175 éve, 1847. november 4-én halt meg Felix Mendelssohn-Bartholdy német zeneszerző, akit Schumann „a XIX. század Mozartjának” nevezett, Angliában második Händelként ünnepelték, és ő fedezte fel újra Bach zenéjét.
A maga korában gyakran hasonlították a csodagyerek Mozarthoz: hatévesen kezdett zongorázni, kilencévesen már nyilvánosan lépett fel, tizenévesen már komolyan komponált, első szimfonikus művét a család otthonában kialakított teremben, bérelt zenekarral adták elő.
Felix Mendelssohn-Bartholdy 1809. február 3-án született Hamburgban (teljes neve: Jakob Ludwig Felix Mendelssohn-Bartholdy). A család 1811-ben Berlinbe költözött, áttért az evangélikus vallásra, és nevét – hogy megkülönböztesse magát a család zsidó valláson maradt ágától – Mendelssohn-Bartholdyra változtatta.
1. Igazi csodagyerek
Jakob Ludwig Felix Mendelssohn Bartholdy egy gazdag hamburgi családból származott, akik Németország vezető művészeivel és zenészeivel keveredtek. Az ijesztően okos csodagyerek, az ifjú Félix festőként, költőként, sportolóként, nyelvészként és zenészként jeleskedett.
Hatéves korában Félix zongoraleckéket kezdett venni az anyjától. Miután a család Berlinbe költözött, Félix és három testvére zongorázni tanult. Kilenc évesen debütált a nyilvánosság előtt.
Tizenéves volt, amikor zeneszerető nagynénje Bach Máté-passiójának eredeti, szerzői kéziratát ajándékozta születésnapjára, ami revelációként hatott Mendelssohnra. Ettől kezdve rajongott az akkortájt csaknem elfeledett Bach muzsikájáért, a Máté-passió 1829-es berlini bemutatásával ő indította el reneszánszát, neve elválaszthatatlanul összekapcsolódott Bachéval.
2. A fiatal zongoraművész
17 éves korában írta nyitányát Shakespeare Szentivánéji álom című darabjához – a mű többi része, így az esküvőkön elmaradhatatlan nászinduló. Berlinben négy szemesztert végzett el az egyetemen, itt adták elő először nyilvánosan műveit, egyebek között egyetlen operáját és első, opus számmal is ellátott c-moll szimfóniáját.
Mendelssohn angliai, skóciai, olaszországi és franciaországi tartózkodásának élményeit több zeneművében is megörökítette (Hebridák-nyitány, Olasz szimfónia, Skót szimfónia). Párizsban megismerkedett Chopinnel és Liszt Ferenccel, Londonban nemcsak dirigensként, hanem orgonistaként is fellépett.
Megismerkedett kora híres zeneszerzőivel, találkozásukkor lenyűgözte az idős költőfejedelem Goethét.
3. Viktória királynő tisztelte
Angliában bemutatták Viktória brit királynőnek és férjének, Albert hercegnek, akik többször is meghívták a Buckingham-palotában tartott zenei estekre.
A legenda szerint egyik alkalommal a királynő elénekelt egy általa választott dalt Mendelssohn gyűjteményének első kötetéből, a zeneszerző pedig kötelességének érezte bevallani, hogy a dalt valójában nővére komponálta.
Viktória királynő úgy jellemezte Mendelssohnt, mint „a legnagyobb zenei zseni Mozart óta” és „a legbarátságosabb ember”. ” Nagyon tisztelték őt azok, akik közelről ismerték, és nagyon nagyra értékeltük és csodáltuk csodálatosan szép kompozícióit. Kedveltük és becsültük a kiváló embert, felnéztünk rá és tiszteltük a csodálatos zsenit és a nagyszerű elmét, amitől attól tartok, túl sok volt a törékeny, finom testhez. Mindezzel együtt olyan szerény és egyszerű volt…”
4. Korai szerzemények
Mendelssohn 12 és 14 éves kora között 12 vonósszimfóniát írt Bach, Beethoven és Mozart hatásaira. Első megjelent művét, a zongoranégyest 13 éves korában írta. 15 évesen komponálta első szimfóniáját. A következő évben Mendelssohn befejezte Esz-dúr vonósoktettjét, amely az első olyan mű volt, amely bemutatta igazi zsenialitását.
5. Európai utazások
Mendelssohn sokat utazott, tíz látogatása közül először 1829-ben tett körutat Nagy-Britanniában. Ezt követően Olaszországba indult. Az a lendületes és optimista hangulat, amellyel olasz szimfóniája kezdődik, magán viseli a boldog ember minden jegyét. Rajongott Skóciáért.
1832-ben európai hírű muzsikusként lett városi zeneigazgató Düsseldorfban, 1835-ben a Lipcsei Gewandhaus Zenekar vezetője lett, amely irányítása alatt európai hírű együttessé, a város pedig nemzetközileg elismert zenei központtá vált.
Kortársai, Schumann, Chopin, Berlioz műveit is dirigálta, ő volt az első, aki nem hangszer mellől, hanem a ma megszokott pálcával vezényel.
6. Nővére is tehetséges zeneszerző volt
Még húszéves sem volt, amikor kiadta dalait – ezek közül többet nővére írt, de a korban elképzelhetetlen volt, hogy ezeket egy nő saját neve alatt jelentesse meg. Fannyt, akit apjuk is tiltott a komponálástól, ma már jelentős zeneszerzőként tartják számon, életének 41 éve alatt mintegy 500 művet írt, saját esküvőjére is ő szerezte a zenét.
Szülei elvesztése, majd Fanny halálát követően Mendelssohn depressziós és egyre betegesebb lett.
7. „nincs többé bánat vagy elválás”
Mendelssohn stabil családi nevelése kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy 1837-ben megnősüljön. Nagyon boldog házasságukban öt gyermeket született. Felesége Cécile Charlotte Sophie Jeanrenaud egy francia pap lánya volt. Cécile 1853 szeptemberében halt meg, kevesebb mint hat évvel férje után.
Mendelssohn élete utolsó éveiben rossz egészségi állapottól szenvedett. A hektikus utolsó angliai turné kifárasztotta lelkileg és fizikailag is. 38 évesen, 1847. november 4-én hunyt el sorozatos agyvérzésben. Mendelssohn egykor úgy jellemezte a halált, mint egy olyan helyet, „ahol remélhetőleg van még zene, de nincs többé bánat vagy elválás”.
8. A festő
Mendelssohn kiváló akvarellfestő volt. Hatalmas levelezést is folytatott, amely bizonyítja szellemességét. Néha vázlatokat és karikatúrákat rajzolt levelei szövegébe.
