„A lelke mélyén mindenkiben – tartja a mondás – ott lapul egy regény.” 50 éve, 1975. február 14-én halt meg P. G. Wodehouse angol származású amerikai író, humorista. Szerb Antal a nyelvi humor legcsodálatosabb virtuózának tartotta.
P. G. Wodehouse (az olvasóközönség előtt ismeretlen teljes nevén Sir Pelham Grenville Wodehouse) dél-angliai Guilfordban látta meg a napvilágot 1881. október 15-én. Szülei tartós kiküldetésben éltek, Wodehouse és három fivére rokonoknál nevelkedett. 1894 és 1900 között a dulwichi középiskolában tanult: az angol középiskolák világa, a diákbarátságok, a rögbi- és krikettbajnokságok nemcsak életében, hanem írói munkásságában is meghatározóak lettek. A középiskola után Oxfordba készült egyetemre, de apját időközben nyugdíjazták, a taníttatás költségeire nem tellett.
Wodehouse gazdasági pályára lépett, s 1900 szeptemberében a Hong Kong and Shanghai Bank alkalmazottja lett. A bankban szerzett kiábrándító élményei alapján született első igazi könyvsikere, a Psmith a pénzvilágban (1910). Hivatásos írói pályafutása a Globe című folyóiratnál kezdődött, nemsokára már több ismert lap is közölte írásait, köztük a londoni Strand és 1915-től a New York-i Saturday Evening Post.
Egyre több időt töltött az Egyesült Államokban, ahol csakhamar bekapcsolódott a színházi életbe is. Zenés vígjátékok szerzőjeként, dalszövegírójaként együtt dolgozott Kernnel és Gershwinnel, ő dolgozta át zenés színpadra Molnár Ferenc Játék a kastélyban című színművét. A harmincas években már a szórakoztató irodalom királyának tekintették, 1939. június 21-én pedig az Oxfordi Egyetem díszdoktorává avatták.
Ezután Wodehouse a francia tengerparton, Le Touquet-ban álló nyaralójába utazott, itt érte a német megszállás 1940. május 22-én. Néhány hónapi házi őrizet után internálták: előbb Lille-ben, később a belgiumi Liege-ben, majd Tost városka elmegyógyintézetében tartották fogva. Itt írta Pénz a bankban című regényét. Szabadulását végül előrehaladott életkorának köszönhette: 1941. június 21-én Berlinbe, egy szállodába költöztették, ahol állandó felügyelet alatt állt, s csatlakozhatott hozzá Franciaországban maradt felesége.
A Berlinben töltött hónapok alatt követte el élete nagy tévedését: elfogadta a náci propagandaminisztérium ajánlatát, s a német rádió Amerika felé sugárzott adásában felolvasta írásait. Bár az elhangzott szövegek keserű gúnnyal idézték fel Wodehouse fogolytáborbeli élményeit, és korántsem szolgálták a német érdekeket, az angol közvélemény mélységes felháborodással fogadta a puszta tényt, hogy kedvenc humoristája a berlini rádió hullámhosszán hallatja hangját. A BBC hazaárulónak bélyegezte Wodehouse-t, akinek nem volt módja védekezni, mivel Németországot nem hagyhatta el.
1943 szeptemberében végül kiutasították az országból, s feleségével Párizsba utazott. 1944. augusztus 25-én itt érte meg a felszabadulást, ami számára újabb letartóztatást jelentett: ezúttal a francia hatóságok vették őrizetbe, hogy a „hazaáruló” fogságba ejtésével az angolok kedvében járjanak. A Wodehouse körüli vita végül is azzal oldódott meg, hogy a brit alsóház úgy döntött: nincs olyan törvény, amelyet az író megsértett volna, amikor az ellenség rádiójában felolvasott.
A házaspár végül 1947-ben utazott vissza Franciaországból Amerikába, a hajón, az átkelés ideje alatt amerikai színpadra dolgozott át egy újabb Molnár Ferenc vígjátékot.
1955-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. 1975. január 1-jén II. Erzsébet királynő a Knight Commander of the British Empire címet adományozta neki, jelezve, hogy a brit birodalom végérvényesen megbocsátott agg mulattatójának. Wodehouse alig néhány héttel élte túl a kitüntetést, 1975. február 14-én halt meg New Yorkban, egy Long Island-i kórházban.
Wodehouse világhírét és rendkívüli népszerűségét sebes sodrású, helyzetkomikumokban bővelkedő, a valós és mesebeli elemeket ügyesen vegyítő, humoros történeteinek köszönheti.
Regényeiben szinte mindig ugyanaz a kor, a XX. század első évtizede, VII. Edward uralkodásának időszaka elevenedik meg. Hősei újra és újra visszatérnek: a különböző regényekben szereplő figurák keresztül-kasul ismerik egymást, életük sokszorosan összefonódik.
Legendás alakjai a dickensi hagyományból kinőtt különcök: Lord Emsworth, a kelekótya dísznövénytenyésztő vidéki arisztokrata; Jeeves, a zseniális inas és gazdája, a félnótás Bertie Wooster; Molloy, a kétbalkezes bűnöző és Psmith (a P néma), a szocialista eszmékkel kacérkodó, szószátyár gigerli. Wodehouse fő erőssége nyelvezete, melyben a korabeli szleng keveredik a választékos írói kifejezésekkel és a klasszikus idézetekkel.
Legismertebb művei közül sok magyarul is megjelent, így a Forduljon Psmith-hez, az Életművész, a Folytassa, Jeeves, a Talált pénz, Hűbele Sámuel és a Kirabol a komornyikom.
