A gyurgyalag az egyik legszínpompásabb madarunk. Méhészmadárnak is hívják, mivel méheket is fogyaszt, de darazsakkal, lepkékkel és egyéb repülő rovarokkal is táplálkozik.
A gyurgyalag (Merops apiaster) a melegebb éghajlatú nyílt tájakat kedveli, művelt területeken, legelőkkel, bokrokkal, facsoportokkal tarkított élőhelyeken fordul elő. Költési viselkedése különleges, mivel partfalakban, telepesen (gyakran a partifecskékkel együtt) fészkelő faj. Főleg nagyobb termetű repülő rovarokkal táplálkozik, és mint az ilyen fajok általában a legkorábban elvonulók és a legkésőbb érkezők közé tartozik. A telet Afrikában tölti. Hossza 25-29 centiméter, szárnyfesztávolsága 36-40 centiméter.
A gyurgyalagok már augusztus végén útra keltek, a parti fecskék közül azonban több itt marad szeptember elejéig. Érdekesség, hogy a gyurgyalag a legkevesebb ideig itt tartózkodó költöző madár, május végén, június elején érkezik és augusztus végén, szeptember elején már útnak indul. Ezzel szemben a nem telepesen fészkelő, hanem fészekrakó mezei pacsirta igen korán, már február végén megérkezik és csak november végén kel vándorútra, így a leghosszabb ideig itt tartózkodó költöző madár.
Speciális táplálkozása és fészkelési viselkedése miatt állományát számos veszély fenyegeti. Ezek közé tartozik a partfalak természetes eróziója és benövényesedése, illegális homokbányászat, illetve a hűvös időben előforduló méhzsákmányolás miatt a méhészetek közelében működő telepek megrongálása. Hazai fészkelő-állománya 17 000 – 24 000 párra tehető (2000-2012) és stabilnak mondható (2000-2012) – olvasható a Madártani Intézet ismertetőjében. A faj fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
Brehm így írja le a gyurgyalagokat könyvében: „A gyurgyalagokat észre nem venni lehetetlen. Alig lehet szebbet elképzelni, mint amilyenek ezek a majd sólyom, majd fecskék módjára röpködő madarak. Minden körülmények közt lebilincselik a szemet, akár mozognak, akár kecses repülésük végeztével pihenve ülnek az ágon. Figyelemreméltó, hogy a gyurgyalagok mérges fulánkú rovarokat esznek. A végzett kísérletek eléggé bebizonyították, hogy a méh vagy darázs szúrása a legtöbb madárra halálos; pontos megfigyelések szerint majdnem minden madár, mely ilyen rovarokat fog, megevésük előtt mérges fulánkjukat lekaparja: a gyurgyalagok ellenben előkészítés nélkül lenyelik a veszélyes zsákmányt.
A család egyetlen európai faja, amely 20 más fajjal együtt a Merops Linn. főnemzetséget alkotja. Tollazata a homlokon fehér, a fej elülső része és a szemen átvonuló sáv zöldfényű tengerkék; a kantár felett a szemen a fültájékig húzódó csík fekete s alul keskeny fehér, kékes árnyalatú csík szegélyezi; az áll és torok aranysárga s alul keskeny, fekete harántszalag határolja; a fejbúb és tarkó sötét gesztenyebarna, a nyak hátsó része és a szárnyfedők világosabbak; a vállak és a dolmány elülső része, valamint a farcsík fahéj-rozsdássárgába mennek át. Alsó teste szép tengerkék színben pompázik. A felső farkfedők, a két kiálló, hegyén szűkített, fekete középső toll kivételével kékeszöldek, a kézevezők zöldeskékek, végük fekete, a másodrendű evezők fahéj-gesztenyebarnák, széles fekete végük előtt zöldeskékek.”
