A legtitokzatosabb írók egyike: életének, sorsának legfontosabb körülményeit ma sem látjuk tisztán; regényeinek példátlan sikerére ma sincs magyarázat. Karl May német író százhetven évvel ezelőtt született.
Karl May (Karl Friedrich May) minden idők legnépszerűbb és legtöbb könyvet eladó német írója, 1842. február 25-én született. May jegyzett szakértője az amerikai vadnyugatnak, kalandregényeiben olyan halhatatlanná vált hősöket teremtett, mint Winnetou, Old Shatterhand. Bár legendássá vált műveinek többsége a Vadnyugaton játszódik, ő maga csak egyszer járt az Egyesült Államokban, s akkor sem jutott Buffalónál nyugatabbra. Életének kerek hetven esztendeje alatt temérdek regénnyel szórakoztatta olvasóit – és bőszítette kritikusait.
Karl Friedrich May néven anyakönyvezett író életéről annyit tudunk bizonyosan, hogy családjában négy lánytestvér mellett ő volt az egyetlen fiú. Nagy szegénységben éltek, takácsmester apja nem tudott jó körülményeket biztosítani gyerekei számára. Négy leánytestvérével együtt ugyancsak kivette részét a szülői ház nyomorúságából. Karl látása (valószínűleg vitaminhiány következtében) kétéves korában rohamosan romlani kezdett, előbb farkasvakság alakult ki, majd szinte teljesen megvakult, látását csak ötévesen nyerte vissza.
Csaló szélhámosból közönségkedvenc
Hiába végezte el a tanítóképzőt, hiába vállalt tanítói állást, sokáig a legnagyobb nélkülözések közepette tengődött, és csak életének második felében köszöntött rá a jólét, hogy aztán ne is hagyja cserben haláláig. Az okos és nagy képzelőerővel megáldott fiatalember 1861-ben a tanári pályára lépve próbált boldogulni, de néhány iskolában töltött nap után letartóztatták, mert ellopta lakótársa zsebóráját.
Tanári hírnevének nem tett jót a hathetes tömlöcbüntetés, így hamarosan új megélhetés után kellett néznie. Visszatért szülővárosába, ahol magántanárként dolgozott, emellett elbeszéléseket írogatott és zenét szerzett. Mivel azonban műveit csak az íróasztal fiókja látta, nem tudott tisztességesen megélni, szélhámosságokra adta a fejét. Elég tehetségtelenül, mert 1865-ben négy év börtönre ítélték, majd visszaesőként 1870-ben újra bezárták, ismét négy évre.
Büntetése lejártával úgy döntött, hogy az írásnak szenteli magát. Első műve, a Die Rose von Ernstthal hamarosan meg is jelent annak a Heinrich Münchmeyernek köszönhetően, akivel még a két börtönbüntetés között vette fel a kapcsolatot. A drezdai kiadó sikeres munkája révén Karl May életében először tekinthetett derűsen a jövőbe, végre biztosítva volt a megélhetése.
Old Shatterhand
Menyasszonyával együtt Drezdába költözött, innen küldte műveit a Deutscher Hausschatz című hetilapnak, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal 1880 és 1888 között sorozatban jelentette meg írásait. May vadregényes és addig ismeretlen tájakon játszódó kalandjai nagy közönségsikert arattak, a szélhámosság azonban nem veszett ki teljesen a főhőseivel teljesen azonosuló íróból: a nagyobb bevétel reményében kalandos történeteit más címmel és apróbb változtatásokkal több lapnak is eladta.
Az igazi áttörést az 1892-es év hozta meg számára, amikor egy újonnan alakult kiadó felajánlotta neki, hogy könyv formájában is kiadná történeteit. A siker elsöprő volt, May pedig egy csapásra gazdag emberré vált. Olyannyira beleélte magát főhősei életébe, hogy a ismerősei attól tartottak, nem tud többé különbséget tenni valóság és képzelet között. Népszerűségének köszönhetően rengeteg találkozóra kapott meghívást, ilyen alkalmakkor gyakran lépett a színpadra Old Shatterhandként vagy Kara ben Nemsiként. A saját maga által teremtett világ annyira magával ragadta, hogy új villáját is Villa Shatterhandnek nevezte el.
Kritikák és siker között lavírozva
1899-ben, 57 évesen vállalkozott először igazi nagy utazásra, majd két éven át tartó körútja során Szumátra szigetéig jutott, s bejárta a Közel-Keletet is. Kalandregényeinek képzeletbeli és valóságos színhelyei azonban annyira különböztek egymástól, hogy ez komoly törést okozott az íróban. Hazatérte után sem lett jobb a kedve, egyre több kritikus támadta – úgymond – sekélyes írói technikája, sablonszerű és túlidealizált hősei miatt. Lelki válsága csak mélyült, amikor felesége hosszas huzavona után elvált tőle.
Az olvasók viszont nem pártoltak el tőle, falták Winnetou, Old Shatterhand, Old Firehand, Old Death vagy éppen a vadkeleti hős Kara ben Nemsi kalandjait, az egyes szám első személyben írt regényeket. A nemes apacs indián, Winnetou kalandjai mellett Az Ezüst-tó kincse című regénye volt a legnépszerűbb (amelyben azért szintén feltűnik Winnetou és vértestvére, Old Shatterhand).
A számos álnév alatt is publikáló író és második felesége csak 1908-ban utazott el Amerikába, de a házaspár az akkor már nem is annyira vad Vadnyugatra nem jutott el, csak Albanyba, Buffalóba, a Niagara vízeséshez és Lawrence-be látogattak el.
Regényeinek örök életű hőseiben hasonlóan kalandos életet élt – ha ugyan hihetünk a korabeli támadó cikkeknek és saját visszaemlékezéseinek. Csakhogy egyikben sem bízhatunk igazán. Ellenségei eltúlozták bűneit, ő maga eltúlozhatta erényeit.
Karl May 1912. március 30-án a Drezda melletti Radebaulban hunyt el, de művei mind a mai napig tovább élnek és tanítanak az olvasás szeretetére mindenkit, gyermektől felnőttig.
A rajongás örök, Winnetou-k és Old Shatterhandek
Könyveiből rengeteg filmfeldolgozás született, Winnetou mokaszinjába legtöbbször Pierre Brice bújt, de minden idők leghíresebb Winnetouja;Gojko Mitić, az ex-jugoszláviai Kelet-Németországban „sztárrá” váló színész, Old Shatterhandként pedig Lex Barker kezében láthattuk a legendás Henry-karabélyt, több mint tíz alkalommal. Brice egyébként az évente megrendezésre kerülő Karl May fesztivál egyik fő szervezőjeként mindmáig ápolja May emlékét. A Karl May-regényeket több mint 30 nyelvre fordították le (még eszperantóra is), s eddig mintegy 200 milliós példányszámban adták ki. Magyarországon – May Károly szerzői névvel – legtöbb műve Szinnai Tivadar fordításában került kiadásra.
May rajongói közé tartozott Albert Einstein, Hermann Hesse, Heinrich Mann és Hans Fallada mellett Adolf Hitler is (többek szerint azért, mert May kifogástalan fehér bőrű hősei – hogyhogy nem – német származásúak voltak, ami nagyon tetszett a diktátornak). Carl Zuckmayer német író még lányát is Winnetounak nevezte el, annak ellenére, hogy ez férfinévként szerepel May könyveiben. A Villa Shatterhand ma már múzeumként fogadja a gyerekkorukba kirándulást tevő látogatókat, akik önfeledten merülnek el a békepipa, az ezüstpuska, a Henry-karabély és a tolldíszek világában. A Drezdába látogató turisták közül ki bátortalanul, ki merészen kér útbaigazítást, hogy a Zwinger képtár megtekintését követően hol találja meg a Winnetou fehér atyjának emléket állító múzeumot.
