Báró Eötvös József a vallás- és közoktatási tárca élén alapvető reformokat hajtott végre…
Báró Eötvös József személyes érintkezésben a döntő körökkel 1863-ig nem állt. Ekkor azonban a szomorú emlékű inségügyben többször ment Bécsbe, s a birodalmi tanács legkiválóbb egyéneinek – kiket megnyert szeretetreméltósága által – elmondá politikai nézeteit őszintén, szeretetreméltólag, de mindig méltósággal.
Ez időben történt, hogy az akkor mindenható Schmerling, midőn már az ajtó felé közeledtek, hatalmának érzetében tréfálva kérdé tőle: vajon Eötvös és barátai mikor váltják már fel őt?
Eötvös mosolyogva felelé:
– Elébb az ó-konzervatívok fognak jönni, s csak aztán kerül ránk, magyar szabadelvűekre, a sor.
– Na, majd meglátjuk, kedves Eötvösöm! – jegyzé meg az államminiszter impertinens bizalmassággal.
– Persze meglátjuk, kedves Schmerlingem! – adta vissza Eötvös a tromfot, mire a miniszter elpirult, s hogy hibáját jóvá tegye, elkezdte excellenciázni Eötvöst, ki e címre azt jegyezte meg:
– Köszönöm, önnek épp oly kevéssé vagyok excellenciás úr, mint önnek kedves báró Eötvöse!
Azzal fogta a kilincset és eltűnt. És amit mondott, beteljesült: két év múlva csakugyan az ó-konzervatívok buktatták meg Schmerlinget, utat egyengetve a szabadelvűek számára.
Lejegyezte: Falk Miksa
