„A becsvágy nem csupán messzebb hajt annál, ameddig mások eljutottak, hanem egészen addig, ameddig az ember csak eljuthat.” James Cook felfedező hajóskapitány 235 éve halt meg.
James Cook angol tengerész, felfedező, térképész, hajóskapitány, aki feltárta Kanada tengerpartját és az odavezető tengeri utakat, a Csendes-óceánon át három felfedezőutat vezetett, a Déli-sarkvidék jégmezőihez éppúgy eljutott, mint a Bering-szorosig, felderítette Észak-Amerika partvonalát éppúgy, mint Ausztráliát és Új-Zélandot.
James Cook 235 éve, 1779. február 14-én halt meg a bennszülöttek elleni harcban Hawaii szigetén. 1728. október 27-én egy nyolcgyermekes parasztcsalád második gyermekeként született egy Marton nevű kis faluban, Yorkshire grófságban. Tehetségével korán kitűnt társai közül, tizenkét éves koráig apja munkaadója fizette iskoláit.
Tizennyolc éves volt, amikor egy hajóra szerződött, huszonegy évesen már hivatásos tengerész lett egy szénszállító hajón, közben matematikát tanult, és elsajátította a tengeri tájékozódás, a navigáció nehéz tudományát is. 1752-ben kormányos lett, majd egy nagy kereskedelmi vitorlás parancsnokságát bízták rá. Nemsokára a Royal Navyhez (Királyi Haditengerészet) jelentkezett, tiszthelyettesi és fedélzetmesteri beosztást kapott.
Huszonkilenc évesen lett a Pembroke hadihajó kapitánya, részt vett a hétéves háborúban, a Vizcayai-öbölben és a Québec előtti ütközetekben vezette sikerre legénységét. Ő derítette fel a Szent Lőrinc-folyó nehezen hajózható szakaszait, amivel megkönnyítette Wolfe tábornok partraszállását.
„Tizennegyedikén két indián jött látogatóba a hajóra, de csak rövid ideig maradtak, azután kimentek a partra, s ott buzgón halászni kezdtek szigonnyal. Gore úr, aki a nap folyamán puskával kirándulást tett a szárazföld belsejében, olyan szerencsével járt, hogy leterített egyet azon négylábúak közül, melyek annyi találgatásra adtak okot … ez az állat nem hasonlít semmiféle eddig ismert fajra, nincs amivel egybe vethetnénk. Alakja igen emlékeztet az egyiptomi ugróegérre, amelynek mozgása is hasonló, nagysága azonban más, mivel az ugróegér körülbelül akkora, mint egy patkány, ez az állat pedig teljes fejlettségében a birka nagyságát is eléri. Hadnagyom fiatal példányt ejtett el, amelyik még nem nőtt meg egészen, s ezért csak 38 fontot nyomott; feje, nyaka és válla, teste többi részéhez képest igen kicsi, farka majdnem olyan hosszú, mint teste, tövénél igen vastag és vége hegyes; elsőlába csupán nyolc, a hátsó viszont huszonkét hüvelyk hosszú; a hátsókon szökdécselve halad; fejét egyenesen tartja s ugrásai igen hosszúak; elsőlábait mindig melléhez közel emeli, és úgy látszik, csupán földtúrásra használja; bőrét rövid szőr borítja, mely szürke vagy sötét egérszínű, kivéve az állat fejét és fülét, melynek valamennyire hasonlítanak a nyúléhoz. A bennszülöttek ezt az állatot kengurunak nevezik.” (James Cook: Utazások a világ körül)
Az első út: 1768. július 30. – 1771. július 12.
A háború után a Grenville kétárbocos parancsnokaként térképezte fel Új-Foundland partvidékét. 1762-ben megnősült, hat gyermeke született, akik közül három érte meg a felnőttkort, két fia tengerész lett. 1766-ban megfigyelt egy napfogyatkozást, amelyről beszámolt a Royal Societynek. Az angol királyi tudományos akadémia megbízta az első csendes-óceáni expedíció vezetésével. Kinevezték hadnaggyá, a 368 tonnás Endeavourt kapta meg, Tahitiba kellett vinnie a Társaság tudósait, hogy 1769. június 3-án megfigyeljék a Vénusz Nap előtti átvonulását. A Horn-fok megkerülésével hajóztak el Tahitiig, majd a feltételezett déli földrész, a Terra Australis keresésére indultak.
Amikor Tahiti előtt felszedték a horgonyt, délnek fordult, és Tasman nyomán újra eljutott Új-Zélandig. Fél évig térképészeti munkálatokat folytatott, majd 1770. április 19-én a Tasman-tengeren át elérte Ausztráliát. A part mentén haladva északra vitorlázott, átkelt a Korall-tengeren és a Tasman-szoroson. Hazafelé vezető útjukon megálltak a mai Jakartában, ahol trópusi lázban és vérhasban 30 embere halt meg. Skorbutot viszont senki sem kapott, mert a kapitány zöldséget és gyümölcskivonatot is adatott matrózainak.
A második út: 1772. július 13. – 1775. július 29.
1771-ben ért haza, otthon parancsnokká nevezték ki, és bemutatták a királynak, III. Györgynek is. Következő útjára ismét tudósokkal indult, 1772 és 1775 között hajójával, a Resolutionnal behatolt a Déli Sarkvidékre. A 70-edik szélességi körön belül sem találta a Terra Australist, noha körülhajózta az Antarktiszt. Feltérképezte viszont Tongát és a Húsvét-szigetet, a Csendes-óceánon felfedezte Új-Kaledóniát, az Atlanti-óceánon pedig Dél-Georgia szigetét és a Déli-Sandwich-szigeteket. Ezen az útvonalon először hajózta körül a Földet kelet-nyugati irányban; hajóin ezúttal is mindenki egészséges maradt.
Hazatérve kapitány lett, a Royal Society tagja, a skorbut elleni védekezésről írott tanulmányáért arany Copley-éremmel tüntették ki. Következő feladata az északnyugati átjáró keresése volt az Atlanti- és Csendes-óceán között, ismét a Resolutiont választotta hajójául.
A harmadik út: 1776. július 14. – 1779. február 14.
1776-ban indult, az átjárót nem sikerült megtalálnia, de Kaliforniától a Bering-szorosig feltárta Észak-Amerika partjait. 1778. január 18-án pillantották meg Oahunál a Hawaii-szigetek középső csoportját, amelyet az Admiralitás első lordjáról Sandwich-szigeteknek nevezett el. 1778 augusztusában Alaszka partjainál a jégtakaró visszafordulásra kényszerítette.
1779. január 17-én, a mahakiki ünnepek idején kötöttek ki Hawaii egyik szigetén. A bennszülöttek Cookot Lono isten megtestesüléseként tisztelték. Néhány hónap múlva hazaindultak, de a vihar a megtépázott Resolutiont ugyanabba az öbölbe sodorta vissza. A bennszülöttek ekkor már a harc istenét ünnepelték, Cook egy ellopott dereglye miatt véres összetűzésbe keveredett velük: több társával együtt 1779. február 14-én megölték. Legénysége kalandos úton, Kamcsatka, Japán és Hátsó-India partjai mentén hajózva 1780-ban tért haza Angliába. Az őslakosok Cookkal kapcsolatos viselkedését máig homály fedi, a meggyilkolt felfedezőt Hawaii szigetén később előkelőknek kijáró végső tiszteletadásban részesítették, csontjait pedig valóságos ereklyeként kezelték.
Utazások a világ körül
James Cook három világ körüli útja három ragyogó fejezet az emberi vállalkozás, a tudomány történetében. Mindegyik út jelentős földrajzi felfedezésekkel gazdagította ismereteinket: az első utazás nyomán határozottan kirajzolódtak Ausztrália és Új-Zéland körvonalai a térképeken, a második után végleg eltemették a Terra Australis ódon legendáját, a harmadik pedig a Hawaii-szigetek felfedezésén kívül az északi Pacifikum megismeréséhez és az északnyugati átjáró problémájának tisztázásához vitte közelebb az emberiséget.
Cook érdeme, hogy megállapította a Csendes-óceán szigeteinek elhelyezkedését, és feltárt egy addig ismeretlen, óriási területet a Nyugat számára. Utazásainak közvetlen eredménye Ausztrália és Új-Zéland betelepülése és ezzel a délnyugati Pacifikumban új kulturális gócpontok kialakulása.
