A hírlapíró abból élt, hogy megjelentek a cikkei. Az álhírlapíró abból, hogy nem jelentek mega cikkei. A 20. század elején még Hans Habe író édesapja is engedett a kísértésnek.
A Huszadik Század című folyóirat 1906-ban adott közre látleletet a revolver-újságírókról és a „revolverzsurnalisztikáról, akik túlnyomó nagy részükben soha életükben egy sort se írtak semmiféle újságba, soha egy szerkesztőségi iroda küszöbét át nem lépték… De a hírlapírói foglalkozás címéből élnek, mindenütt megfordulnak, ahol a sajtó munkatársainak ott kell lenniük, és vígan manipulálnak, diszkréten eret vágnak a kiszemelt áldozaton, azután továbbállnak, hogy megfelelő alkalommal újra fölbukkanjanak.”
Az álhírlapíró különböző forrásokból begyűjtötte a kényes természetű pletykákat, amelyek skálája a házastársi félrelépéstől a hivatali megvesztegetésig terjedt. Akár megalapozott hírről, akár furfangosan kieszelt rágalomról volt szó, többféle technikát alkalmazhatott. Ha biztosra akart menni, nemcsak szóban fenyegetőzött, hanem meg is írta a leleplező cikket, amelyet természetesen esze ágában nem volt megjelentetni. Csupán elolvastatta az érintettel, majd közölte az összeget, amellyel „megválthatja” eddigi költségeit.
Persze, a lebukás esélye is fennállt. A Figyelő két munkatársa 1929-ben egy rágalmazó cikk kefelenyomatát mutatta fel „egy előkelő budapesti úriasszonynak”. Kétezer pengőt kértek azért, hogy ne tegyék be a lapba. a megzsarolt színleg belement az alkuba, de a titkára megjelölt pénzt adott át a jelentkezőknek – akiket azonmód le is tartóztattak a szomszéd szobában várakozó detektívek.
A pitiánerek mellett nagystílű művelői is voltak a műfajnak. Békessy Imre – a világhíres író, Hans Habe édesapja – sikeres, színvonalas lapokat alapított Bécsben. A Die Börse és a Die Stunde (mindkettő megszűnt 1938-ban) képezte a revolver-újságírás csúcspontját és végpontját, a lapok legtöbb hirdetője, amelyek nyomásgyakorlással élt a cégek és a hírességek kijátszásáért. 1924 novemberében Békessy elindította a Die Bühne heti kulturális lapot, 30 000 példányban forgalmazva. Olyan közismert publicistákkal dolgozott együtt, mint például Anton Kuh, Victor Wittner író, vagy a késõbbi hollywoodi rendezõ, Billy Wilder. Megjelenést biztosított a frankhamisítás és a mögötte álló erők első külföldi leleplezésének, amikor azonban 1926-ban zsarolásai miatt perek sorát indították ellene, és bár csakhamar tisztázta magát a vádak alól újságíróbirodalma csődbe ment. Budapestre költözött, ahol megalapította a német nyelven Budapesten és Bécsben megjelenő Panoptikum c. havi szemléjét.
