Különleges kőtömbökhöz különleges múzeum dukál; megnyílt az angliai titokzatos Stonehenge új látogatóközpontja és múzeuma.
A különleges szerkezetű üvegházban múzeumi kiállítótermek, oktatási programok, kávézó és egy üzlet is várja a turistákat. A múzeumban a kőtömbök körül talált leleteket mutatják be, a műtárgyakat a Salisburyben és Devizesben lévő helyi gyűjteményektől kapja kölcsön az intézmény. A 27 millió fontból (csaknem 10 milliárd forintból) megvalósuló beruházás magában foglalja a megalitikus építményegyüttes melletti terület egy részének füvesítését és a forgalmas autóút egy szakaszának lezárását is.
Az új központ és múzeum hozzávetőleg két kilométerre van a kőtömböktől. A látogatókat apró, dzsip vontatta vonat viszi a Stonehenge-hez. A kőépítmény csaknem 900 ezer látogatót vonz évente, a turisták mintegy 70 százaléka külföldről érkezik. A Stonehenge körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építmény az angliai Wiltshire-ben, Salisburytől mintegy 13 km-re északra.
A központban a neolit korról láthatnak kiállítást a látogatók, akik ezután egy ősi – körmeneteknél használt – sétányon végiggyalogolva, vagy dzsip húzta vonattal közelíthetik meg Stonehenge-et. A projekt keretében füvesítették az építményegyüttest övező terület egy részét és júniustól végleg lezárták a kőtömbök mellett évtizedekig futó forgalmas autóút egy szakaszát. Simon Thurley, az English Heritage örökségvédelmi szervezet munkatársa szerint a látogatók az elmúlt években kialakult „zűrzavartól és szeméttől megszabadítva” gyönyörködhetnek a kőtömbökben.
A titokzatos Stonehenge
A három szakaszban épült Stonehenge a kutatók szerint olyan emlékmű, amely az addig jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét jelképezi. Egy közelmúltbeli vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy a kőépítmény területe előkelő családok hatalmas temetkezési helyeként szolgálhatott nagyjából az i.e. 3000-től kezdődően. A régészek több tucat személy elhamvasztott csontjaira bukkantak és megállapították, hogy a földi maradványok egy részének helyét eredetileg lazurit jelezte. Az építményegyüttes több – kör alakú – szerkezeti részből áll. Kívülről árok határolja, mögötte pedig egy töltés emelkedik.
A szakemberek régóta vitáznak arról, hogy hogyan kerültek a kövek Pembrokeshire-ből Wiltshire-be Kr.e. 3000 és Kr.e. 1600 között, amikor megépült Stonehenge. A régészek szerint az őskori lakosság szállította a köveket, míg a geológusok úgy vélték, hogy több százezer évvel korábban az előretörő gleccserek sodorták legalább félútig magukkal a sziklákat. De van olyan elmélet is, mely szerint az őskori ember bányászott a rhos-y-felin-i kőfejtőben, így nagyobb a valószínűsége, hogy humán erővel, mintsem gleccseri „segítséggel” érkeztek Stonehenge kövei.
A kört északkeleten bejárati nyílás szakítja meg, amelyhez az úgynevezett Sugárút vezet. A kör közepén patkó alakban elhelyezett, harmadidőszaki homokkőből faragott oszlopok (hármas kövek vagy trilitek) állnak, amelyeket páronként vízszintes kövek kötöttek össze.
Stonehenge I-et körülbelül 500 évig használták, azután elhagyták, területét benőtte a bozót. A második szakaszban emelt, a dél-angliai Wiltshire-ben ma is álló Stonehenge eredeti rendeltetési céljára vonatkozó elméletek közt szerepel, hogy a rejtélyes őskori kőtömbök egykor druida szentélyként szolgáltak, vagy obszervatóriumként használták csillagászati tanulmányokhoz, illetve gyógyító helyként építették Britannia korai lakói, akik hordákban járták a vidéket. A létesítményt a harmadik szakaszban tovább bővítették.
A patkón belül kisebb, granulitból (diabázból, riolitból és vulkáni hamuból álló kőzet) faragott oszlopok voltak, amelyek mára eltűntek. A Stonehenge nevezetes kövei: az oltárkő, az áldozókő, a két stációkő és a sarokkő, amely a bejárat közelében, a Sugárút közepén áll. A kék köveknek rendkívüli „ideológiai” jelentőségük lehetett: a pembrokeshire-i szent forrásokkal hozták összefüggésbe. Így 250 kilométerről szállított köveknek természetfeletti erőt tulajdonítottak.
A régészeti helyet és környékét az UNESCO 1986-ban felvette a világ kulturális örökségének jegyzékébe. Jelek utalnak arra, hogy a terület hatalmas tömegeket vonzott a nyári és téli napfordulók idején. Ez a hagyomány még ma is él. Most szombaton, az északi félteke legrövidebb napján több száz önjelölt druida, pogány és a new age-mozgalom élvhajhászai gyűlnek össze a kőtömböknél a téli napforduló alkalmából.
