245 éve született Kisfaludy Sándor költő, tiszt, aki Himfy álnéven írt romantikus költeményeivel nagy feltűnést keltve robbant be a magyar irodalmi köztudatba.
Az elmúlt fél évszázadban meglehetősen mostohán bánt az irodalomtörténet Kisfaludy Sándorral és Kisfaludy Károllyal annak ellenére, hogy a nemzeti romantika előkészítésében igen jelentős szerepet vállaltak. Az idősebb testvér, Kisfaludy Sándor, azaz Himfy kalandokban és szerelemben bővelkedő élete egyszerre árulkodik a kor tisztjeinek mindennapjairól és a magyar nyelv fejlődéséről, az irodalmi élet változásáról.
KISFALUDY SÁNDOR: KESERGŐ SZERELEM
(részlet)
1. Dal.
Az életnek tengerében
Két örvény van: szív és ész;
A kettőnek egygyikében
A jobb ember könnyen vész.
Az ész ezer bajt okozó; –
Ezt el lehet kerűlni;
A szív, minthogy ragadozó,
Könnyű benn elmerűlni.
Engem a sors forgó szele
Ez örvénybe csapott bele;
S elragadt ez engemet –
A szív szerzi vesztemet.
Kisfaludy Sándor 1772. szeptember 27-én született Sümegen, nagy hírű nemesi, a patriarchális hagyományokat szigorúan őrző család sarja volt. Atyai parancsra Pozsonyban és Győrben jogi tanulmányokat végzett, utána Téten volt joggyakornok, aztán mégis a katonai pályát választotta: 1793-96 között a nemesi testőrség tagja volt Bécsben.
A daliás külső tulajdonságú, intelligens Kisfaludy szerette a hölgyek társaságát, és ők is szerették a őt. Egész életében a boldogságot kereste, kitartóan és őszintén szerelmes volt. Első szerelme, Wenstein Mihály, pozsonyi német származású pékmester lánya, Wenstein Terézia volt, akivel magyar nyelvleckék ürügyén találkozgatott. Ám Erdélybe vezényelték, ahol hamar feltalálta magát, és már fiatal tisztként túlságosan is összemelegedett az árva Gyopáry Anikóval, akinek gyámszülei épp vőlegényt kerestek. A megesett lányt gyorsan hozzáadták egy mit sem sejtő helybéli fiatalemberhez, Kisfaludy pedig románca keserű befejezésén búslakodott, amikor Bécsbe vezényelték, ahol hamar a dámák kedvence lett. Az udvari pletykák szerint – nem tudni milyen előzmények után – maga Krisztina királyi hercegnő egy aranyórával is megajándékozta.
A fess Kisfaludy Bécsben a bálozás mellett franciául és olaszul tanult, és eljárt a híres Salvatore Vigano balettmester estjeire a Burgtheaterbe. Azonban nemcsak a táncművészet ejtette rabul, hanem a mester fiatal felesége is: beleszeretett a kor ünnepelt táncosnőjébe, Maria Medinába. Másfél évig tartott a viszonyuk: „Soha, sohase felejtem el ezt a szeretett asszonyt, akinek karjai között a legbujább, de leggyönyörűbb szerelemnek ölében egy ideig boldognak vélém magamat”, írta később. Balszerencséjére parancsnoka is kiszemelte magának a szép táncosnőt, és mindent megtett azért, hogy Kisfaludy testőrtisztet lefokozzák és eltávolítsák Bécsből, és elköszönjön Mariatól, aki ahogy naplójában írta, „annyi boldog órát szerzett, olly isteni gyönyörűséget varázsolt” számára.
Szabadságát Magyarországon töltve, egy badacsonyi szüreten megismerkedett Szegedy Ignác királyi tanácsos, zalai alispán leányával, a 18 év körüli Szegedy Rózával, akibe szintén őszintén és halálosan beleszeretett. Az esetről később a híres Himfy-strófákban emlékezett meg: „Édes, kínos emlékezet,/ Ott tudtam meg, ki légyen ő, / Oh Badacsony szürete! / S mi légyen a szerelem; / Múlatságos gyülekezet, / Amor nyila miként sebző, /Te rabságom kezdete! / S mi az édes gyötrelem.” S bár a fiatal lánynak is megtetszett a verselő tiszt, óvatosan fogadta a hölgyek körében nagy sikereket elért, és hódításairól is híres Kisfaludyt, aki a visszautasítást nehezen fogadva, bánatában ismét a harcmező felé fordult.
A csatatéri halál helyett, azonban búfelejtésként az olasz arisztokrácia hölgyeinek ölelő karjaiban találta magát. Majd Milánó alatt 1796-ban a franciák elleni hadjáratban fogságba esett, ha lehet egyáltalán fogságnak nevezni azt, ahogyan a provence-i kisvárosban, Draguignanban múlatta az időt Julie-Caroline d’Escaplon kellemes társaságában. A franciák ugyanis a fogoly tiszteknek megengedték, hogy becsületszó ellenében a számukra kijelölt helyen szabadon éljenek. Ez a szép és művelt nő ismertette meg az ifjú Kisfaludyval Petrarca szonettjeit, s ő ennek hatására alakította ki zárt rímképletű lírai dalformáját, azt a két-két keresztrímből és két-két párrímes sorból álló, összesen tizenkét soros versalakzatot, amelyet azóta is Himfy-strófának nevez a verstan.
Jun. 11dikén. „Itt van vélünk edgyütt bé zárva Seoveaud Kapitány, a’ ki Német Alföldi, jó Familiából szármozó Frantzia, egykor nagy barátja a’ Wirtembergi háznak; (….)
Ma a’ többi közt ezt a’ derék kis anekdotát beszéllé Voltairről: Ez a’ Frantzia Dámáknál el annyira kellemes, és az Ő társaságokba magát annyira alkalmaztatni tudó Frantzia országnak egyik Tsudája, életének 92dik esztendejében, egy reggel egy szép Aszszonyt méne látogatni: Megjelentetvén Ő a’ Dámának, ez leg ottan elejbe jöve éjjeli pongyola ruhájában: „Az Úrnak kedvéért – így szóll hozzá, Voltairnek kedvéért nem sajnálla a’ Dáma félbe szakasztani álmát, és felkelni. Ugy vagyon, felel az öreg, ösz, rántzos, de még mindég elmés Voltaire, az én kedvemért fel kele – de másnak kedvéért feküvék le, éppen ez az, a’ mi engem boszszont,””(Kisfaludy Sándor: Szépprózai művek)
KISFALUDY SÁNDOR: BOLDOG SZERELEM
(részlet)
14. Dal.
Ő is engem rég szeretvén
Szívbéli vonszódásból,
Sokat szenved szintúgy, mint én,
Csakhogy külön forrásból;
De megbocsát mind azoknak,
Kik méreggel itatták,
Megbocsát a Júdásoknak,
Kik szivünket szaggatták.
Míg vize lesz a tengernek,
Ember lészen az embernek
(Ádám ólta így vala)
Ördöge vagy angyala.
A legenda szerint nem tudta elfeledni Szegedy Rózát, és innen kezdte írni számára azokat a verseket, amelyek a Himfy szerelmei dalciklusban a Kesergő szerelem címet kapták. Ez az 1801-ben megjelent kötet tette ismertté, sőt népszerűvé Kisfaludy nevét, a XIX. század első másfél évtizedében nem volt nála nagyobbra tartott költő Magyarországon. A Himfy a nemesi kúriák legkedveltebb olvasmánya lett.
Városi előljárók segítségével több szerelem emlékével érkezhetett haza, ahol újra megkereste Szegedy Rózát, aki barátai és rokonai támogatásával ezúttal már elfogadta az udvarlást. Kisfaludy 1799-ben szerelt le a katonaságtól. 1800-ben vette feleségül verseinek címzettjét, Szegedy Rózát, és sokak meglepetésére a bonviván Kisfaludy ettől kezdve más nőre rá sem nézett, boldog szerelemben élt feleségével. 1807-ben megjelenhetett a versciklus második része, a Boldog szerelem is. A házaspár egy ideig a Vas megyei Kámban élt, de hamarosan visszaköltöztek Sümegre, mindketten itt éltek halálukig. Kisfaludy a továbbiakban a Himfy sikerét nem tudta sem túlszárnyalni, sem megismételni. A Regék a magyar előidőkből című háromrészes verses elbeszélés-gyűjteményét azonban, amelyben a nemesi életérzés válságát örökítette meg, olvasóközönsége lelkendezve fogadta.
Az idősebb testvér – a családi viszályok ellenére – komoly mecénása volt öccse, Károly Aurora című évkönyvének, amelynek első kötete 1822-ben jelent meg és amelyben a magyar romantika első nagy nemzedéke, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Toldy Ferenc, Szemere Pál, Kölcsey Ferenc, Vitkovics Mihály és Berzsenyi Dániel mutatkozott be.
A század második évtizedének elmúltával mindinkább elszigetelődött, mogorva magányában nem érintették meg a reformeszmék sem. Az új nemzedék közeledési szándékait is indulatos elzárkózással fogadta, nem utolsósorban azért, mert közéjük tartozott a családból kitagadott, tizenhat évvel fiatalabb öccse, Károly is. Testvérénél is ellenszenvesebb volt számára annak pártfogoltja és jó barátja, Vörösmarty Mihály. 1833-ban amikor az Akadémia irodalmi díját a fiatal költővel kellett megosztania, úgy elkedvetlenedett, hogy a tudós társaság üléseit ezután nem is látogatta. Élete vége felé meg akarta írni verses önéletrajzát, de ez csak töredékben maradt fenn.
A nyelvújítási harcban Kazinczyval szemben állt, de a közművelődés a szívügye volt. Részt vállalt az első magyar nyelvű lap, az Auróra elindításában, 1830-31-ben pedig hatalmas energiát fektetett a magyar nyelvű színjátszás balatonfüredi otthonának megteremtésébe. Széles körű gyűjtést szervezett, még az építkezést is irányította a szent cél érdekében: szólaljanak meg végre nyelvünkön a halhatatlan klasszikusok. Neki köszönhető, hogy 1831. július 2-án, Pest és Kolozsvár előtt Balatonfüreden megnyílt a Magyar Játékszín. Rendszeresen részt vett a keszthelyi Helikon ünnepségeken is. 1830-tól tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, 1842-től a fiatalon elhunyt Károly öccse emlékére alapított Kisfaludy Társaságnak.
Élete utolsó évtizedeit a nyilvánosságtól teljesen elzártan töltötte. Szegedy Róza halála után rövid ideig búskomorságba esett, ám idős kora ellenére még mindig gyermekre vágyott, és 1834-ben feleségül vette a nála 41 évvel fiatalabb Vajda Amáliát, ám a fiatalasszon meghűlésben hamarosan elhunyt. Néhány kisebb-nagyobb kaland tarkította még az idős kötő életét, ám verseit továbbra is első feleségének, Rozáliának írta. Kisfaludy Sándor 1844. október 28-án halt meg szülővárosában, Sümegen. Szegedy Róza hamvait 1904-ben helyezték át férje mellé.
A Sümegi Városi Múzeum ma állandó kiállításon állít emléket a település leghíresebb szülöttjének.
