Johann Sebastian Bach ifjúkorában gyakran üres zsebbel indult hosszú útra…
Johann Sebastian Bach minden évben elment Hamburgba, hogy ott megszokott rejtekhelyéről meghallgassa Buxtehude orgonajátékát. Gyalogszerrel tette meg a négyszázkilométeres utat.
Egy alkalommal hazafelé jövet rettenetesen megéhezett, de nem volt már több pénze. Egy fogadóhoz ért, s az onnan kiáramló ételillatot annyira ínycsiklandónak találta, hogy a konyhaablakon át sokáig nézegetett be.
Mikor továbbindult volna, valaki kinyitotta az ablakot, és két heringfejet dobott ki rajta. A hering szülőföldjének jellegzetes étele volt. Bach fölkapta hát őket, és csak később vette észre, hogy mindegyikben egy-egy dukát rejlett.
A pénz a következő hamburgi utat is fedezte.
A titkos jótevő nem fedte fel magát, de titokban biztosan kileste pártfogoltja örömét.
