsodást.
A hatsávos hídon a délelőtti órákban négy sávon lehet a városközpont felé, kettőn pedig kifelé közlekedni, a délutáni csúcsforgalomban viszont fordítva, négy sávon lehet elhagyni a várost, s kettőn lehet befelé haladni. A világ talán legtöbbet fotózott hídján mindkét oldalon közlekedhetnek gyalogosok – már, aki vállalkozik a 2740 méteres sétára. Statisztikák szerint a megnyitás óta közel kétmilliárd autó ment át a hídon, a tarifa napjainkban 5 dollárt kóstál.
A hídnak szomorú nevezetessége is van, az öngyilkosok kedvenc célpontja. Eddig közel 1300 ember vetette magát a mélybe az öböl bejárata felett, közülük 26 élte túl a 67 méteres zuhanást. A tragédiák miatt az öngyilkossági szándékkal érkezők számára a hídon elhelyeztek egy speciális telefont, amely közvetlenül egy lelki segélyszolgálathoz kapcsol.
A Golden Gate híd sokáig volt világrekorder
Az elmúlt évtizedekben azonban több híd is lekörözte – legalábbis a méreteket illetően. Az Egyesült Államok legnagyobb függőhídja 1964 óta a New York-i Verrazano-Narrows híd, a világranglistát pedig 1998 óta a japán Akashi-Kaikyo híd vezeti, ezután a dán Storebaelt és a kínai Runyang híd következik. A Golden Gate híd még így is a nyolcadik a sorban, s egyedül „ő” büszkélkedhet egy rá kísértetiesen hasonlító kistestvérrel: a Lisszabonban található Ponte de 25 abril híd 1966-ban készült el.
