„Ha nem mondom ki a gondolataimat, amíg élek, mikor mondjam ki?” Augusztus 28-án született 105 éve Robert Merle, az egyik legolvasottabb francia író. Világszerte elismertséget szerezett politikai-fantasztikus regényeivel, amelyekben kora politikai és társadalmi problémáit mutatta be sci-fi díszletekben; ezek közé tartozik az Állati elmék, a Malevil vagy a Védett férfiak.
Nagyapja a szegénység miatt vándorolt ki Algériába, ahol akkor még békésen élt egymás mellett a két nép és kultúra, Merle is ott született. A második világháború alatt három évig volt német hadifogságban, a dunkerque-i csatában szerzett élményeit Két nap az élet című regényében örökítette meg, ezért kapta 1949-ben a Goncourt-díjat. A felszabadulás után egyetemeken tanított, a kommunista pártból 1980-ban zárták ki, mert a Szovjetunió afganisztáni bevonulását gyarmatosításnak nevezte.
Pszichológiai érdeklődése ihlette Mesterségem a halál című regényét, amely az auschwitzi haláltábor megszervezőjének fiktív önéletrajzát adja dokumentumok alapján. Robert Lange személyében a precíz hivatalnok és a tömeggyilkos kettősségét, a hű parancsvégrehajtót állítja elénk, akinek milliók elgázosítása csupán technikai feladat, s mindezt el tudja különíteni magánéletétől.
Későbbi regényeiben is a háború, az erőszak és a tömegtéboly eredőit és hatásait igyekezett bemutatni. Sikerének titka, hogy felelősségtudattal alkalmazott társadalomkritikáját izgalmas, fordulatos meseszövéssel párosította. A sziget című regénye a Bounty matrózai lázadásának kapcsán a faji előítéletek és az erőszak kérdéseit elemzi.
Az Üvegfal mögött az 1968-as párizsi diáklázadásokat örökítette meg, egy napba sűrítve a francia egyetemi ifjúság érzés- és gondolatvilágát. Firtatta a tudomány felelősségét és aggódott az emberiség jövőjéért: az Állati elméket az esztelen fegyverkezéssel szembeszálló humánum ihlette, feltéve a kérdést: megmenti-e az emberiség önmagát, vagy sorsunk csupán a jóindulatú, emberséges delfineken múlik? A science-fictionnek és politikai thrillernek is minősíthető történet főszereplőit, a Sevilla professzor vezette kutatóközpont delfinjeit egy napon a katonai hírszerzés elszállíttatja. Nem sokkal ezután a hírhedt Tonkini-öbölben felrobban az USA Little Rock nevű cirkálója, és az amerikaiak Kínát teszik felelőssé a hajó pusztulásáért. Az egész világ aggódva figyeli a fejleményeket: vajon elkerülhető-e még a III. világháború?
Állat és ember kapcsolatait elemezte a Majomábécé is, amely egyben az ember által elszabadított, ellenőrizhetetlen erők metaforája.
„Tévedés azt hinni, hogy az ember lényegében különbözik a felsőbbrendű emlősöktől. Ezt csak az ember képzeli, a felkapaszkodottak gőgjével.” (Robert Merle: Állati elmék)
A Malevil az atomháború túlélőinek küzdelmét ábrázolta, némileg megjósolva a csernobili katasztrófát. A Védett férfiak a férfi-nő viszonyt swifti helyzetben elemzi: egy járvány miatt a férfiak zöme kipusztul, csak a betegséget kutató orvoscsoport marad életben, míg a nők a maguk hatalmát valósítják meg. Az Merle 1972-ben megjelent regény az ismeretlen okból váratlanul kirobbanó, az emberi civilizációt szinte teljesen elpusztító atomháború utáni világba visz el minket. A szerző egy kis közösség, a katasztrófát egy középkori francia várkastély – Malevil – vastag falú, mély pincéjében átvészelő maroknyi túlélő történetét meséli el. A modern technikai eszközök áram híján használhatatlanná válnak, s az újrakezdéshez legfeljebb a középkori kézműveskészségek szolgálhatnak alapul. Merle hőseinek azonban a világégés okozta gyakorlati nehézségeken kívül meg kell küzdeniük a környéken felbukkanó fosztogató bandákkal is, amelyek ismét pusztulással fenyegetik az éppen csak újrakezdődő emberi együttműködést.
„Tudom, hogyne tudnám, hogy egy íz, egy dallam váratlan erővel kelti olykor életre a régmúlt pillanatok emlékét. De csak másodpercekre. Elillan a káprázat, lehull a függöny és ismét a nyakunkon a zsarnok jelen” (Robert Merle: Malevil)
Regényt írt egy rakétákkal ellátott atom-tengeralattjáró hétköznapjairól is, melyen két napot tölthetett, a Madrapur egy távolsági repülőgépen összezárt társaság feszültségeit jeleníti meg. Nem váratlan, hogy Merle megint váratlan ötlettel lepi meg híveit. Ezúttal klasszikus zárt közegbe ágyazza árnyképjellemeit, morális, politikai, világnézeti sőt filozofikus közölnivalóit, meglepő fordulatait, lírai jeleneteit: véges időben és térben – egy utasszállító repülőgépen, másfél napra tervezett időben – repül Párizsból az ázsiai Madrapurba. Hamarosan különös jelek figyelmeztetnek rá, hogy rejtély fogja körül a gépet, az utasokat, magát az úticélt is. E könyvek sajátos műfaja a politikai regény, a szatíra és a sci-fi ötvözete. Igen népszerű regénysorozata a Francia história, a 13 regényből álló ciklus a vallásháborúk korával foglalkozik. A szenvedélyes és merész Pierre de Siorac lovag lépten-nyomon veszedelmes vagy gáláns kalandokba keveredik, mindig ott van, ahol „libben a szoknya”, és ahol a korabeli történelmet alakítják.
Több drámát és esszét is írt, fő színpadi műve a Sziszifusz és a Halál, melyben a békét, a haladást szolgáló hős ellopja a Halál tollát, aki így nem tudja könyvébe bejegyezni a halálraítéltek nevét.
Robert Merle hazánkban az egyik legnépszerűbb francia író, minden könyvét lefordították, 3,5 millió példány kelt el belőlük. Bátor társadalomkritikája, nem lankadó felelősségtudata, szerencsés témaválasztása, fordulatos, gazdag meseszövése avatták világszerte megbecsült íróvá.
