„Ahol jog és igazságosság forog kockán, nem számít sem tekintély, sem személy” – vallotta az 540 éve született Morus Tamás (Thomas More) angol jogász, lordkancellár, író, az Utópia megalkotója, a katolikus egyház mártírja és szentje, akit VIII. Henrik király végeztetett ki.
Morus Tamás (Sir Thomas More) 1478. február 7-én született.1501-ben ügyvéd, három évvel később a parlament tagja lett. Vonzotta a papi pálya, végül mégis megnősült, három lányát és egy fiát a korban szokatlan módon komoly képzésben részesítette. Szerény és igénytelen ember volt, ha volt pénze, a szegények között osztotta szét.
Egyre komolyabb diplomáciai küldetéseket bíztak rá, VIII. Henrik 1509-es trónra lépte után a királyi tanács tagja, majd az alsóház elnöke lett. Az irodalomra is maradt ereje, angol és latin nyelvű költemények mellett megírta III. Richárd király történetét. 1516-ban jelent meg leghíresebb műve, az Utópia (Seholsincs ország), amelyben egy elképzelt, ideális (bár számunkra ridegnek tűnő) társadalmi rendet írt le, ahol mindent az ész irányít. A számos nyelvre lefordított mű lett az utópista irodalom alapműve.
„Ha pedig valamit jóra nem fordíthatsz, legalább azon munkálkodjál, hogy kevésbé legyen rossz.” (Morus Tamás: Utópia)
Az Erasmusszal szoros baráti kapcsolatot ápoló Morus, akinek már az apja is kiváló ügyvéd, majd bíró volt, előbb ügyvédként, később pedig magas rangú politikusként tevékenykedett hazájában, de mindvégig, még a vérpadon is hű maradt elveihez, a humanizmus értékeihez. A humanisták tagadták az eredendő bűn dogmáját, és hittek az ember és a világ korlátlan tökéletesedésének eszméjében. Ezért született meg Morus Utópiája is, jóllehet maga a szerző úgy vélte, egyelőre nincs sok esély az ideális társadalom megvalósulására: „Sok olyan dolog van a seholszigetiek államában, amit mifelénk is szeretnék látni. De alig remélem!”
VIII. Henrik 1522-ben beleszeretett udvarhölgyébe, Boleyn Annába és megpróbálta felbontatni házasságát a fiú utód szülésére képtelen Aragóniai Katalinnal. A válás nyélbe ütésére képtelen Wolsey lordkancellár helyére 1529-ben Morus került, aki eleinte támogatta a királyt. Amikor azonban Henrik a pápa fennhatóságát is kezdte kétségbe vonni, a protestánsok ellen keményen fellépő Morus lemondott, vidéki birtokára vonult vissza s írásaiban a katolikus hitet védelmezte.
„Tudniillik nagy gondban vannak, nehogy valódi helyett hamisítvány tessék meg a szemüknek. Pedig ugyan miért nyújtana kisebb gyönyörűséget a mesterséges kő, ha egyszer szemed nem tudja megkülönböztetni az igazitól. Egyforma értékének kell lennie mind a kettőnek a te szemedben is, meg a vakéban is.” (Morus Tamás: Utópia)
Boleyn Anna koronázására meghívták, de nem ment el, vérig sértve az uralkodót. 1534-ben Morus nem volt hajlandó letenni az esküt az egyházi főhatalomról szóló törvényre, amely a pápa helyett Henriket nyilvánította az angliai egyház fejének. (Kortársainak többsége ezt megtette, de utána csöndben elmormolták: „amennyiben ezzel nem sértem meg Isten parancsát”.) Négy nappal később már a Tower rabja volt, fogságában lelki vigaszt nyújtó értekezéseket, imákat írt. Perében hiába fejtette ki, hogy világi uralkodó nem igényelhet vallási jogokat – az előre eldöntött ítélet felnégyelésre szólt, amit Henrik lefejezésre enyhített. Morus hálát adott a király jóságáért, de hozzátette: reméli, barátai nem részesülnek efféle kegyben. Fejét 1535. július 6-án hajtotta a hóhér bárdja alá, a börtöntől elgyengült férfit a vérpadra a hóhér segítette fel, „lefelé már magam is lejövök” – mondta.
Testét elégették, levágott fejét egy hónapig közszemlére tették. Kivégzését már kortársai közül sokan igazságtalannak nevezték. A katolikus egyház 1886-ban avatta boldoggá, 1935-ben szentté, ünnepe június 22. Morus Tamás egyebek között az államférfiak és jogászok, örökbefogadott gyermekek, nehéz házasságok és nagycsaládosok védőszentje. Alakja számos irodalmi alkotás, film ihletője, talán a legismertebb az Egy ember az örökkévalóságnak. Az ezredfordulón beválasztották a brit történelem 100 leghíresebb személyisége közé, az őt kivégeztető VIII. Henrikkel együtt.
