„Rendes országban nem kell erény, mindenki közönséges ember lehet, se nagy bölcs, se nagy hős.” 120 éve született Bertolt Brecht német drámaíró, költő, az epikus színház megteremtője.
„A szavaknak megvan a saját lelkük. Vannak falánk, hiú, ravasz, csökönyös és közönséges szavak. Annyira lezüllöttek, hogy „megmentésükre” üdvhadsereget kellene szervezni. Egyenként kellene megtéríteni őket, minden más előtt, és kíséretül magunkkal vinni és minden népnek megmutatni. Nem kell hiúvá tenni őket, ez a vég kezdete; ez megtörtént már egyszer; csak felelőssé kell tenni őket és terheket róni rájuk, akkor rátalálnak mind a négy lábukra és fölélednek. A szavak nem spanyolfalak az ágyak körül, amelyekben az életet nemzik. Nem lakájai, hanem szeretői, ironikus szeretői az eszméknek. Néhányuk csupán impresszárió. Néhányat agyon kellene lőni, statáriális eljárás alapján, szabadon engedni őket és lepuffantani ott, ahol érik; különösen a vegyesházasságban és rossz társaságban élőket, vagy amelyek vonakodnak eltemettetni magukat, amikor még nagy keletjük van. Törvényszéket a szavaknak! (1920. augusztus 31.)” (Bertolt Brecht: Irodalomról és művészetről)
BERTOLT BRECHT: A KÖNYVÉGETÉS
Mikor a rendszer parancsot adott: nyilvánosan
égessék el a káros tudást árasztó
könyveket, s mindenünnen ökrök vontatták
a könyvvel telt szekereket a máglyákhoz —,
egy elűzött író, a legjobbak közül, rémülten
fedezte fel, hogy az elégetett
könyvek listájából az övét kihagyták. Haraggal
íróasztalához rohant s írt a hatalmasoknak.
Égessetek el! — írta sebesen — égessetek el!
Ne tegyétek ezt velem! Ne mellőzzetek! Talán
nem írtam könyveimben mindig az igazat? És most
mégis mint hazudozót, úgy kezeltek! Megparancsolom:
égessetek el!
(Fordító: Hajnal Gábor)
Bertolt Brecht (1898-1956) a 20. század legnagyobb drámaírói és közé tartozik. Műveiben – Koldusopera, Mahagonny, Kurázsi mama, Galilei élete, Jó embert keresünk, Állítsátok meg Arturo Uit, Kaukázusi kértakör stb. – az elnyomó társadalom következetes bírálója. Bertolt Brecht 1898. február 10-én született Augsburgban. Gazdag családból származott, kitűnő nevelést kapott. 1917-ben a Müncheni Egyetem orvosi fakultására iratkozott be, a háború utolsó évében szanitécként szolgált a hadseregben. Az egyetem mellett egy kabaréban is szerepelt, saját dalait adta elő mandolinkísérettel.
Brecht egyre közelebb került a baloldalhoz, megismerkedett a marxizmus alapfogalmaival. 1923-ban abbahagyta orvosi tanulmányait, s a Müncheni Kamaraszínház dramaturgja lett. Itt mutatták be a Dobszó az éjszakában című darabját, amely nagy sikert aratott, s elnyerte a Kleist-díjat is. 1924-ben Berlinbe költözött, a Deutsches Theater dramaturgjaként a kor legnagyobb rendezői, Max Reinhardt és Erwin Piscator mellett dolgozhatott. A világhírnevet az 1928-ban színpadra került, Kurt Weill zenéjével készült groteszk hangvételű Koldusopera című darabja hozta meg számára, amely John Gay egy 18. századi angol drámájának feldolgozása. A magyarul Vas István fordításában olvasható műben már szerepeltek az epikus színházra jellemző elidegenítő effektusok, a didaktikus feliratok, a vetített képek, a nézőket megszólító színészek, a cselekményt megszakító songok, amelyek közül nem egy világsláger lett. A következő Brecht-Weill darabbal, a Mahagonny városának tündöklése és bukásával megalkotta teljesen új drámaelméletét az epikus színházról. A művet lőször 1930-ban, Lipcsében adták elő. Hegedűs Géza irodalomtörténész így foglalta össze elméletét:
„Az epikus színház számára tehát a legfőbb ellenség a beleélés, a katarzis, mely megakadályozza a nézőt abban, hogy a tudatáig jusson el az üzenet. Meg kell szüntetni tehát a beleélés lehetőségét, el kell idegeníteni a nézőt a látottaktól. Erre szolgál a V-effekt: a narrátor szerepeltetése, a songok, a vetítés, a kórusok, a színészi játék visszafogottsága. Elmélete igazolására az európai drámai hagyomány számára ismeretlen forrásokból merít; pl.: a keleti színház és dráma (Szecsuáni jólélek), a középkori próza (Kurázsi mama…), ponyvából, vásári operából (Háromgarasos opera).”
Hitler hatalomra jutása után menekülnie kellett hazájából, ahol állampolgárságától megfosztották, könyveit elégették, darabjait betiltották. Bolyongásai közben keletkeztek legfontosabb elméleti írásai, antifasiszta versei, emigrációban írta legjelentősebb drámáit is: a tudósok felelősségét boncoló Galilei életét, a háború értelmetlenségét bizonyító Kurázsi mamát, a kapitalizmus kíméletlenségét vázoló Szecsuáni jólélek című darabot, a Hitlert nevetségessé tevő Állítsátok meg Arturo Uit című szatírát.
1941-ben a Szovjetunión át az Egyesült Államokba menekült, s Hollywoodban próbált szerencsét, kevés sikerrel. Megírta az ősi kínai történetet feldolgozó Kaukázusi krétakört. Brecht 1939-ben írt darabja – magyarul Nemes Nagy Ágnes fordításában olvasható – a harmincéves háború idején játszódik ugyan, a kor kispolgárainak történetét írja meg: azét a kispolgárét, aki megélhetése érdekében újabb és újabb engedményeket tesz, míg végül túllép azon a ponton, amelyről még visszatérhetne.
„Általában elmondhatjuk, hogy nekünk, közönséges embereknek a győzelem és a vereség sokba kerül. Az a legjobb nekünk, ha egy helyben rohad a politika, nem mozdul se té, se tova.” (Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei)
1947-ben, amikor az Amerika ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság tanúként kihallgatta, jobbnak látta visszatérni Európába. 1949-ben a keletnémet rendszer meghívására az NDK-ba utazott, s feleségével, Helene Weigel színésznővel Kelet-Berlinben létrehozták színházukat Berliner Ensemble néven. A színházszervezés, a rendezés mellett több átdolgozást is készített, a többi között Goethe Ős-Faustjából, Moliere Don Juanjából és Shakespeare Coriolanusából. A keletnémet kommunista rendszer kezdetben ünnepelte, később azonban már nem tartotta eléggé balosnak, formalistának titulálták, aki nem elég elkötelezett a munkásosztály ügye iránt. Brechtet a támadások nem különösebben érdekelték, tette a dolgát, amíg egészségi állapota engedte. 1956 augusztus éppen a Galileit próbálták, amikor rosszul lett, s 14-én szívinfarktus következtében meghalt.
