100 éve, 1917. március 22-én szabadalmaztatta Pácz Aladár Amerikában élő magyar mérnök az izzás közben is alaktartó volfrám izzószálat.
Az első valóban jól használható, magas élettartamú izzólámpát hosszas kutatás és kísérletezés után Thomas Alva Edison mutatta be 1879-ben. Az égőjében még grafit izzószállal világított, amelyet az elégéstől az üvegburában létrehozott légüres tér óvott, a lámpa hatásfoka azonban meglehetősen alacsony volt. A fém-, tantál- és ozmiumszálas izzólámpák 1900 és 1910 között jelentek meg, s Irving Langmuir amerikai kémikus (aki 1932-ben a felületi kémia területén végzett munkájáért Nobel-díjat kapott) 1913-ban alkalmazott először neonnal, illetve argonnal töltött burákat.
A győztes végül a volfrám izzószál lett, mert e fémnek a legmagasabb, 3410 C fokos az olvadáspontja, így magasabb hőmérsékletre hevíthető és „jobb” fényt ad – hátránya viszont, hogy nehezebb megmunkálni. Az alaktartó volfrám izzószálra vonatkozó, iparilag használható első szabadalom a magyar születésű, Amerikában élő Pácz Aladár nevéhez fűződik.
100 éves a volfrám izzószálas lámpa
Pácz Aladár 1882. január 11-én született a Szolnok-Doboka megyei Csókáson, Nagybánya közelében (ma Ciocotis, Románia). Életének eseményeit csak hiányosan ismerjük: a berlini műegyetem vegyészkarán tanult és szerzett doktorátust, 1904-ben a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori oklevelet kapott. Itthoni utolsó lakóhelye Salgótarjánban volt, majd 1905-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. 1906-ban Clevelandben telepedett le, 1908-ban már biztosan a General Electric alkalmazásában állt, mivel ekkor kelt első szabadalma.
A hajlékony volfrámot William David Coolidge amerikai mérnök fejlesztette ki 1907-ben, Pácz 1917-ben szabadalmaztatta a nagykristályos szerkezetű, izzó állapotban is teljesen alaktartó (nonsag – nem belógó) volfrám szálat, lehetővé téve a nagyipari gyártást.
A budapesti Egyesült Izzóban Just Sándor és Hanaman Ferenc 1905-től tóriumoxiddal ötvözött volfrámmal kísérletezett, kifejlesztve a spirál, majd a kettős spirál alakú izzószálat. Pácz bejelentése után itt is nagykristályos volfrámmal próbálkoztak, s 1924-ben megszerezték a GE 218 jelű Pácz-féle licencet. Tarján Imre és Túry Pál kidolgozta a nátrium-kálium-szilícium adalékos, tórium-mentes UC volfrámot, amely a hőkezelés után csak 0,5 százalék idegen anyagot tartalmazott. Túry Pál és Millner Tivadar GK volfrám szabadalmát 1928-ban fogadták el, ez a fentiek mellett alumínium adalékot is tartalmazott. Az új volfrámötvözet nagykristályos anyagszerkezetének előnyei felülmúlták a GE 218-as volfrámét, ami a magyar izzószálgyártást világelsővé tette. A Tungsram márka- és vállalatnév a fém angol és német nevének (tungsten, illetve wolfram) összevonásából ered. Ugyanakkor gondot okozott az izzó volfrámszál diffúziója, párolgása, Bródy Imre ezért vezette be 1937-ben a burák kriptonnal való töltését – a nagyobb atomú nemesgáz részecskéi közé kevésbé hatolnak be a volfrám-atomok. Bródy és Polányi Mihály kriptongyára révén a magyar izzólámpa valóban világszínvonalú lett.
Pácz Aladár első, az alumíniumipar szempontjából fontos találmányát az alumínium-szilícium ötvözetek nemesítéséről 1920-ban szabadalmaztatta. 1927-ben felismerte, hogy az alumínium és a szilícium nátriumfluoridok jelenlétében jól elegyíthető. Így fedezte fel az alpaxot, e könnyen megmunkálható és tág hőmérséklethatárok között önthető (eutektikus) alumíniumötvözetet, amelynek hőtágulása kisebb, így kevésbé zsugorodik, míg húzószilárdsága nagyobb, s olcsóbb is a korábbi anyagoknál. Ebből fejlesztették ki az 1930-as években az általánosan alkalmazott szilumin ötvözetet, amely ma is az autó- és repülőgép-gyártás fő alapanyaga.
Pácz Aladárnak összesen 93 szabadalma volt, ezek közül 75-öt jegyeztek be 1920-36 között. 1933-tól Weehawkenben, New Jersey-ben élt, utoljára 1935-ben járt Európában. 1938-ban halt meg.
