„A Pál utcai fiúk a legjobban szívemhez nőtt könyvem, 1906-ban írtam folytatásokban egy ifjúsági lap számára…” Molnár Ferenc 115 éve, 1907. április 10-én könyvalakban megjelent ifjúsági regénye jelentős karriert futott be.
Nemecsek Ernő, Boka János, Áts Feri… alig van, aki ne ismerné ezeket a neveket, mint ahogy a gittegylet, grund, einstand szavak is ismerősen csenghetnek. 115 éve, 1907. április 10-én jelent meg Molnár Ferenc leghíresebb ifjúsági regénye, mely azóta jelentős karriert futott be: 32 nyelvre fordították le, és hatszor filmesítették meg.
Molnár Ferenc (1878-1953) bravúros technikájú színműveivel (Az ördög, Liliom, A hattyú, Olympia) világhírűvé vált. A századfordulón tűnt fel, realista szemléletű novellákkal. Ezekben a nagyvárosi kisemberek életét mutatta be (Széntolvajok). Később a pesti polgárság irodalmi képviselője lett. Élete utolsó éveit Amerikában töltötte. (Útitárs a száműzetésben című önéletrajzi regényében vall tengerentúli élményeiről.)
Molnár Ferenc először folytatásos regényként publikálta 1906-ban egy ifjúsági lap számára, amiben azon személyes élményeit vetette papírra, amikor még a Lónyay Utcai Református Gimnáziumba járt. Az MTVA összeálítása szerint a történet főhőseit akkori diáktársairól mintázta, így bár a regény története kitalált, de „…a figurái azonban éltek. A diáktársaim voltak ezek...” – idézi fel önéletrajzi regényében a szerző.
„A Pál utcai fiúk a legjobban szívemhez nőtt könyvem, 1906-ban írtam folytatásokban egy ifjúsági lap számára, amelyet volt tanárom, Dr. Rupp Kornél szerkesztett. Abban az időben természetesen még nem volt rendezett írói beosztásom, s így a körúti művészkávéház karzatán írtam délutánonként az egyes folytatásokat. Erre a szedő személyesen ügyelt fel, és szinte kitépkedte kezemből az esedékes kéziratlapokat. Egyébként is szerettem a karzaton dolgozni a nagy csend miatt, mert a szokásos kávéházi zsibongáson és a szünet nélküli katonazenekaron kívül semmi sem zavart meg a munkában. Szóval ezen a nyugodt helyen álmodtam vissza a gyerekkoromat, mikor még a Lónyay utca református gimnáziumába jártam, és valóban megvolt a grund a Pál utcában. Bár a regény fantáziám szüleménye, a figurái azonban éltek. A diáktársaim voltak ezek, akik közül kettővel még máig is a legjobb barátságban élek. Ezek Feiks Jenő rajzolóművész és Pásztor Árpád írótársam.” (Molnár Ferenc saját művéről)
A klasszikussá vált ifjúsági regény – sok idegennyelvi fordítása révén – a világirodalomban is közismert. A 1890-es évek pesti gyermekvilágának lírai krónikája. Szereplői józsefvárosi gyerekek, akiknek két bérház közötti grund jelenti a játékszabadságot. A grund világának igazi törvényei, szokásai, egyesületei, erődítményei, vezérei és közkatonái vannak. A fennmaradásért háborúzni kell és a közkatonának áldozatul kell esnie, hogy ily módon igazi hőssé váljon.
„És másnap, mikor az egész osztály néma, ünnepies csöndben ült a helyén, és Rácz tanár úr komoly léptekkel, lassan, ünnepélyesen ment föl a katedrára, hogy onnan a nagy csöndben halk szóval emlékezzék meg Nemecsek Ernőről, és felszólítsa az egész osztályt, hogy holnap délután három órakor valamennyien fekete vagy legalábbis sötét ruhában gyülekezzenek a Rákos utcában, Boka János komolyan nézett maga elé a padra, és most először kezdett derengeni egyszerű gyereklelkében a sejtés arról, hogy tulajdonképpen mi is az élet, amelynek mindnyájan küzdő, hol bánatos, hol vidám szolgái vagyunk.” (Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk – részlet)
Az 1889 tavaszán, egészen pontosan márciusban játszódó történetben a Pál utcai fiúk csapata és ellenfelük, a vörösingesek közötti rivalizálást, majd a Grundért folytatott végső csatát írja le. A barátság, a hűség, önfeláldozás, az árulás szimbólumai a szereplők jellemében köszönnek vissza, olyan élethelyzetekben, amelyek akár ma is megtörténhetnek. Bár csak egy kis szelete Budapestnek, ahol a regény története életre kel (Ferencváros és Józsefváros), a fiúknak mégis az egész világot jelenti. A regény hatalmas népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy Magyarországon kívül más országokban is kötelező olvasmány az általános iskolákban, valamint a könyv híre a tengerentúlra is eljutott.
Az író a gyermeklélek kitűnő ismerője. Főszereplője Nemecsek és a többiek: Boka és Ács Feri, a két tábor vezére, Geréb, a bűnbánó áruló, a finomkodó Csele, mind bonyolult, alakuló egyéniség. Gondolatviláguk, magatartásuk különböző. A hiteles lélekábrázolás mellett a könyv erénye a regényesség. A történet magával ragadja olvasóit, a grund már több, mint játszótér, jelkép, ahol a harc az igazságért folyik.
Számos módon, nyelven és formában adták már elő a regényt: színdarab, operett, musical, valamint több magyar és külföldi filmfeldolgozás is született. Ezek közül azonban a máig leghíresebb és legnépszerűbb A Pál utcai fiúk film Fábri Zoltán rendezésében, magyar-amerikai koprodukcióban készült. A koprodukció oka a regény több nyelven való megjelenése és a már említett korábbi filmfeldolgozások voltak.
A főszerepeket egy londoni színésziskola gyerekszínészei játszották el. Érdekesség, hogy az amerikai közízlésnek való megfelelésért az egyik társforgatókönyvíró optimistább véget tervezett a filmnek, azonban Fábri tartotta magát az eredeti történet befejezéséhez. A filmet 1969-ben mutatták be a magyar és az amerikai nagyközönség előtt.
