„Szép a csodában hinni, épp olyan szép, amilyen kellemes; és aki fáradt házat építeni, az légvárakat épít.” 110 éve született Hans Habe magyar származású német nyelven alkotó író, újságíró.
Hans Habe 1911. február 12-én született Budapesten. Eredetileg Békessy Jánosnak hívták, apja, Békessy Imre hírlapíró a Tanácsköztársaság idején. A Munka című lap szerkesztője volt. Emiatt 1920-ban elfogták, de megszökött, s családjával együtt Bécsbe emigrált. Békessy János előbb a bécsi egyetemen német filológiát, majd Heidelbergben jogot tanult. Nem lett azonban sem jogász, sem bölcsész, tanulmányai végeztével apja nyomdokaiba lépve az írást választotta hivatásául.
1929-től a bécsi Wiener Sonn- und Montagszeitung riportere, majd az osztrák szövetségi kancellária sajtófotó-osztályának vezetője volt. Ugyanettől az időtől kezdve különböző magyar lapokat is tudósított Bécsből, s gyakran járt Magyarországon is. Nevét is ekkor változtatta meg, mivel Hans Békessy néven, illetve H.B. monogrammal jegyezte írásait, s hamarosan csak „hábé” néven kezdték szólítani. Ez adta számára az ötletet, hogy írásait ezentúl Hans Habe néven adja ki.
1932-ben nagy port felkavarva ország-világ elé tárta, hogy Hitler apját Alois Schicklgrubernek hívták, s tulajdonképpen törvénytelen gyermek volt. A családi dolgait gondosan leplező Hitler tajtékzott, s az arcátlan újságíró fejét követelte. Habe nem hagyta magát megfélemlíteni, továbbra is harcos cikkekben szállt szembe az egyre nagyobb teret hódító náci eszmékkel.
özben karrierje felfelé ívelt, 1931-től a Wiener Montagspost főszerkesztője, 1933-tól az Österreichisches Abendblatt szerkesztője, 1934-től Genfben a Geneve Press Service kiadótulajdonosa és szerkesztője volt, majd 1935-től a II. világháború kitöréséig a Prager Tagblatt tudósítójaként működött a Népszövetség mellett.
1936-ban megjelent első regénye, a Hárman a határon át elsőként szólt a náci idők menekültjeiről, emiatt az a „megtiszteltetés” érte, hogy amikor Hitler bevonult Bécsbe, ezt, és még két másik regényét a nácik nyilvánosan elégették. Habe ezt követően nem is tért vissza Ausztriába, a világháború kitörése után jelentkezett a francia hadseregbe, hogy fegyverrel is harcoljon a fasizmus ellen. A francia összeomlás után német hadifogságba került, ahonnan megszökött, s akkori feleségével kalandos úton Spanyolországon és Portugálián át az Egyesült Államokba menekült. Itt jelent meg 1941-ben a saját háborús élményeit feldolgozó műve, a Ha elesnek mellőled ezeren… című regény, amely egy csapásra bestseller lett, s világhírűvé tette Habe nevét. Később 24 nyelvre fordították le, köztük japánra, kínaira és héberre is. Ernest Hemingway szerint ez „Az első könyv erről a háborúról, melyet valószerűnek és szükségesnek találok, eltekintve attól, hogy csodálatosan van megírva és nem lehet letenni.”
„A német birodalomnak soha, egyetlen másodpercig sem állott szándékában a zsidók szabadon bocsátása, sem fejenként kétszázötven dollárért, sem a tízszereséért, de még a százszorosáért sem. A játékot, melyet Németország önnel űz, már hónapokkal korábban elhatározták Berlinben; csak a kedvező alkalomra vártak, hogy színre vigyék. Az Evianból távolmaradó Németország az ön szájával jelentette be nemcsak azt, hogy eszében sincs tíz birodalmi márkánál akárcsak egy fillérrel is több útravalót adni a zsidóknak, hanem azt is, hogy anyagi áldozatot követel a zsidók elbocsátásáért.” (Hans Habe: A küldetés)
Habe azonban nem elégedett meg a hírnévvel, az írói sikerekkel, kalandvágya, kíváncsisága újabb kihívást keresett, s jelentkezett az amerikai hadseregbe. Afrikában még közlegényként szolgált, a háború végén már őrnagyi rangot viselt. Útja Európába vezetett, az amerikai hadsereg sajtótisztjeként azzal bízták meg, hogy Németország amerikai zónájában újjászervezze a sajtót. Ebbéli minőségében ő alapította meg az első 18 német lapot, s 1945-46-ban többek között a Neue Zeitung, a Münchener Illustrierte s a Sonntagszeitung főszerkesztője volt. Csakhamar azonban ráunt erre a tevékenységre, s miután a lapok jól működtek, visszatért az Egyesült Államokba, ahol csak a szépírói tevékenységnek szentelte idejét, majd egy ideig Hollywoodban élt, s forgatókönyvíróként is sikeres lett.
1953-ban visszaköltözött Európába, s hatodik, egyben utolsó feleségével, Balla Lici színésznővel előbb Ausztriában, majd Svájcban, Asconában telepedtek le. Itt születtek meg Habe mindmáig leismertebb, legkedveltebb regényei: a Kennedy-gyilkosságot feldolgozó Halál Texasban, Az ördög ügynöke című izgalmas kémregény, a nemzedéki összeütközések drámája, A háló, az 1938-as eviani nemzetközi menekültügyi konferenciát felelevenítő A küldetés, amelyből Szántó Erika rendezett filmet. Ugyancsak film készült a Tarnovszka grófnő című regényéből, Visconti rendezésében, Romy Schneider főszereplésével.
„Az emberek kétféle embertársukat utálják: azokat, akik boldogok, és azokat, akik boldogtalanok. Utálják a boldogokat, mert irigylik őket. Utálják a boldogtalanokat, mert attól félnek, hogy segíteniük kell nekik vagy hogy megfertőzi őket a boldogtalanság. Azt akarod, hogy szeressenek? Ennyi erővel azzal is próbálkozhatnál, hogy élve bejuss a mennyországba.” (Hans Habe: Kathrin vagy az elveszett tavasz)
1970-ben Habe ellátogatott Izraelbe is, s benyomásaiból, élményeiből megszületett a Mint hajdan Dávid című riportregénye, amely csak a rendszerváltás után jelenhetett meg nálunk. Nem sokkal halála előtt írta meg a három nemzedék sorsát nyomon követő Ilona című nagyregényét, amelyet a kritika „a magyar Elfújta a szélnek” nevezett, Habe nevét pedig a francia romantika legnagyobb alakjai, Balzac, Hugo és Dumas mellett emlegette.
Élete végén hivatalos elismeréseket is kapott, 1976-ban az NSZK nagy érdemkeresztjét, 1977-ben pedig a Konrad Adenauer irodalmi díjat. Nem sokkal ennek átvétele után, 1977. szeptember 30-án Locarnóban meghalt.
