„Az állatok nagy, jogfosztott, néma többség, amely csakis a mi segítségünkkel maradhat fenn” – vallotta Gerald Durrell brit zoológus, író. A ismeretterjesztő-tudománynépszerűsítő rádió- és televíziós sorozatairól és kedvelt könyveiről is ismert életigenlő tudós idén 100 éve, 1925. január 7-én született és 30 éve, 1995. január 30-án hunyt el.
„Énszerintem csupán egyetlen világ van, én benne vagyok, a világ pedig énbennem, akárcsak a kacsa, amit ebédre ettünk, meg azok a bunkók a téren, és Jacquie, meg a maroknyi és napról napra fogyatkozó hegyi gorilla, meg a bor, meg az én szörnyeteg unokatestvérem, meg a parlamenti képviselők és a mexikóiak és a kínaiak, és anyám emléke és Norwood, Bournemouth és India, és Larry, amint az érthetetlen remekműveit írja, és fehérfülű fácánok tenyésztése, és minden, ami emberi, állati és eleven.” (David Hughes: Gerry és egyéb állatfajták)
Gerald Malcolm Durrell 1925. január 7-én született az indiai Dzsamsedpurban, Kalkutta közelében. Apja gyarmati tisztviselő volt, aki a későbbi író hároméves korában meghalt. Anyja négy gyerekével – közülük az egyik Lawrence Durrell író, akit az öcs regényeiből Larry néven ismerünk – hazatért Angliába, majd 1933-ban Korfu szigetére költözött.
„– Ejnye, ejnye, drágám – szólt közbe a mama. – Miért nem hagyod, hogy megmagyarázzaí?
– Megmagyarázza? – háborgott Larry. – Hogy lehet megmagyarázni azt, hogy egy rohadt nagy medve van a nappaliban?
Megmondtam, hogy a medve egy cigányé, akinek még egy Beszélő Feje is van.
– Hogyhogy beszélő feje? – kérdezte Margo.
Elmeséltem, hogy egy test nélküli fej, amelyik beszél.
– A kölyöknek elment az esze – jelentette ki Larry meggyőződéssel. – Minél előbb kiváltjuk a flepnijét, annál jobb.”(Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok)
Hat évig éltek a szigeten, amely Gerry fő szellemi ihletője volt: itt kezdődött egy életen át tartó nagy szerelme a természet világa iránt. Iskolába nem járt, magántanárok oktatták, közülük főleg a természettudós Teo Sztefanidesz hatott rá. Korfui éveire emlékezett a Családom és egyéb állatfajták című könyvében, sok humorral és öngúnnyal mutatva be családtagjait, a sziget lakóit és élővilágát.
Először egy díszállat-kereskedésben dolgozott, majd gondozó lett a Whipsnade állatkertben. 1946-ban egy örökség tette lehetővé, hogy állatok gyűjtésével foglalkozhasson, első állatgyűjtő útját 1947-ben Kamerunba vezette.
Számos állatkertnek segített bővíteni állatállományát, a londoni állatkertben 25 új fajt honosított meg.
Gyűjtőútjai során megfordult még Brit Guyanában, majd Argentínában és Paraguayban, Új-Zélandon és Ausztráliában, Malájföldön és Sierra Leonéban, Mexikóban és Mauritiuson, Indiában és Madagaszkáron. Főleg veszélyeztetett állatokat fogott be, hogy azok az állatkertek védelmében fennmaradhassanak.
Útjai egy részét első feleségével, Jacqueline Sonia Rasennel szervezte, akivel 1951-ben házasodott össze. Hogy anyagi helyzetét fellendítse, bátyja és felesége tanácsára Gerald humoros, életrajzi ihletésű könyveket kezdett írni, sikerrel. Minden könyve végén található egy felhívás, mely csatlakozásra hív és adakozásra kér. 1954-ben a könyvekből kapott pénzen újabb expedícióra került sor Dél-Amerika dzsungeleibe.
Az állatokat a korabeli szokással szemben nagy gonddal szállította, a költségekre minden pénze ráment. Ezért – Larry tanácsára – könyveket kezdett írni, melyek nem várt sikert és jövedelmet hoztak számára. Kameruni útját feldolgozó első könyve, a Noé bárkáján 1953-ban jelent meg.
„Kicsi, de válogatott társaság lesz, akiket a legjobban szeretünk. Miután ezt egyhangúlag eldöntöttük, a család minden tagja meghívott tíz személyt. Sajnos nem mind ugyanazt a tízet hívtuk meg. Teodorosz volt az egyetlen kivétel: ő öt külön meghívót kapott. Nem csoda, hogy mama az ünnepség előestéjén hirtelen rádöbbent, hogy nem tíz vendégünk lesz, hanem negyvenöt.” (Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták)
1959-ben hozta létre saját állatkertjét Jersey szigetén, mert elégedetlen volt a hasonló intézményekben dívó szakszerűtlen állattartás gyakorlatával.
Írásai révén elegendő bevételre tett szert saját állatkertjének létrehozásához, amelynek egyértelmű küldetése a fajok megmentése a kihalástól.
1964-ben alapította meg a Jersey Természetvédelmi Rezervátum alapot. Az intézmény egyre inkább a veszélyeztetetett fajok védelmére szakosodott, emblémájuknak is a 17. században kipusztított mauritiusi dodó-madarat választották. Állatkertje szakmai továbbképzéseket, kutató, szaporító programokat és népszerűsítő előadásokat is szervezett.
Durrell rengeteget adott elő a brit rádióban, s öt nagyobb állatos filmsorozatot készített a BBC tévé megbízásából. Könyvei közül a meg is filmesített Rokonom, Rosy egy elefánt története, A hahagáj egy mesebeli szigeten élő kitalált madár révén érzékelteti a természet elemeinek egymásrautaltságát.
Gyűjtőútjairól számoltak be A bafuti kopók, A részeg erdő, az Állatkert a poggyászomban, a Fogjál nekem kolóbuszt , a Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?, a Kalandorok az őserdőben, a Durrell a Szovjetunióban című könyvei. Állatkertje szervezéséről szól a Vadállatok bolondja, az Állatkert a kastély körül és A Bárka születésnapja.
Családtörténetét a Madarak, vadak, rokonok és Istenek kertje című könyveiben folytatta, a Vadászat felvevőgéppel című kötet filmes expedícióit ismerteti. Ismeretterjesztő könyve a Vadak a vadonban, szakmai tapasztalatait Az amatőr természetbúvár című kötetében foglalta össze. Gyerekregényei a Szamártolvajok és a Léghajóval a világ körül. Legtöbb műve magyarul is megjelent.
Könyveit sajátos humor és derű szövi át, a kaland és a természettudomány elegyével szórakoztatta híveit. Önkritikus, humoros írásai mindenki számára élvezetet nyújtanak, nincs bennük tanító célzat, miközben emberségessége teljesen átsugárzik a könyvein.
Meg volt győződve arról, hogy a megfelelően kialakított állatkert a legalkalmasabb a veszélyeztetett fajok megóvására és az ifjúság figyelmének felkeltésére a természet iránt.
Elvetette azok érveit, akik az állatkerteket a bennük lakók börtönének mondták: szerinte az állatok nem szőrös-tollas emberek, pontosan megfogalmazott elképzelésekkel a szabadságról, de szükségük van életmódjuknak megfelelő méretű helyre.
1979-ben elvált Jacqueline Sonia Rasentől, s még ugyanabban az évben feleségül vette Lee Wilson McGeorge természettudóst, írót, aki állatvédő munkáján túl több útján társa lett. 1982-ben Új-Zéland, Ausztrália és Malajzia helyszínein Lee-vel tévésorozatot forgattak, amelyet Magyarországon is bemutattak.
„Moszkva a varjak, főleg a dolmányos varjak városa. Százával látni ezeket a koromfekete és ezüstös rózsaszín libériában pompázó madarakat, ki tudja, miféle finomságok után bóklásznak a hókupacok között, csoportosan üldögélnek a csupasz ágakon, éles hangon tereferélnek, vagy csapatokban keringenek a házak körül, mint pernye a szélben. Hogyan találnak elegendő táplálékot, hogy seregével átvészeljék a telet a hóborította városban – megfoghatatlan rejtély.” (Gerald Durrell – Lee Durrell: Durrell a Szovjetunióban)
Utolsó éveiben energiáit állatkertjének szentelte, mely évente 200 ezer látogatót fogadott. Bár tucatnyi filmet és negyven könyvet alkotott, az íróságot nem sokra tartotta, a könyveket csak zoológusi munkája anyagi alapjának tekintette. Idős korában sok baja volt: csípőprotézis-műtétjét májátültetés követte, amelyből soha nem épült fel teljesen, 1995. január 30-án hunyt el szeretett Jersey szigetén.
Könyveiben írói erényei mellett a népszerű ismeretterjesztés, a kalandos útleírás és a természettudományos szakértelem ötvöződik. Megfigyelőkészsége, derűje és szórakoztató stílusa alapos ember- és állatismeretről és -szeretetről tanúskodik. Olvasóiban felelősséget ébreszt a természet és az élővilág iránt.
