1959. március 10-én Tibetben zavargások törtek ki, amelyet a kínai hatóságok elfojtottak, majd „népi háborút” hirdettek „a dalai láma zsoldjában álló szakadárok” ellen.
Hivatalos közlések szerint a tiltakozó akciók megfékezésekor tízen haltak meg, az emigráns tibeti kormány szerint viszont az összecsapásokban legalább 80 tiltakozó vesztette életét.
Tibet a Föld legnagyobb kiterjedésű, 4900 méter átlagmagasságú magasföldje, „a világ teteje”. Délről a Himalája nyolcezer méteres, északról a Kunlun hétezer méter magas hegyei határolják. A Kínai Népköztársasághoz tartozó autonóm terület fővárosa Lhasza, 1,22 millió négyzetkilométernyi területén 2,4 millióan élnek.
Az elzárt magasföldön sajátos civilizáció alakult ki, indiai térítők az V. századtól elterjesztették a buddhizmust. A VII. század elején Szongcen Gampo egységes, Kínával és Indiával egyenrangú királyságot hozott létre, amely a XI. században belviszályok miatt széthullott. Tibet előbb kínai, majd mongol uralom alá került, de a függőség a mongol birodalom szétesésével megszűnt. A következő évszázadokban az ország nagy része a Pagmodru, a Rinpung és a Cangpa dinasztiák fennhatósága alatt állt. 1642-ben az ötödik dalai láma (mongol segítséggel) megszerezte a politikai hatalmat is, s ezzel létrejött az egységes teokratikus állam. Ettől kezdve a dalai lámák számítottak Tibet névleges vezetőinek, bár a tényleges hatalmat külső vagy személyes okok miatt nem mindegyik gyakorolhatta.
A Kínában uralkodó mandzsu dinasztia 1724-ben szerzett protektorátust Tibet felett, majd 1791-92 közt elfoglalta azt. A brit és orosz terjeszkedés miatt (az angolok 1903-ban kereskedelmi szerződést kényszerítettek ki) Peking 1904-ben Tibetet Kína részének nyilvánította. Az 1911-es kínai forradalom után Tibet deklarálta függetlenségét. A második világháború idején a kínai Kuomintang japán-ellenes harca fejében elérte, hogy a britek elismerjék Kína hatalmi előjogait Tibetre, ha az autonómiát kap.
Az igényt az 1949-ben kikiáltott Kínai Népköztársaság is fenntartotta: a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 1950-ben elözönlötte Tibetet, s a 8000 fős helyi hadsereg nem volt képes ellenállásra. A frissen trónra lépett, alig 15 éves dalai láma, Tendzin Gyaco segítséget keresve megbízottakat küldött Kínába, Amerikába, Nagy-Britanniába, de eredmény nélkül.
1951. május 23-án egy, a dalai láma felhatalmazásával nem rendelkező tibeti küldöttséggel Pekingben 17 pontos dokumentumot írattak alá, amely kimondta: „A tibeti nép visszatér az anyaország, a Kínai Népköztársaság nagy családjának kebelére.”
A dekrétum egyoldalúan szabályozta a két ország viszonyát, így a tibetiek később kényszerre hivatkozva megtagadták.
A megállapodás kimondta, hogy a fennálló rendhez Kína nem nyúl: Tibet belső autonómiát kapott, a dalai és a pancsen lámát a helyükön hagyták, sőt 1954-ben a dalai láma Pekingbe látogathatott. Peking ugyanakkor a középkorra emlékeztető Tibetben azonnal hozzákezdett utak építéséhez, a területet igyekeztek kínai városokhoz kötni, Kham és Amdo keleti tartományokat elszakították és kínai tartományokba tagolták be, kínai iskolák nyíltak, egyre több katonai helyőrség létesült.
Az ellenállás 1959. március 10-én felkelést robbantott ki a kínai és kommunista uralom ellen. A túlerő gyorsan leverte a felkelést, a harcok során 200 ezer ember halt meg, több tízezren a megtorlások során kerültek börtönbe, nyolcvanezren emigráltak. Maga a dalai láma ágyából kiugorva, álruhában, kínai üldözőkkel a sarkában menekült Indiába, bevetetlen fekhelyét még évtizedek múlva is mutogatták. Tibetbe 180 ezres kínai hadsereg települt, 1963 és 1971 között egyetlen külföldit sem engedtek be, a vallásgyakorlást megtiltották, a kulturális forradalom alatt a 6000 templom és kolostor közül csak 26 maradt épen, a felbecsülhetetlen értékű könyvtárak nagy részét felégették.
A dalai láma megbízottai csak 1979-ben látogathattak Tibetbe, de az 1989-es Tienanmen téri dráma után Tibet körül újra leereszkedett a vasfüggöny. Ebben az évben a Nobel-békedíjat a kínai hatalommal való szembenállásáért, a tibeti autonómiáért vívott küzdelme elismeréseként a dalai láma kapta. A pekingi vezetés továbbra sem akar hallani Tibet tényleges autonómiájáról, nacionalista szeparatizmusnak bélyegzi a nyelv- és vallásgyakorlás követelését, még a dalai láma képének birtoklása is bebörtönzést jelent.
A kínai hatóságok hatalmas összegeket fektettek be a tibeti infrastruktúra fejlesztésébe, néhány éve készült el a világ legmagasabb vasútvonala, amely turisták millióit viszi az addig világtól elzárt magasföldre. A tibetiek azonban úgy vélik, másodosztályú állampolgárként kezelik őket, a kínaiak etnikumú bevándorlók letelepedése és a fellendülő turizmus veszélyezteti kultúrájukat, miközben munka és bérezés terén is hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve. A színfalak mögött folynak tárgyalások a kínai hatóságok képviselői és a dalai láma között, aki a függetlenségről már lemondott, csak az autonómia megadását sürgeti.
