„Ennek a figyelemre méltó, meleg hangú énekesnőnek, bár tiszta a hangszíne, stílusa mégis nagyon egyedi. Ezt az egzotikus hangot mindig öröm hallani.” A nemzetközi sikereket elérő Alpár Gittát nemcsak a zenekedvelők dicsérték, a sajtó is fejet hajtott előtte.
Alpár Gitta, a két háború közötti évek híres magyar származású operaénekese és filmsztárja, aki a 40-es évektől Hollywood egyik legkeresettebb énektanárja lett 88 éves korában hunyt el a kaliforniai Palm Springsben
1903. március 5-én született Budapesten Alpár Gitta (eredeti neve: Klopfer), a kiváló opera- és operetténekesnő, a két világháború közötti évek filmsztárja, aki élete második felét amerikai emigrációban töltötte.
Első énekleckéit zsinagógai kántor-karnagy apjától kapta, majd a Zeneakadémián tanult Hilgermann Lauránál. Már ott feltűnt tiszta drámai szopránjával, kivételes koloratúr-tehetségével. Tanulmányai elvégzése után az Operaház szerződtette.
1924. január 7-én mutatkozott be Gilda szerepében a Rigolettóban, alakítása, hangja elismerést váltott ki a közönség és a kritikusok részéről egyaránt. Egyebek mellett elénekelte az Éj királynőjének szerepét Mozart Varázsfuvolájában, s Rosinát Rossini A sevillai borbély című operájában. Sikereit a Népoperában és a Király Színházban gyarapította.
Külföldön is hamar felfigyeltek kellemes hangjára és vonzó játékkultúrájára: 22 évesen, 1925-ben már Münchenben, 1927-ben a bécsi Staatsoperben szerepelt, majd 1927 és 1933 között a berlini Staatsoper hallgatóit bűvölte el. 1933 és 1936 között ismét a bécsi opera énekese volt.
Miközben Európa sok nagy zenés színpadán vendégszerepelt, néhányszor hazajött egy-egy fellépésre, s főleg operettek és revük primadonnájaként láthatta-hallhatta a magyar főváros publikuma. 1933-ra az első gyermekét váró Alpár Gitta egészsége megsínylette az utazásokat és fellépéseket, egy este a Madame Dubarry darab végén már tántorogva lépett be Operettszínház öltözőjébe, ahol összeesett. A legyengült művésznő néhány hetes szanatóriumi kezelés után ismét a színpadra léphetett.
A fasizmus terjeszkedése elől előbb Nagy-Britanniába, majd Dél-Amerikába ment, mígnem 1936-ban az Egyesült Államokban telepedett le. Már addig is több filmben játszott, egyik legnagyobb sikerét a Bál a Savoyban című alkotással érte el, amelyet 1934-ben forgatott Székely István.
Amerikában is kapott szerepeket, elsősorban zenés filmekben kamatoztatta tehetségét, de nemcsak a hangja, a játéka is meggyőző volt. Látható többek közt a René Clair rendezte New Orleans angyala című, 1941-ben készült filmben is. Később énektanári megbízatást vállalt, és a Metro-Goldwyn-Mayer zenei szaktanácsadójaként járult hozzá az utánpótlás neveléséhez. Több mint ötven évvel Németországból történt távozása után, 1987-ben Berlinben vendégszerepelt egy hétig.
Első férje Stengel Kornél volt, majd az ismert német színész, filmszínész Gustav Fröhlich felesége lett. Amerikában harmadszor is férjhez ment. Hosszas szenvedés után 88 éves korában, 1991. február 17-én hunyt el a kaliforniai Palm Springsben. Los Angelesben helyezték örök nyugalomra.
