„Néha tornyokat látsz ledőlni estefelé / ha szemed dörzsölve túlvilágból / felkelsz a bükkfák alatt.” Ezen a héten az alig 43 évet élt, idén 123 éve született Szerb Antal fiatalkori költeményét ajánljuk.
A tragikus körülmények között elhunyt Szerb Antal fiatalkori írásai ritkábban elevenítik meg, noha ekkor már nemcsak a rá jellemző vonásokkal jelentkezett, de nagyobb betekintést engednek az író érzelmi világába is. Szerb Antal verssel és novellával (A választott lovag) jelentkezett a Nyugatban 1921-ben, majd számos kritikát, recenziót írt néhány novella (Madelon, az eb) és tárca (Budapesti kalauz Marslakók számára, Könyvek és ifjúság elégiája) mellett.
Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés Barabás-programjából születtek. A pályakezdő évek (1921-1923) stilizált történetei a történelmi múltba vagy a népmesék időtlen világába vezetnek. Mintha már ekkor előrevetítette volna tragikus sorsát: „Sötét utcákon bámulsz kőcímerekre, / a sarkon túl állnak a néma tornyok, / összerezzensz fegyveres őr előtt.”
Szerb Antal, a két világháború közötti magyar irodalom egyik kiemelkedő tagja alig 43 évet élt, 1901. május 1-jén született Budapesten és 1945. január 27-én gyilkolták meg Balfon.
SZERB ANTAL KRISTÓF: A TIZENHAT ÉVES
Jó fiu vagy.
Alagútakat már nem fúrsz a homokba.
Néha tornyokat látsz ledőlni estefelé
ha szemed dörzsölve túlvilágból
felkelsz a bükkfák alatt.
A park vaskapui zárvák az előírt óra után
és csolnakod nem táncolják körül
delfinek és könnyű angyalok.
Magányos eveződ alszik a hullámokon,
a tengeri démon arca néha sárgán feldereng.
Sötét utcákon bámulsz kőcímerekre,
a sarkon túl állnak a néma tornyok,
összerezzensz fegyveres őr előtt.
Tizenhat éves, a te szemed mögött birodalmak hullanak alá,
éjszaka ijeszt a kályha egyszerre.
De nemsokára:
könnyű sarúkkal táncolsz gyárkémények ormán,
zászlókat bontasz országok felett,
tizenhat éves, ne húnyd le a szemed
ha Aphrodite születésekor
felcsillan előtted a pikkelyeshátú tenger.
(1921)
