„Akár így volt, akár úgy volt, valahogyan mindig csak volt, hogy sehogyan se lett volna, úgy még sohasem volt.” 135 éve született Jaroslav Hasek író, a cseh irodalom legkiválóbb szatirikusa, a Svejk „szülőatyja”.
Jaroslav Hasek 1883. április 30-án született Prágában. Apja tanár, majd banktisztviselő volt. Ő is e pályán kezdte, de mivel gyakran nem jelent meg munkahelyén, elbocsátották. Már 17 évesen megjelentek szatirikus írásai, később is publicisztikából, majd irodalomból próbált megélni, bár egy ideig kutyákkal kereskedett. 1903-ban egy verseskönyve jelent meg, majd sorozatban novelláskötetei, ezek közül a Svejk, a jó katona és más furcsa történetek a legismertebb.
A prágai bohémvilág ismert alakja volt, 1904-1907 között anarchista kiadványokat szerkesztett. 105 álnéven 73 lapban mintegy 1200 írást tett közzé, ezekben támadta az állami és egyházi intézményeket, a rend és elégedettség polgári illúzióit. Bejárta az Osztrák-Magyar Monarchiát, Bajorországot és a Balkán tájait, számtalan emberrel megismerkedett, akiktől történeteket gyűjtött és népi, ellenzéki szemléletet kölcsönzött. 1911-ben A Törvény Keretein Belül Működő Mérsékelten Haladó Párt elnevezéssel provokatív álszervezetet alakított, amely a rabszolgaság visszaállítását, a házmesterek államosítását, az állatok rehabilitálását és számos hasonló kérdés rendezését követelte a választások idején. Kocsmai incidensei miatt többször megjárta a rendőrségi fogdákat, ezek az önéletrajzi elemek mind visszaköszönnek majd a Svejkben.
1915-ben behívták a Monarchia hadseregébe, s a fronton hamarosan átszökött az oroszokhoz. Oroszországban először a cári csapatok oldalán harcoló csehszlovák légióhoz csatlakozott, majd átállt a bolsevikokhoz. Megbízásukból kommunista propagandaanyagokat írt, s orosz, lengyel, magyar, német és francia nyelvtudása révén internacionalista csapatokat toborzott a Vörös Hadsereg számára. Irkutszkban háromnyelvű lapot szerkesztett, s ő adta ki az első burját nyelvű folyóiratot. Feladatait annyira komolyan vette, hogy végül az 5. szibériai hadsereg politikai osztályának helyettes parancsnoka lett. Közben, 1917-ben Kijevben jelent meg Svejk, a jó katona fogságban című műve.
1920-ban orosz feleségével tért vissza Prágába, de mivel első feleségétől sem vált el, bigámia miatt perbe fogták, emellett hazaárulással vádolták és vörös komisszárnak nevezték. Hamarosan visszasüllyedt korábbi bohém életmódjába, majd visszavonult egy kis faluba, a dél-csehországi Lipnicébe, s nekilátott főműve, a Svejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban című könyve végleges kidolgozásának.
„Ha néha-néha lezuhantak, és ripityára törték a gépet, a roncsok közül mindig elsőnek a vitéz Švejk kászmálódott elő, és mialatt tiszt urát lábra segítette, leadta a jelentést:
– Alássan jelentem, lepottyantunk, de azért élünk és egészségesek vagyunk.
Igen kellemes útitárs volt. Egy nap Herzig hadnagy úrral szállt fel, és amikor már nyolcszázhuszonhat méter magasságban voltak, a motor csődöt mondott.
– Jelentem alássan, kifogyott a benzin – szólalt meg a tiszt háta mögött Švejk a tőle megszokott kellemes és tisztelettudó hangon –, én, kérem alássan, elfelejtettem megtölteni a tartályt. – Kisvártatva hozzátette. – Jelentem alássan, a Dunába pottyanunk.
Amikor néhány pillanat múlva fejük felmerült a Duna zavaros, zöld hullámaiból, Švejk a tiszt úr nyomában a part felé úszva megállapította:
– Jelentem alássan, ma magassági rekordot csináltunk.” (Jaroslav Hašek: Švejk, a derék katona a háború előtt és más furcsa történetek)
A hat kötetre tervezet műből csak négy készült el, Hasek már ezek sikerét sem élvezhette. 1923. január 3-án meghalt Lipnicében, a festői vár alatt vásárolt kis házában, ahol ma emlékmúzeuma van. A regényt eleinte füzetes folytatásokban terjesztették Hasek barátai, Franta Sauer és Karel Snor vendéglős támogatásával, aki csődbe is ment miatta. Bár a mű átütő sikert aratott, az irodalom, a kritika kezdetben tudomást sem vett róla. A csehszlovák hadsereg 1925-ben megtiltotta katonáinak a Svejk olvasását – ez már a halhatatlanság első előjele volt. Erwin Piscator 1928-ban készítette el első, Berlinben előadott színpadi változatát. A Svejk világhírét a német fordítások révén szerezte, magyarul is Párizsban, illetve Kolozsvárott jelent meg először.
E regény a szatirikus irodalom kiemelkedő alkotása lett. Hőse, a derék katona, csupa ellentmondás: nem tudni, ostoba-e vagy csak zseniálisan tetteti, bölcs-e vagy bohóc, tudatos anarchista-forradalmár vagy az egyetlen józan ember egy őrült világban? A megalkuvást, vagy a túlélést testesíti meg? Svejk csak védekezik az elnyomás ellen, engedelmeskedik és alkalmazkodik, sorsa azonban kiszámíthatatlan szeszélyességgel fordul jóra vagy rosszra. Közben folyamatosan anekdotázik, ontja a történeteket és a példázatokat környezete számára, türelmesen viseli megpróbáltatásait, s sajátos naivitása, realista bölcsessége leleplezi a hadsereg és a háború abszurditását. Alakja a tekintélyuralmat, a militarizmust és a fanatizmust kigúnyoló kisember jelképe lett, aki a dolgok komolyan vételével, sokszor éppen túlteljesítésével bizonyítja a Monarchia és hadserege képtelen voltát. Alakját más antihősökkel, Till Eulenspiegellel, Naszreddin Hodzsával, Figaróval, Sancho Pansával, Candide-dal rokonítják. A Svejket 58 nyelvre fordították le, számos színpadi adaptáció is készült belőle. A svejkológusok szerint sokkal több svejki anekdota kering, mint ahányat Hasek megírt: Svejk népmesei hős lett, alakját Josef Lada grafikus rajzolta meg, az író intenciói szerint.
Svejk nevével jellemeket és magatartásformákat jelölnek, „hülye vagy, mint Svejk” – mondják a csehek, mások szerint a cseh nép sajátos jellegzetességeit testesíti meg. Hasek stílusát Karel Capek és Bohumil Hrabal folytatta, Svejk történetét Bertolt Brecht vitte tovább a Svejk a második világháborúban című darabjában. Hasek magyarul megjelent egyéb kötetei: Fekete-sárga panoptikum, A Balaton partján, Az elhagyott latrinán, Szemelvények a törvény keretein belül mérsékelten haladó párt történetéből, Lőcsei közjáték.
