„Mert ami szép és jó volt az életben, az mindig is velünk marad.” 155 éve született Hedwig Courths-Mahler, a szerelmes, giccses ponyvaregények koronázatlan királynője. Az írónő 208 regényét csak Németországban több mint 30 millió példányban adták el, és az ő műveiből fordították a legtöbbet.
„Courths-Mahlert … mióta megismertem, híve vagyok, úgy tartom az ágyam közelében, mint más a Belloidot. Ha már nem tudok dolgozni a kimerültségtől, s kedvem sincs semmihez, elő valamelyik művét, s öt perc múlva megenyhülök, vihogni kezdek, energiám visszatér. Ellenállhatatlanul, lélekemelően hülye.” (Szabó Magda)
semmi sem volt, ami megkönnyítette az életkezdést – a szorgalmon és a képzelőerőn kívül.
Több mint 200 könyvével a 20. század bestseller német írója lett. Regényeit számos nyelvre lefordították, és ma is a bestsellereknek számítanak. Mi a „giccses regények királynőjének” titka?
Hedwig Courths-Mahler törvénytelen gyerekként született a türingiai Nebrában 1867. február 18-án, prostituált anyjának öt lánya öt különböző apától származott. Ilyen családi háttér mellett Hedwig igen korán kenyérkereső foglalkozásra kényszerült: élt Chemnitzben, Berlinben és Lipcsében, volt áruházi eladó, szobalány, idősebb hölgyek kísérője. Nyomorúságban, nélkülözésben volt elég része, így aztán nem csoda, ha gazdagságról, mindent elsöprő szerelemről, boldogságról álmodott – és álmait papírra is vetette.
Első regényét 17 évesen írta meg. Ettől kezdve nem volt megállás: hihetetlen termékenységgel ontotta műveit, egy év alatt többet is megjelentetett, és szinte kivétel nélkül mindegyik nagy sikert aratott.
Népszerűségének és sikerének titka a közönség, elsősorban a nőolvasók boldogságvágyában, romantikus álmaiban rejlett. Courths-Mahler kielégítette olvasóinak igényét, akik azt szerették volna látni, hogy igenis van kiút a mindennapi élet szürkeségéből, nehézségeiből, lehetséges a felemelkedés a kispolgári, a munkáslétből az előkelő világba.
Nem kell hozzá más, csak szerencse és természetesen egy jóképű, gazdag, érzékeny és figyelmes fiatalember szerelme. Adjunk mindehhez egy szép, fiatal és főként nehézsorsú leányt, egy csalárd udvarlót, némi misztikumot, áradó érzelmeket, és rögvest kész a recept.
A címadás is jelzi, mire számíthatunk, ha egy kényelmes fotelben hátradőlve „Kurcmálert” szándékozunk olvasni: A hűtlen asszony, Könnyek árja, Mondd, mi a szerelem?, A fátyolos hölgy, A szép dollárhercegnő, A fogadott leány, A szív jogán, Felicitas két szerelme és ehhez hasonlók.
„Ne higgye azt, Martha kisasszony, hogy gazdagoknak nem kell tanulni. Nagyobb baj, ha gazdag ember buta, mint ha egy szegény ördög az. Nem tudja okosan használni vagyont, többi ember pedig kineveti ezért. Gazdag ember képzettség nélkül jár rosszul, akárcsak az, aki akar enni jó levest, már érzi is finom illatot, de nincs hozzá kanala. A tudást nem veheti el senki, olyan vagyon, ami nem veszít értékét.” (Hedwig Courths-Mahler: Bátraké a szerencse)
Az írónő neve hamar fogalommá vált, és napjainkig is egyenértékű az iparszerűen gyártott, szirupos, hazugul érzelgős irodalmi giccsel. E megjelölés mellé állítva a kiadási statisztikákat láthatjuk, hogy az olvasóközönség nem egészen így gondolkodott.
1960-ban, tíz évvel halála után Piros Rózsák című regénye állt a bestseller-világranglista élén (a művet magyarra Kosáryné Réz Lola ültette át). Érdekes módon ebben a gazdag életműben csak egyetlen bukás akadt, az Olykor mindnyájan vétkezünk című 1929-es regénye, amelyet azért „büntettek” az olvasók, mert nem volt benne boldog a végkifejlet. Az írónő tanult az esetből, ezután gondosan ügyelt a megnyugtató befejezésre is.
A harmincas évek elején rövid időre megmártózott a politikában pártoló tagja lett az SS-nek, de amikor a nemzetiszocialisták arra akarták rábeszélni, hogy regényalakjaiból náci hősöket faragjon, nemet mondott, és 1935-ben fel is hagyott az írással. Ekkor költözött el Berlinből, a Tegernsee melletti Rottach-Egernben lévő parasztházában élt 1950. november 26-án bekövetkezett haláláig.
Munkásságáért sokszor és sokan támadták, ezekre nagyon határozottan és frappánsan vágott vissza: bátran bevallotta, hogy nem is szándéka igényes irodalmi művet alkotni, a népszerű regénnyel kísérletezik. „Hogy sikerült-e a kísérlet, a padlásszobában élő házi varrónőnek, a szakácsnőnek és a bolti eladónőnek kell megítélnie, nem pedig nektek, irodalomkritikusoknak.”
Mindenesetre, akárhogy viszonyulunk is Courths-Mahler műveihez, fanyalgunk vagy éppen faljuk őket, tény, hogy a ma is népszerű Júlia-, Romana- és egyéb füzetek szerzői, a több száz részes brazil, mexikói és egyéb szappanoperák alkotói nagyon sokat tanultak tőle, s úgy tűnik, az igények az elmúlt évtizedekben nem sokat változtak.
