Alapvetően visszahúzódó, szorongásos személyiség volt. Pilinszky János az alázat és a megértés, a tisztelet és a hit költője volt.
Katolikus költőként szeretik definiálni, ám Pilinszky János ezt a „költő vagyok és katolikus” kijelentésével következetesen elhárította magától. Világlátásában, verseiben és egyéb írásaiban is tetten érhető az isteni megváltásba, a kegyelembe, a szeretetbe vetett hite, a bűnösök, az elesettek iránt érzett részvéte, ugyanakkor a rideg létbe vetettség szorongató élménye, az ember feloldhatatlan magányának érzése is. Pilinszky János 1921. november 25-én (egyes források szerint 27-én) született.
Pilinszky János: 
Milyen felemás
Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelmüen.
Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.
Milyen megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.
Önpusztító életet élt, láncdohányos volt, erősen ivott, gyógyszereket szedett, mellé literszámra fogyasztotta. Az emlékezetbe ivódó sovány férfi, aki csendes mosollyal, éles arcélű tekintettel néz a kamerába, szájában vagy ujjai közt örök cigarettájával ismert kép lett mindenki számára. Megismerhetjük, hangját is, a felvételek szerint nem lehet mást tenni, mint szeretni szelíd hangját, szomorkás bólintását, okos meglátásait. Az önvád örökké benne élt, de másokat csak szeretni tudott.
Fotó: Gazdag Tea
