Kicsit monoton főhomlokzat, pillérekkel alátámasztott kőballuszteres erkély – ma a gyulai Almásy-kastély a 18-19. századfordulójának barokk és klasszicizmus határán álló stílusát mutatja.
Kihagyhatatlan épületek – Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély
Három család tulajdonlását is őrzi Gyulán, a végső pusztulástól nemrégiben megmentett kastély, amely nevében újabban csak az utolsó tulajdonosra, Almásy grófra emlékezik. Pedig a kastély története szorosan összefügg a Harruckernek, a Wenckheimek és az Almásyak históriájával.
1720-ban Harruckern János György, Savoyaki Jenő csapatainak élelmezési biztosa, szolgálatai fejében kapta meg III. Károly királytól az elvadult és elmocsarasadott gyulai uradalmat. Építkezésbe fogott, az ő nevéhez köthető az emeletes lakóépület, a mai kastély őse a huszárvár területén. Halála után, 1742-ben fia, Ferenc örökölte a birtokot és a főispáni tisztet. Neki már szűknek és ósdinak bizonyul az épület. Manzárdtetővel fedte, és mindkét oldalon földszintes szárnyakkal toldotta meg, az építkezés halála után sem maradt félbe. Tény, 1785-ben a II. József rendeletére érkező katonai biztosok, akik az országfelmérést végezték, már „L” alakú kastély örökítettek meg térképükön.
A Huszár-toronyként is emlegetett, támpillérekkel megerősített, dongaboltozatos kapuépítmény az 1566. évi ostromot követő török építkezések során jöhetett létre. Az 1740-es években gróf Harruckern Ferenc alakíttatta toronnyá a vár egykori védelmi rendszerének külső részeként funkcionáló kaput, amelyet törtvonalú, vörösre festett sisak koronázott. A messzire látszó kapuzat a főúri reprezentáció, a hatalom, az ősi eredet kifejezésére szolgált.
Harruckern Ferenc 1775-ben fiúörökös nélkül hunyt el. A hatalmas birtok öt részre szakadt, de központi részének kormányzását Károlyi Antalra, Harruckern Josepha férjére bízták. Josepha, aki magyarul is megtanult, rajongott a vidékért, boldog gyermekkora kötötte ide. Míg férje hivatali ügyeit intézte, az ő vállára nehezedett a birtok gondozása. Erről tanúskodik az a Nemzeti Múzeumban őrzött, életnagyságú portré, amely Josephát ábrázolja, kezében a gyulai uradalom vízfestménye.
1800 körül nősülés révén került az uradalmi központ a Wenckheim-család tulajdonába, ekkortájt láttak hozzá az újjáépítéshez, Czigler Antal építész felügyeletével. A 19. század elején a külsejében átalakított építmény az Almásy-kastély elemévé, s ezzel az arisztokrata családi élet részévé vált. A Török torony a kastély 2016. márciusi nyitását követően csak alkalomszerűen volt látogatható, itt nyílik most szombaton a holland Lous Stuijfzand tárlata, amelyen mintegy húsz, kisméretű bronzszobrot mutatnak be.
Új idők jöttek, a kastély egy ideig üresen állt. Ám amikor a Wenckheim családba beházasodott gróf Almásy Kálmán, egyszeriben új életre kelt a ház. A 19. század végén járunk. Élet költözött a házba. Ám ez a történelmi léptékbe mérve rövid ideig tartott. 1943-ban Almásy gróf Gyula városának eladta a kastélyt. Aliha sejtve, a háború után szomorú sorsra jut a sokat látott épület.
És újabb hetven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a gyulai Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély megújuljon.
Ma új funkciót találtak a gyulai Almásy-kastély Török tornyának, az eddig csak alkalmanként látogatható torony kortárs képzőművészeti tárlatoknak biztosít helyet a jövőben időszaki jelleggel.
