Egyszer Bach zsebében csak két schilling maradt…
Fiatalkorában Johann Sebastian Bachot se nehézség, se nélkülözés nem tántorította el attól, hogy időnként Hamburgba menjen, és rejtekhelyéről meghallgassa Johann Adam Reincken csodás orgonajátékát (a nagy mesterek féltékenyen őrizték szakmai titkaikat). Egyszer olyan sokáig volt távol, hogy csak két schillingje maradt, amikor visszaindult Lüneburgba.
Útban hazafelé nagyon megéhezett, és megállt egy fogadó előtt, melynek konyhájából csábító illatok szálltak felé. Szomorúan érzékelte az étvágya és az anyagi lehetőségei közötti különbséget.
Az éhség annyira meglátszhatott rajta, hogy alighanem megindította egy alkalmi szemtanú szívét, mert egyszer csak kinyílt az ablak, és valaki két heringfejet dobott ki rajta.
Szülőföldje, Türingia egyik jellegzetes ételének darabkáit látva összefutott a nyál a szájában, és gyorsan felkapta őket. Amikor beléjük nézett, nagy meglepetéssel látta, hogy egy dán dukát rejlik mindegyikben. Az adomány nemcsak pillanatnyi szükségleteit fedezte, hanem következő hamburgi utazásának költségeit is, igen rendesen. A jótét lélek, aki az ablakon át bizonyára kileste pártfogoltja örömét, nem fedte fel kilétét.
