„Prága nem enged el engem… ennek a kedves anyácskának karma van” – jellemezte kapcsolatát szülővárosával egy barátjának 19 éves korában a 133 éve született Franz Kafka.
De akárhányszor álmodott is arról, hogy otthagyja Prágát, az „Arany Város” mágnesként vonzotta őt, és egészen élete utolsó időszakáig nem tett komolyabb kísérletet elhagyására. Bár az évszázadokon át cseh-német-zsidó kultúrájú és népességű Prágában igen sok a Franz Kafkához (1883. július 3. – 1924. június 3.), a város német irodalmának egyik legkiválóbb képviselőjéhez fűződő emlékhely, azt kevesebben tudják, hogy a jogász végzettségű nagy író világéletében szürke hivatalnok volt.
Írók otthona – Franz Kafka Prágája
Kafka egész – rövid – életében biztosítási ügynökként dolgozott, s rendszeresen felkereste a rábízott gyárakat, intézeteket. Bár naplójából és írásaiból tudjuk, hogy hivatalát nem igen szerette, olykor szinte szenvedett, munkáját mégis mindig nagyon korrektül elvégezte. Hosszú éveken át dolgozott munkás-baleseti biztosító ügynökként, bejárta a nagy észak-csehországi kőbányákat, s rögzítette a biztosító számára szükséges adatokat. Ellátogatott a régió textilüzemeibe, gép- és üveggyáraiba is.
Irodalomtudósok szerint a hivatalnoki pálya mindennapjainak monoton és nyomasztó egyhangúsága komoly befolyással volt az író műveire is, amelyek az abszurd irodalom remekei. Kafka nyilván naponta érezte mind az idő nyomását, amikor hivatalában órájára tekintett, mind a nehezen elviselt, nyűgösnek érzett munkaidő lejárta előtti utolsó percekben felszabaduló örömet. Ezek a hasonlatok később leveleiben is megtalálhatóak.
Imádta a város utcáit, parkjait, palotáit; menekülési vágya nem is Prágának szólt, hanem apja s lélekölő irodai munkája fojtogató elnyomásának. Bár nem nevezi nevén egyik fontosabb művében sem, életrajírói ráismernek érzékletesen ábrázolt, már-már fullasztóan zárt helyszíneire, amelyeket közel ugyanilyennek ír le naplóiban és leveleiben. A szürreális tájak és a szereplők ellentmondásos útvesztőjét tükrözik Prága macskaköves utcácskái, gótikus, reneszánsz, barokk és art nouveau építészete.
Bár ma már Kafka árnyéka bújik meg a város ezer pontján, a maga idejében az írót kevéssé ismerték. Művei nagy része csak halála után látott napvilágot, zsidó származása, német anyanyelve miatt pedig nem lehetett itt több mint puszta betolakodó. Akárcsak a világban helyét kereső Kafka, a 20. század fordulóján Prága is kutatta önazonosságát. Az egykori Bohemia fővárosában cseh, német és zsidó lakosság élt egymás mellett meglehetősen idegenkedve, olykor erőszakosan egymás ellen fordulva. A virulens antiszemita légkörben a zsidó kisebbséget sem a németek, sem a csehek nem érezték közülük valónak, ezért ők a társadalom peremén kényszerültek egyensúlyozni.
A megosztott kulturális környezetben nem is csoda, hogy Kafka írásait át- meg áthatja az elidegenedés érzése, ami különösen legbonyolultabb és egyben legjelentősebb regényében, A kastélyban szembeszökő. A pusztán K. néven emlegetett férfi a nyakatekert logika és a bürokrácia világában csöppen, amikor egy kastély ura földmérőnek hívja. Ám a rejtélyes kastélyba hivatalnokok során át vezet az út, ő pedig nem tudja bizonyítani, hogy munkája egyáltalán létezik – egy idegen purgatóriumban találja magát, sem a falusiak, sem a hivatalnokok nem nézik jó szemel. Egy kocsmárosné ekképp foglalja össze helyzetét: „Nem való a kastélyból, nem való a faluból; egyszerűen semmi. De sajnos, mégis valami: idegen, olyasvalaki, aki fölösen és mindenütt útban van.”
Míg Prága korabeli kirekeszt légköre jól láthatóan rányomta a bélyegét A kastélyra, nem tudni, hogy vajon a prágai vár, ez az óvó anyaként a város fölé emelkedő építmény-e a regény főszereplője. A 9. századig visszaeredeztethető, 45 hektáron elterülő komplexum – paloták, tornyok, kertek, egy bazilika s egy székesegyház – a világ egyik legismertebb középkori várkastélya.
Míg írásaiban gyakran elmosódottan dereng csupán Prága látképe az író valódi világában sokkal láthatóbb nyomot hagyott. Max Brod, Kafka legjobb barátja és későbbi életrajzírója megjegyezte, hogy A per és A kastély teljes jelenetei tükrözik Kafkának a baleset-biztosítási hivatalban töltött 14 munkaévét. A lélekölő aktamunka és a sebesült munkásokkal való kapcsolattartás csak fokozták embertelen világképét és a regényeiben többször visszaköszönő szövevényes bürokrácia uralmát.
„Egész életem ebben a kis körben telik” – vallotta be egyszer hébertanárának, Európa talán legemlékezetesebb kialakítású terét nézegetve. A Prága középkori piactéren álló Óvárosi tér nem sokat változott az évszázadok során. a gótikus városháza óratornya, amely az idő múlását a Nap és a Hold mozgásával, a tizenkét apostol bábjátékával kiegészítve mutatja, valamint a barokk Kinsky-palota hozzátartozik Kafka mindennapi világához.
Az író a tér északnyugati sarkán, a zsidó negyed peremén álló szerény lakásban született. Fiatalkorában a gettó túlzsúfolt épületeit és keskeny utcácskáit egészségügyi okokból lerombolták, a helyükben pedig a város újgazdagjainak épültek modern art nouveau lakások. Bár a régi városrészből alig maradt valami, Kafka megvallotta egy barátjának, hogy „a sötét sarkok, a rejtelmes kis mellékutcák, a vakablakok, a koszos udvarok, a zajos tavernák és félreeső bárok még mindig bennünk élnek”.
Bár önmagát búskomornak jellemezte, távolról sem volt borongós, világtól elvonult író. Legjobb barátjával, Max Broddal és más ismerőseivel járta a város pezsgő hangulatú kávézóit, előadóit, színházait. Egyik sétája során elmerengett a Károly hidat övező szentek szobrai felett, és naplójába egy bejegyzést írt a „nyári este békéje és a híd éji magányának varázslatos elegyéről”. (Ugyanezen a hídon vezet át A perben alteregója, Josef K. útja kivégzése felé.)
Harmincas éveibe lépve Kafka megpróbált a saját lábára állni, de két bérelt lakásban is zavarta a zaj. 1916 nyarán kedvenc húgával, Ottlával kezdett lakást keresni. „Már nem hittem a valódi nyugalom lehetőségében – írta az álmatlanságban és fokozott zajérzékenységben szenvedő Kafka –, de mégsem adtam fel a keresést.” A keresés az Arany utcácska (Aranyművesek utcája) 22. alatt ért véget, a prágai vár területén álló apró házacskában. Bár a háza eredetileg „kicsinek, koszosnak és lakhatatlannak” találta, Ottla kibérelte, fivére pedig hamar megszerette. Míg a múltban kis utcában található házikók felében szuvenírárusok rendezkedtek be, mára megváltozott a helyzet, és csak néhány házikóban működik bolt. Franz Kafka egykori lakásában például könyveket árulnak. A Prága leglátogatottabb műemlékei közé tartozó Arany utcácskát évente több mint egymillió ember keresi fel. Az Arany utcácska ma is álló legrégibb házai a Hradzsint elpusztító 1541-es tűzvész után épültek, többségük azonban a 17. századból való. A legenda szerint itt éltek II. Rudolf német-római császár alkimistái, a 20. század elején egy ideig ott lakott Franz Kafka, a világhírű prágai német író is. A házak jelenlegi formájukat, kinézetüket az 1950-es évek első felében elvégzett felújításkor kapták.
