Mutatványosbódék, zöldségárusok tarkították a budai parkot. 230 éve, 1785. július 25-én a budai Városmajort az uralkodó rendelkezésére közkertté nyilvánította a Helytartótanács.
A Rózsadomb és a Kis-Sváb-hegy közötti völgyben húzódó térséget, az Ördög-árok árterületét Buda lakossága kaszálóként használta egészen a török hódoltságig, Buda visszavétele után azonban a katonaság tulajdonába került, s így az egymást váltó városparancsnokoknak hajtott hasznot. A városi tanács ebbe nehezen nyugodott bele, ám a pereskedés sokáig eredménytelennek és reménytelennek bizonyult. A végül városi tulajdonba került területet zöldségtermelő kertészeknek adták ki haszonbérletre, akik 1781-ben felmondták bérletüket a veteményeiket tönkretevő Eszterházy-ezred hadgyakorlata miatt. A budavárosi tanács el akarta árverezni a kertet, de az nem járt eredménnyel, viszont hamarosan nem várt fordulatot vett a sorsa.
1784-ben II. József Budáról Pestre helyezte át az egyetemet, az Institutum Geometricumot amely, az első polgári mérnökképző intézet volt Európában, a hozzá tartozó botanikus kerttel együtt, s ennek felszabaduló helyén közparkot kívánt létesíteni. A magisztrátus azonban házhelyeket tervezett ott a nagyobb haszon reményében, és cserébe a számára értéktelenebb „város majorját” engedte át a park számára. Ezt a területet 1785. július 25-én közkertté nyilvánította a Helytartótanács.
A mintegy 57 holdas közpark terveit Tallherr József készítette el a kor hagyományainak megfelelően. Mintegy 3000 fát ültettek, sétányokat létesítettek mértanilag szerkesztett hálózatban. Az 1787-re elkészülő park a pest-budai lakosság számára létesített közparkok sorában az első, mely jelentősen csökkentette Buda provincializmusát.
A Városmajor rövid időn belül népszerű lett a budai polgárság körében, ebben szerepet játszott, hogy nagyon közel esett az akkori beépített városrészekhez, egy rövid sétával megközelíthető volt. A királyi rendeletre és pénzből létesített park fenntartására kezdetben az itt működő vendéglő bevétele állt rendelkezésre, ami azonban kevésnek bizonyult. Ezért 1825-ben – a Városligethez hasonlóan – mutatványosbódék felállítását engedélyezték, következményeként a park népszerűsége egyre nőtt, és Pestről is sokan rándultak át a felkapott népkertbe.
Miközben a Városmajor környékén a nyári kikapcsolódást és felüdülést biztosító villák egész sora épült fel, addig a közpark a fokozatos lepusztulás jeleit mutatta a 19 század második felében. A sorozatos panaszokra a város visszatérő válasza a pénz hiánya, pedig a park rendbe hozására kész tervek, távlati elképzelések születtek. Nyári színház, cirkusz, zeneterem, gyógyfürdő létesítésének ötlete merült fel üzleti alapon, a parkot végül mégis közpénzen hozták rendbe. Az ennek érdekében tett legfontosabb lépésre, a sorozatos áradások miatt az Ördög-árok beboltozására 1917-20-ban került sor.
Az 1920-as évek elején a vurstlit bezárták, és megkezdődött az újbóli parkosítás és beépítés. Az Árkay Aladár által tervezett városmajori plébániatemplom már egy méltó környezetben épülhetett fel 1923-25-ben, a nagyobb, kubista stílusú templomot 1930-33 között emelték, a harangtornyot 1936-ban. (A két templom között folyik a föld alatt az Ördög-árok.)
A második világháború 1945 februárjában érte el a parkot, amely a többi kerthez hasonlóan ezután ideiglenes temetővé és szemétlerakó hellyé vált. A háború után rendbe hozták, 1952-ben szabadtéri színpadot építettek a parkba, majd teniszpályája, tornacsarnok, sporttelep is létesült ott. A Városmajori Gimnázium szintén parkterületet vett igénybe.
Az ezredforduló környékén már elhanyagoltság és rossz közbiztonság jellemezte a parkot. A XII. kerületi önkormányzat kezdeményezésére 2013 végére több mint 200 millió forintból megújult a közpark, amelybe 13 éjjel-nappal látó kamerát telepítettek, lefedve az egész területet. 2014-ben egy minden igényt kielégítő futókört alakítottak ki a teljesen újjáépített Városmajor parkban.
