Huszonöt éve halt meg Budapesten Ruttkai Éva Kossuth-díjas színésznő, a Vígszínház vezető művésze. Russ Éva néven született Budapesten 1927. december 31-én. Háromévesen szerepelt először színpadon, Lakner Artúr gyermekszínházában.
„Parancsolj velem, Tündérkirálynő” – volt az egymondatos szerep, amely elindította pályáján. Művésznevét Lakner bácsitól kapta, a színészmesterségre Makay Margit tanította. 1945-ben a Zeneakadémián lépett fel szavalatával, itt látta meg és szerződtette azonnal Jób Dániel, a Vígszínház akkori igazgatója. Ruttkai az intézményben Molnár Ferenc A hattyú című vígjátékának főszerepében debütált, a beteg Tolnay Klári helyett ugrott be hatalmas sikerrel, ettől kezdve felfelé ívelő pályája töretlen volt.
1948-ban a Nemzeti Színház társulatához szerződött, itt klasszikus darabok sorában mutathatta meg csillogó tehetségét, együtt játszott Bajor Gizivel, Somlay Artúrral, Rátkai Mártonnal, Ladomerszky Margittal. Ekkor szerettek egymásba, majd házasodtak össze a kor ünnepelt színészével, Gábor Miklóssal, 1953-ban született meg Júlia lányuk. Az ötvenes évek legvégén Gábor Miklós és Ruttkai Éva testesítette meg a magyar álompárt. Ha politikus színészekkel mutatkozott, ők álltak mellette; ha újságban kellett ábrázolni, milyenek is Kádár János szocializmust építő országában a Kossuth-díjas magyar csepűrágók, ők mosolyogtak a fotón. Aztán Ruttkai mindent felrúgott. A házasságnak a Műegyetemet végzett, tehát amatőrnek számító színészhez, Latinovits Zoltánhoz fűződő legendás szerelem vetett véget, amely 1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci bemutatóján szövődött.
Ruttkai 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházában, a későbbi Vígszínházban játszott, s haláláig e társulat tagja maradt. Ösztönös tehetségét a mesterség tökéletes ismeretével, művészi tisztességgel, alapos felkészüléssel és fegyelemmel gazdagította. Egyéniségének bája, művészetének varázsa az egyik legnépszerűbb hazai színésznővé emelte.
Gyakran írták róla: számára nem létezik kisebb vagy nagyobb szerep. A korabeli kritikák tanúsága és a közönség emlékezete szerint A néma levente Ziliája, A Háború és Béke Natasája, a Szent Johanna és a Rómeó és Júlia címszerepe (oldalán a halhatatlan kedvessel, Latinovits Zoltánnal) ugyanolyan feledhetetlen volt, mint a Vízkeresztben, a Makrancos hölgyben vagy a Sirályban nyújtott alakítása. Emlékezetes maradt játéka – már nagybetegen – Dürrenmatt Öreg hölgyének címszerepében is.
Több mint félszáz filmet forgatott, temperamentumával, humorával, könnyed játékával a Budapesti tavasz, az Egy pikoló világos, a Butaságom története, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, az Utazás a koponyám körül, a Szindbád, s legutoljára az Idő van című filmek sikerének egyaránt részese volt. Rutkai Éva 1986. szeptember 27-én, 58 éves korában hunyt el.
Művészetét számos díjjal ismerték el, a legrangosabbat, a Kossuth-díjat 1960-ban kapta meg. Emlékét őrzi a Ruttkai Éva Emlékszoba, amelyet 1989-ben nyitottak meg, s az 1994 óta működő és a nevét viselő színház, amely 2011 tavaszától a Kálvária téren várja a közönséget. 1987 óta minden év decemberében adják át a Vígszínházban a Gábor Júlia alapította Ruttkai Éva Emlékdíjat annak a művésznek, akit a társulat titkos szavazással erre méltónak talál.
(MTI)
