“A világot egybefoglaló szeretet éppoly megvalósíthatatlan, és épp azokból az okokból megvalósíthatatlan álma az emberiségnek, mint a határtalan gyorsaság a mozgásban.” 70 éve hunyt el Molnár Ferenc, a legsikeresebb magyar színműíró, aki írói sikereit prózában A Pál utcai fiúk, színpadon A testőr tetőzte be. Kiemelkedő színműve még a Liliom, az Olympia, Az üvegcipő, A hattyú és a Játék a kastélyban és sorolhatnánk.
„Molnár Ferencről nagyon nehéz tárgyilagosan írni: Molnár Ferencnek lelkes rajongói és dühödt ócsárlói vannak. Irodalmi alakja halála óta is az indulatok kereszttüzében áll – fogalmazott A magyar irodalom arcképcsarnokában Hegedüs Géza. – Közben az egész magyar irodalomból ő a világszerte legismertebb nevű és művű író, közben színházaink újra meg újra sikerek közepette újítják fel vígjátékait, miközben ironikus és szatirikus prózája – amely alighanem egyértelműbben irodalmi érték, mint annyit vitatott drámai műveinek nagyobbik része – szinte ismeretlenné haloványult. Molnár Ferencet dicsőítik és szidalmazzák anélkül, hogy eléggé ismernék.”
Molnár Ferenc (születési neve: Neumann Ferenc) Budapesti nagypolgári családban született 1878. január 12-én, nevét Molnárra már hírlapíróként magyarosított. Már gimnazistaként újságírónak készült, ám a szülői nyomásnak engedve a genfi, majd a pesti egyetemen jogot hallgatott. Hamarosan azonban hátat fordított a jogtudománynak és a Budapesti Napló munkatársa lett.
Könnyed, csiszolt stílusával, éles megfigyelőképességével, humorával, világos szerkesztésmódjával vérbeli fővárosi publicista volt, ismerte a város minden szegletét, Budapest megannyi jellegzetes alakját.
1901-ben megjelent első regénye, a polgári világ ellentmondásait ironikusan megrajzoló Az éhes város, amely rögtön feltűnést keltett. Színpadon 1902-ben debütált A doktor úr című darabjával. 1905-ben a Tanulók Lapja ifjúsági hetilap kérésére kezdte írni A Pál utcai fiúk című regényét, amely 1907-ben került az olvasók elé.
„Ma nagyon érdekesnek ígérkezett a grund. A levegőben volt, hogy ma nagy dolgok fognak történni, s mi tagadás, Nemecsek e pillanatban nagyon büszke volt arra, hogy ő is tagja a grundnak, a Pál utcai fiúk híres társaságának.” (Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk)
Nemecsek, Boka, Geréb és társaik izgalmas-szomorú története nem várt sikert aratott, itthon 45 kiadást ért meg, számos nyelvre lefordították, több filmváltozata közül a Fábri Zoltán rendezte amerikai-magyar koprodukciót Oscar-díjra is jelölték. (2003-ban Maurizio Zaccaro olasz rendező készített belőle filmet, ám elég szabadon értelmezte a történetet, át is írta. Ez viszont kiváltotta a szerző örököseinek tiltakozását, akik per indítását is fontolgatták az ügyben.)
„Ifjúkoromban verseket, novellákat írtam, és éreztem, hogy mozog bennem valami, amiről Mikszáth azt mondta, hogy rendszerint nem tehetség, hanem giliszta.” (Molnár Ferenc: Az aruvimi erdő titka)
1907-ben a Vígszínház mutatta be Az ördög című darabját, amely annyira megtetszett a Pesten tartózkodó Ermete Zacconi olasz színésznek, hogy lefordíttatta és néhány hónap múlva már Torinóban is színre vitték. Molnár kedvelt szerzője lett a bécsi, berlini, londoni, párizsi színpadoknak, itthon a Vígszínház és a Magyar Színház játszotta műveit.
Változhat-e az ember, vagy örökre rabjai vagyunk saját gyarlóságainknak? Lehet-e harcolni a kiszolgáltatottság ellen, vagy a végzet elkerülhetetlen? A Liliom persze üzenet volt Vészi Margitnak is, hogy azért, mert valaki – mint a darab főhőse – megüti asszonyát, attól még szeretheti tiszta szívből. Margit nem értett egyet ezzel és elvált.
Molnár Ferenc számára a világsikert színpadi szerzőként Az ördög (1907) és a Liliom (1909) hozta meg, pedig a Liliom 1909-ben óriásit bukott Pesten a Vígszínházban. Molnár idegösszeomlást kapott a bemutató után, de egy év múlva a berlini közönség már hangosan ünnepelte, később Kertész Mihály, majd Fritz Lang is megfilmesítette, a Brodwayn musical készült belőle Carousel (Körhinta) címmel. Nagy sikere volt A testőr (1910) és A farkas (1912) című darabjainak is. A Nyugat kritikusai, Ady is dicsérték, bár ironikusan szemére vetették hiányosságait, Babits viszont csak „átlag mulattatónak” tartotta.
Az első világháború alatt Galíciában volt haditudósító, élményeit könyvben rögzítette. A húszas-harmincas években népszerűsége töretlen maradt, írt a polgári életformát finoman kritizáló darabokat (A hattyú, Olympia), lírai-szimbolista drámát (Üvegcipő), bohózatos színművet (Játék a kastélyban). Kiválóan szerkesztett munkáit könnyed, ironikus-szellemes hang, frissen pergő, feszült dialógusok, jól komponált cselekmény jellemzik. Molnár Ferencnek a nőkről kialakított alapfelfogása is jól tükröződik a darabjaiban. Például az Üvegcipő minden nőalakja – kivéve Irmát – veszekedő, bajkeverő és csalárd, míg a férfiak védtelenek és megfélemlítettek.
Molnár nem akarta leleplezni a polgári világ képmutatását, sem feltárni az emberi lélek mélységeit, célja „csupán” a szórakoztatás volt, ez sikerült is neki.
Hegedűs Géza írta róla: „Nem lett a haladás nagy szószólója, holott induláskor még erre is volt lehetősége. Nem lett a valóság nagy drámai kritikusa, holott tehetségénél fogva ez is lehetett volna. De olyan nagyszerű mulattatója és olyan mulatságos megbocsátó kritikusa volt annak a polgárságnak, amelynek erényeit és hibáit vállalta, hogy életműve tanulságos is, mulatságos is, néha gyönyörködtető azoknak is, akik a polgárok után következnek”.
„Valóban, a buta emberek tudják legjobban megnyugtatni a szenvedőket. Aki igaz megnyugvást akar, buta emberrel kísértesse magát vizsgára menet, temetésen, és buta embert válasszon párbajsegédül. Ezekből az elmékből hiányzik a szenvedés legnagyobb fokozója: a képzelőtehetség, s ezért nincs a bajban édesebb ír egy korlátolt elménél.” (Molnár Ferenc: Egy gazdátlan csónak története)
Molnár Ferencre elsöprő sikerei ellenére is féltékeny volt pályatársaira. Nála talán csak Karinthy volt féltékenyebb természetű ez ügyben. A húszas évektől öt külföldi szállodában is tartott fenn szobát. Háromszor nősült, első felesége Vészi Margit festő, író volt, Márta lányuk Sárközi György író felesége lett. Második neje az ünnepelt színésznő, Fedák Sári volt (viharos kapcsolatukról szól az Üvegcipő), harmadik párja a színésznő Darvas Lili lett. Molnár Ferencet tulajdonképpen akkor babonázta meg Fedák Sári, amikor huszár uniformisba öltözve látta meg őt, János vitéz férfi-szerepében, a Király Színház színpadán. Azonban ez a szerelem sem maradt örök, Fedák Sárit azért vette el, hogy elválhasson tőle. A színésznővel kötött házassága alkalmából sportzakóban jelent meg az anyakönyvvezető előtt, amiért az egyik tanúja megrótta. „Szmokingot csak premierre öltök” – mondta Molnár. Molnárról köztudott, hogy nem vetette meg az alkoholt, és előfordult, hogy annyira berúgott, hogy egy kőbányai plébánián ébredt.
Molnár Ferenc a nemzetiszocializmus elől 1940-ben emigrált az Egyesült Államokba, New Yorkban, a Hotel Plaza 835-ös szobájának lakója lett. Színház az egész világ című könyvében írja Sárközi Mátyás, hogy „Valóban sok pénzt keresett Molnár, de meg is dolgozott érte. Rengeteget publikált, irodalmi prózát, közérdekű tárcát, színes krokit. Még mindig szívesen írt a New York kávéház karzatán. Valaki megjegyezte: „Biztosan az írás összeszedettségének rovására megy, hogy ott a New Yorkban, tányércsörgés és beszédzsongás, sőt: zenebona közepette próbálsz alkotni.”
„Miért ne? – kérdezte Molnár. – Most olvastam a német lapokban, hogy korunk nagyja, Ibsen is kávéházban ír.””
Elszakadva a pesti gyökerektől, a világpolgár Molnár éltető talajra nem talált, írói vénája lassan kiapadt, bár írt még színdarabokat, ezek visszhangja nem túl jelentős. Egyre keserűbb, zárkózottabb lett, hűséges titkárnője, irodalmi tanácsadója és szeretője, Bartha Vanda – aki New Yorkba is követte őt – halála után az amúgy is egyre gyengébb író állapota rosszabbra fordult, 1952. április 1-jén (magyar idő szerint 2-án) meghalt. A Linden Hill temetőben levő sírkövére Darvas Lili vésette az idézetet: „Te csak most aludjál, Liliom…”
Műveit ma is gyakran műsorukra tűzik a külföldi és a hazai színházak is. 2007-ben a Józsefvárosban újjáépítették a Grundot és szoborcsoportot is avattak a Pál utcai fiúk emlékére. 2005-ben posztumusz Magyar Örökség-díjat ítéltek neki, amelyet két unokája, Horváth Ádám rendező és Sárközi Mátyás író, műfordító vett át.
Felhasznált irodalom:
Sárközi Mátyás: Színház az egész világ, Noran Kiadó
Sárközi Mátyás: Liliom öt asszonya, Noran Kiadó
Csordás Lajos: Molnár Ferenc, Elektra Könyvkiadó
