„Az első villamos már / elindult felénk. / Csilingel, amerre jár.” 125 éve, 1889. július 30-án megindult Budapesten az első közforgalmi, rendes nyomtávú, menetrend szerint közlekedő villamos.
Az alsóvezetékes járat az Egyetem térről a Kecskeméti utcán, a Kálvin téren a Stáczió- (ma Baross) utcán át a Köztemetőig közlekedett, mintegy 15 kilométeres óránkénti sebességgel. A magyarországi villamosközlekedés két évvel korábban, 1887. november 28-án indult. A kísérleti útvonal a Teréz körút, Nyugati pályaudvar és Király utca közti szakaszon vezetett.
A német Werner von Siemens tervezte villamos az 1880-as évek elején jelent meg, s csakhamar a közösségi közlekedés meghatározó tényezője lett. Az első budapesti villamost a Siemens Halske cég szállította, s szinte csak a hajtás módjában különbözött a lóvasúttól. Az eredetileg nyári üzemre kialakított, nyitott járműveket beüvegezték és kályhával látták el. A két zöldre festett kocsi 1 kilométer hosszú, 1000 mm nyomtávú, egyvágányú pályán közlekedett, sebességüket óránként 10 km-ben korlátozták, az Oktogonon pedig csak lépésben haladhattak. A Siemens cég itt próbálta ki az úgynevezett alsóvezetékes rendszert, amelyet több mint 30 évig használtak Budapesten. 1888-ban Balázs Mór, a Lindheim és Társa, valamint a Siemens Halske cégekkel megalakította a Budapesti Városi Vasutat (BVV).
1889. július 30-án helyezték üzembe az első normál (1435 mm) nyomtávú pályát az Egyetem tér – Stáció (ma: Baross) utca – Köztemető út (Orczy tér) útvonalon, s még ugyanebben az évben átadták a forgalomnak a Podmaniczky utcai vonalat is. A századfordulón a lóvasutakat villamosították, a két társaság (a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság – BKVT és a Budapesti Városi Villamos Vasút – BVVV) rivalizálásának köszönhetően kiépült az összefüggő fővárosi villamos-hálózat. A vállalatokat a Tanácsköztársaság alatt vették köztulajdonba, ez később sem változott.
A BVV a nagykörúti próbavasutat elbontotta, és helyére itt is normál nyomtávú vonalat építettek. 1890. március elejéig a Kerepesi (Rákóczi) útig, augusztusra a nagykörúti villamos Üllői útig vezető szakaszát is átadták.
1891-ben megalakult a Budapesti Városi Villamos Vasút BVVV, amely koncessziót kapott a Népszínház utcai, a Király utcai és a rákoskeresztúri vonalakra. Ugyanakkor a BKVT már 1873-tól előjogai voltak vaspályák (lóvasút) létesítésére. 1894-től a BKVT is nekikezdett a lóvasutak villamosításának, mert a lovak abrakja többe került az elektromos áramnál, az utolsó lóvasutat – a margitszigeti kivételével – 1898-ban villamosították.
A BKVT járatai páratlan, a BVVV vonalai páros számokat kaptak. A konkurenciaharc miatt a hálózatok fejlesztése sokszor átgondolatlanul folyt egészen 1918-ig, amikor a vállalatokat köztulajdonba vették és egyesítették.
A főváros nem engedélyezte a felső vezetéket, így 1924-ig alsó áramellátást alkalmaztak, noha ez drágább és bonyolultabb volt, és több üzemzavart okozott.
A második világháború után a villamoshálózat többé-kevésbé a háború előtti állapotba tért vissza, de a kisforgalmú vonalakat megszüntették. A metróépítés (majd két évtizedes) elhalasztása miatt a villamosokra ekkor fokozott teher hárult. A kiöregedő típusok helyére a Ganz gyár által kifejlesztett UV villamos lépett, amelynek első kocsija 1956. áprilisában áll forgalomba a kettes villamos vonalán.
1970-ig a villamos közlekedés volt az uralkodó Budapesten, majd a 2-es illetve 3-as metró megépülése után fokozatosan háttérbe szorult, több a metróval párhuzamos – Váci úti, Thököly úti és a Rákóczi úti – vonalat megszüntettek. A legújabb fejlesztések eredményeképpen a magyar gyártmányú Ganz-villamosokat, amelyek 1978 óta futottak a budapesti Nagykörúton, 2006-ban a Siemens cég Combino villamosai váltották fel. A Budapest közlekedését öt évtizeden keresztül meghatározó UV villamosok utolsó példánya 2007. augusztus 20-án vonult nyugdíjba. A villamosvasúti közlekedés megindulásának 120. évfordulóján a BKV egyhetes ünnepségsorozatot rendez, melynek keretében különféle nosztalgia-villamoskocsikkal is találkozhat a nagyközönség.
