Mindenki Taki bácsija a Szomszédokból, az örök Tenkes kapitánya, legendás magyar filmek főszereplője jókedvűen, alázattal és precízen dolgozott. 1920. április 24-én, 100 éve született Zenthe Ferenc Kossuth- és Jászai-díjas színész, a Nemzet Színésze.
Zenthe Ferenc Rameshofer néven született 1920. április 24-én a salgói vár alatt, Salgóbányán született, apja bányafőmérnök volt. A gyönyörű vidéken telt gyermekkora, iskoláit Egerben a cisztercitáknál, majd a nyíregyházi katolikus gimnáziumban végezte. A színi mesterség iránti érdeklődést apja ültette belé, aki a kis bányászfaluba vetítőgépet, gépészt, zongoristát szerzett, némafilmeket hozatott, s később is elvitte moziba, színházba az internátusból hazatért fiát. A színészetről azonban hallani sem akart, ezért Zenthét a közgazdaságtudományi egyetemre íratták be, ahol – nem túl nagy lelkesedéssel – elvégzett négy szemesztert. Nagy titokban jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, s palócos kiejtése ellenére is felvették, ám a sors ismét közbeszólt: 1942-ben behívót kapott, de a frontra nem került ki.
A háború után már nem volt kedve folytatni a tanulást, inkább Pécsre szerződött, majd számos vidéki színházat végigjárt. 1947-től a debreceni teátrumban játszott, s vendégként Ludas Matyit alakította a fővárosi Ifjúsági Színházban. 1952-ben szerződött a Madách Színházhoz, amelyhez mindvégig hűséges maradt.
„Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább.”
Nem vágyott nagy szerepekre, csak Peer Gyntöt akarta igazán eljátszani – hiába. Lehetett viszont Puck, majd Zuboly Shakespeare Szentivánéji álmában, Móricz Ludas Matyijának címszereplője, Noszty Pál Mikszáth, Scapin Moliére művében, Dickens Karácsonyi énekében Ebenezer Scrooge vagy Jákob a Rice-Lloyd Webber szerzőpáros József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicaljében. Nyugdíjasként is állandóan színpadon volt a Madách Színházban.
Igazán azonban a filmgyártás és a televízió „kényeztette el”. Első filmszerepét Nagy Sándor honvédtábornokként 1953-ban alakította a Föltámadott a tengerben, ezt a Rákóczi hadnagyának főszerepe követte (előtte az öttusázók megtanították lovagolni, aminek később sok hasznát vette). Ezután romantikus vígjátékok főszerepei következtek a sármos, a kamera előtt természetesen viselkedő színész életében: a 2×2 néha 5, a Mese a 12 találatról, a Kölyök, a Fapados szerelem.
Később egyre inkább jellemszerepeket formált meg. 1983-ban készült az Oscar-díjra is jelölt Jób lázadása, amelyben Zenthe a Tisza-menti, módos falusi zsidó szerepében tűnt fel, aki keresztény kisfiút fogadott örökbe a második világháború alatt. A film sok helyre eljutott a világban, de Zenthét A Tenkes kapitányaként már korábban megismerhették, az 1962-ben forgatott 13 részes sorozat ugyanis nem csak itthon lett legendás siker, de világszerte bemutatták, még Kínában is. Ettől kezdve talán csak a csecsemők nem ismerték az igazságos, mindig győzni tudó figurát Zenthe megszemélyesítésében.
A hatvanas-hetvenes években klasszikus magyar történelmi filmekben tűnt fel: az Egri csillagokban, a Fekete városban, A koppányi aga testamentumában és a feledhetetlen Tüskevárban.
Aztán még számos tévésorozat következett: a Rózsa Sándor, a Princ, a katona, a Bors. De a nyolcvanas években sem feledkeztek el róla a rendezők: A névtelen vár, a Jób lázadása, a Különös házasság szerepei vártak rá. Végül 1987-ben a mára ugyancsak tévés klasszikusnak mondható Szomszédok teleregény Taki bácsija lett, a kedves nyugdíjas taxisofőr. Utolsó filmes munkája a 2004-ben készült Magyar vándor című filmhez köti.
Zenthe sok rajzfilmhez adta a hangját: a Vuk, a Szaffi, Az erdő kapitánya, vagy a Süsü, a sárkány című bábfilmben hallhattuk. A Kossuth Rádió egykor népszerű rádiós sorozata, a Szabó család is végigkíséri pályafutását: Szabó Zoltán szerepében ő volt az a szereplő, akit halála után a közönség hatalmas felháborodása miatt közkívánatra vissza kellett hozni a sorozatba.
Kezdettől a közönség szeretete övezte és számos kitüntetést is kapott, többek között Jászai Mari-díjat (1954, 1968), érdemes és kiváló művészi címet, Kossuth-díjat (1997), s 2005-ben a Nemzet Színésze lett. Nyolcvanhat éves korában, 2006. július 30-án érte a halál.
