A debreceni Nagyerdei park egyik legkedveltebb helye a Békás-tó, ahol a vadkacsák és a dolmányos varjúk is szívesen fürdőznek.
A tó körül a tájépítészek által tervezett, izgalmasan kacskaringózó sétányokon kalandozva kicsik és nagyok egyaránt felfedezhetik az erdő szépségét és titkait, melyhez állatokat mintázó szobrok, a környezet formavilágát és „kellékeit” felhasználva készített, úgynevezett landart-alkotások nyújtanak különleges és egyedülálló látnivalót.
Az ország első természetvédelmi területének nyilvánított Nagyerdő parkjában télen is számos madár élvezi a Békás tó körüli nyugalmat. A szárnyasok láthatóan jól érzik magukat a folyó hullámzásmentes vizében, a madárkolónia jól elvan a Bodrog vizében, a bodrogkisfaludi kompátkelőnél. Az összeverődött fürdőző madarak minden érdeklődő számára jól megfigyelhetők.
Ornitológusok szerint a varjak, a hattyúk és a vadkacsák jól megférnek egymás társaságában. A helybéliek úgy vélik, hogy azért kedvelik ezt a részt a madarak, mert a közeli szeszfőzdéből esetenként gyümölcsmaradványt, vagy annak magjait kapják táplálékul.
Manapság is változnak a vadon élő állatok szokásai, akár egy emberöltőnyi megfigyelés idő is bizonyítja ezt. Az elmúlt harminc évben például a tarka vagy dolmányos varjú külterületi facsoportokban fészkelő óvatos madárból városi szárnyas lett, olyannyira, hogy ma már szívesen fészkel a települések közelében, vagy magukban a városokban, falvakban.
Az Európa keleti felén állandó, Északkelet-Európában vonuló 44 és 55 cm közötti dolmányos varjú hasonlít a kormos varjúra, hasa és háta azonban világosszürke. Korbban a kormos és a dolmányos varjút még egy faj két alfajának tartották.
