315 éve, 1707. május 23-án született Rashultban Carl von Linné svéd botanikus, fizikus, zoológus, a ma is használatos rendszertan kidolgozója, korának legismertebb botanikusa.
Carl von Linné (más néven: Carl Linnaeus) 1707. május 23-án született Rashultban. Atyja lelkész volt, ő középiskoláit jó eredménnyel végezte, bár éppen teológiából nyújtott szerény teljesítményt. Előbb a közeli lundi, majd az uppsalai egyetemen tanult, itt ismerkedett meg 1729-ben Olof Celsiussal. Az ekkor már neves természettudóst lenyűgözte a fiatalember elmélyült botanikai tudása, így lakást és ellátást biztosított számára. Linnét, aki 23 éves korától már előadott az egyetemen, egy olvasmánya döbbentette rá a porzók és bibék jelentőségére.
Hamarosan az akkor még teljesen ismeretlen Lappföldön végzett kutatásokat, eredményeit 1737-ben publikálta A lappföld flórája címmel. Visszatérése után nem sokkal megházasodott, idővel hét gyermeke született. 1735-ben Hollandiába költözött családjával, ahol mindössze hat napra volt szüksége, ahhoz hogy professzori kinevezést kapjon. 1738-ban tért vissza Svédországba, ahol eredeti végzettségének megfelelően orvosként kereste kenyerét. Elsősorban a szifilisz tanulmányozásával foglalkozott és a Stockholmi Egyetemen tartott előadásokat. 1739-ben a Svéd Királyi Akadémia szervezésébe kezdett, 1741-ben az Uppsalai egyetem professzorává nevezték ki.
Tanulmányt írt az akkor ismert betegségekről, összeállította hazája természetrajzáról a Flora Suecica és a Fauna Suecica című köteteket. 1757-ben a svéd király nemesi ragra emelte, még abban az évben visszavonult és idejét kiterjedt levelezésének szentelte (levelezőpartnere volt többek között II Katalin orosz cárnő is). Élete utolsó éveiben egészsége megromlott, köszvény gyötörte, 1774-ben agyvérzést kapott, két évvel később egy újabb agyvérzés miatt jobb oldala teljesen megbénult. Az uppsalai székesegyházban egy istentisztelet alatt érte a halál 1778 január 10-én.
Botanikai kutatásainak eredményét a meglehetősen rövid Systema Naturae-ban foglalta össze, mely a mai növényrendszertan és a modern biológia alapja.
A természeti világ dolgait így osztotta fel: az ásványoknak csak testük van, de nem élnek és érzékelésük sincs; a növények élnek és van testük, de nem érzékelnek; az állatoknak már érzékelésük is van, sőt, mozogni is képesek, az ember pedig rendelkezik értelemmel is, fel tudja ismerni a testeket és meg tudja őket különböztetni a nevük alapján. Linné az élőlényeket osztályokra, az osztályokat rendekre, a rendeket nemzetségekre osztotta fel, ezeken belül találhatók a legkisebb egységek, a fajok. Kisebb módosításokkal ma is ez a rendszer használatos, miként az általa bevezetett kettős nevezéktan is – ebben a név első fele a nemzetség, a második a faj megnevezése, általában görög vagy latin szóból képezve. A mocsári teknős például emys orbicularis, ahol az emys a nemet, az orbicularis a fajt jelöli. Az ember a homo sapiens, az emlősök osztályába, a főemlősök rendjébe tartozik – Linné a hasonlóság miatt homo troglodytes elnevezéssel ide sorolta be a csimpánzot is, amiért istentelenséggel vádolták.
Linné a növények osztályozási rendszerét főleg a szaporítószervek, virágok részeire, a porzók és bibék számára alapozta, a számára küldött növénymintákat folyamatosan illesztette bele botanikai rendszerébe. Az állatok rendszerezése során a gerincesek első osztályába az emlősöket, ezen belül az első rendbe a főemlősöket sorolta, ennek első nemzetsége az ember, közvetlen szomszédságában a majmokkal. A mikroszkopikus lényekkel keveset foglalkozott, csoportjukat Chaosnak nevezte, de egy előadásában felvetette, – kapcsolódva a nemi betegségek területén végzett kutatásaihoz – hogy a fertőző betegségeket is talán ezek a „láthatatlan férgek” okozhatják.
Linné nagyon büszke volt tudományos eredményeire, s önmagára úgy tekintett, mint „második Ádámra”: Isten teremti, Linné elhelyezi – híresztelte magáról.
A Systema Naturae első kiadásának címlapjaként is önmagát festtette meg, amint éppen az Édenkertben nevet ad a teremtett világ lakóinak. A mű a szerző életében 13 kiadást ért meg, 2000 oldalra bővült és elsőként összegezte az addig ismert, több tízezer növényt és állatot, valamint ásványt. (Ma egymilliónál többre becsülik az ismert állat- és növényfajok számát.)
