Itt tanított Sík Sándor, Illyés Gyula, Németh László és Veres Péter is, Radnóti Miklós pedig ebben az épületben koptatta a padokat. Kiállítás nyílik a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának épületéről.
Száz év egy épület esetében sem kevés, ha abban az épületben nagy művészek tanítottak és tanultak, különösen érdekessé válik mindenki számára. A közelmúltban műemléki védelmet kapott Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának százéves épületéről kiállítás nyílik hétfőn. A tárlaton a múlt és a jelen találkozik. A több tucat fotó egyik része egykori tervrajzokat, korabeli képeket ábrázol, míg a többi a közelmúltban készült, és az épület szépségét igyekszik megragadni. A művészi fotókat Szentgyörgyi Anna készítette – mondta Csernus Sándor dékán.
Az Egyetem u. 2. szám alatt álló neoromán stílusú épület 1925 óta ad otthont a Szegedre menekült kolozsvári egyetemnek és mai jogutódjának. Mellette épült fel később a Közép-Európa egyik legmodernebb egyetemi könyvtárának is otthont adó Tanulmányi és Információs Központ, érdekes összképet teremtve régi és új között – hangoztatta a dékán, hozzátéve, a mostani tárlat is itt látható majd. Az egyetem honlapján fellelhető történelmi áttekintés szerint 1925-ben az épület harmadik emeletén kapott helyet a Bölcsészettudományi Kar.
Az épület folyosói nem voltak mindig hangosak a nyüzsgő diákélettől, eredeti megrendelője az 1887-ben Szegedre települt, több száz alkalmazottat foglalkoztató Magyarországi Vasúti Központi Leszámoló Hivatal volt. A központi hivatal épületének lehetséges helyszínéül több terület is felvetődött, de az 1910-re már hanyatlásnak indult, az isztambuli transzkontinentális út részét képező Petőfi sugárút mellett fekvő elhanyagolt állapotban lévő, eredetileg dísztó funkciót betöltő Korcsolyázó-tó egy részére és annak környékére esett a végső választás.
„Komoly” stílusjegyekkel
Az épület tervének elkészítésére 1911-ben jeligés pályázatot hirdettek, amelyen kizárólag Szegeden élő építészek vehettek részt. A pályázat kritériuma meghatározta, hogy az épület „komoly” stílusjegyeket kell viseljen, a szecessziós stílus mellőzendő volt. A 3000 koronás első díjat Ottovay István és Winkler Imre építészek terve nyerte el. Az épületbe két lift is került, amelyek egyike ma is működik, és amely Szeged városának legrégibb felvonója. Az épület feszített munkatempóban egy év alatt 1912. augusztus 1-jére készült el. A tereprendezés során a természetes tó egészét feltöltötték. Az épületet neoromán stílusjegyek (rizalitok, pilaszterek, zömök tornyok) határozzák meg.
Eredetileg a mai Ady téri és Egyetem utcai oldal megegyező kialakítású volt. Az oktatási igényekhez igazodó végső arculatát 1930-ban nyerte el: Ady-téri homlokzatához Rerrich Béla tervei alapján épült a 260 főt befogadó Auditórium Maximum sokszög alakú előadóterme.
A Bölcsészettudományi Kar nagy előadótermében tartotta irodalomtörténeti előadásait Sík Sándor 1930 és 1944 között. Ugyanott több neves magyar író szólt népes közönségéhez, köztük Illyés Gyula, Németh László és Veres Péter. A Bölcsészettudományi Kar hallgatója volt Radnóti Miklós is 1930 és 1935 között.
