„Fiatalkorban folyton meg akarunk halni. Ötven felé jön az új mánia, az ember élni szeretne.” 70 éve, 1953. október 2-án hunyt el Budapesten Szép Ernő költő, író, színpadi szerző.
„Tüneményes művésze a szavaknak: alig húszéves korában megtalálja saját hangját s azontúl minden sora ugyanabból a nemes anyagból készül: nemcsak versei, de regényei, novellái, miniatűrjei, színdarabjai is – írja Urbán László szerkesztő Szép Ernőről. – A magány, a csendes fájdalom költője, együtt érez minden szenvedővel: a rokkant katonával, az égett arcú lánnyal, az éhező verébfiókával, még a fáról lelebegő holt levéllel is. A szolidaritás és szeretet lírikusa: nincsen bántó sora, még haragudva is szerény és visszafogott. Pedig megjárta a háború poklát, a kitaszítottság szenvedését és a mellőzöttség bugyrait is. Igaz, népszerűsége csúcsán minden antológiában szerepelt az Ima, a Húszéves fiúk halála, a Gyermekjáték, darabjai telt házak előtt futnak és regényei külföldön is sikert aratnak.”
SZÉP ERNŐ: RECEPT
(részlet)
Se meghalni, se nem élni,
Lemondani, de remélni.
Ülni, föl-fölkelni, járni,
Várni, várni, várni, várni.
Elalúdni és álmodni,
Álmodozni, gondolkodni.
Vágyni, vágyni, elepedni,
Hagyni a szívet repedni.
Szép Ernő Huszton született 1884. június 30-án. Apja, Szép Sámuel falusi néptanító volt, aki szinte az egész országot végigvándorolta, míg családjával végül Hajdúszoboszlón telepedett le. Szép Ernő iskoláit Hajdúszoboszlón, Debrecenben, majd Mezőtúron végezte, s már egészen korán kitűnt versírói tehetségével. Egyik mezőtúri tanára figyelt fel a fiúra, s az ő támogatásával jelent meg az Első csokor című verseskötete 1902-ben.
Bármennyire tehetséges és iparkodó volt az ifjú költő, érettségi vizsgáját nem tette le, Budapestre költözött inkább és újságíró lett. Különböző élclapok közölték bökverseit, volt címíró a Hermes Banknál, A Hétben is jelentkezett versekkel. Ettől az időtől kezdve a sovány, apró termetű, félszeg fiatalember emblematikus figurája lett a szerkesztőségeknek, az éjszakai kávéházaknak és a különböző irodalmi köröknek. Mindenki szerette és mindenki nagyra becsülte, de egészen komolyan senki sem vette. Változatos szerelmek, kisebb kalandok színesítették megrögzött agglegény életét.
Noha kisebb elbeszéléseit, színes tárcáit, dalszerű verseit gyakran közölték a lapok, igazán népszerűvé kabaré dalaival, sanzonjaival vált, egy időben a Fővárosi Cabaret Bonbonniere rendszeres szerzője volt. A népszerűség némi anyagi gazdagodással is együtt járt, s míg pénze tartott, Szép Ernő gyakran és szívesen utazott, bejárta Európa nagyvárosait, egy szerelme után még Szentpétervárra is eljutott.
Első érett verseskötetét, az Énekeskönyvet a Nyugat jelentette meg 1912-ben. A kötet darabjaiban a vágyódás szelíd emberi kapcsolatok után, a városi ember vidéki emlékei és a gyermekkor meghitt képei kaptak költői hangot. Humor és érzelmesség, halk bírálat és némi öngúny jellemzi ezt a hangot, mely Szép Ernő későbbi, nemcsak lírai, hanem prózai munkásságának is meghatározója lesz.
SZÉP ERNŐ: SZÍVEM
Én a szívem elajándékoznám
Úgyis mindig csak bánatot hoz rám
Fellvarnám egy béna mankójára
Hóna alá lenne puha párna
Ketté vágnák a szívem, szabnának
Piros cipőt egy kis kódus lánynak
Vagy adnám az anyjának a búsnak
Elég vón tán egy ebédre húsnak.
Az első világháború idején önkéntes betegápoló és haditudósító volt, 1915-től azonban mindinkább a békevágy szószólója lett. Ekkor írt karcolatai a szenvedőkkel való együttérzés költeményei, melyekben egyre erőteljesebben szólalt meg a háború elleni felháborodás.
A háború után született meg legjobb és legismertebb műve, a Lila ákác, mely a régi Budapest szellemiségét akarta maradandóvá tenni, s mely leginkább Molnár Ferenccel és Krúdyval rokonította az írót. A hol mulatságos, hol érzelmes regény egy pesti fiatalember szerelmi kalandjait eleveníti fel, miközben szinte realista igényekkel mérhető körképet ad a századelő városi kisembereinek életkörülményeiről és életmód-lehetőségeiről. A műből maga az író készített színpadi változatot, mely hatalmas sikert aratott, s máig is kedvelt darabja színházainknak. Két ízben film is készült belőle, először 1934-ben, majd 1972-ben.
„Szabad bombát ejteni és szabad hazudni, de nem szabad fekete öltönyhöz kék nyakkendőt kötni és sárcipősen nem szabad a szobába lépni.” (Szép Ernő: Kispanasz)
A húszas években népszerű színpadi szerző lett, bár a Patika című darabját botrányok kísérték, s emiatt egy évre Bécsbe költözött, de a Vőlegény című darabja már nagy sikert aratott.
Darabjait többek között játszotta a Nemzeti Színház, a Belvárosi Színház, a Vígszínház és a Pesti Színház is. 1930-ban mutatták be az Ezeregyéjszaka világát idéző Azra című darabját, egy évvel később az Aranyórát, majd 1937-ben a Háromlevelű lóherét.
A zsidótörvények és a második világháború alapjaiban rengették meg életvitelét: 1944-ben 33 év után el kellett hagynia margitszigeti otthonát, s nőtestvéreivel a Pozsonyi út egyik csillagos házának lakója lett. Innen hurcolták el a nyilasok munkaszolgálatra 1944. október 20-án, ahonnan november 9-én szabadult. Ezen időszak megpróbáltatásairól, a megaláztatásról és megfélemlítésről vall az idősődő író 1945-ös Emberszag című memoárjában.
„Én zsidó vagyok? Hogyhogy zsidó vagyok? Mi az? Sárga vagyok én vagy zöld vagy kék vagy milyen? Éppen olyan testszín vagyok, mint a magyarok. Kinek az ideája volt, hogy én itt zsidó legyek? Nekem bizony isten eszem ágába se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek. Itt várt a világon ez a buta meglepetés, mikor itt kiszálltam. Nekem itt zsidónak kell lenni. Miért?” (Szép Ernő: Lila ákác)
A háború után Szép Ernőt elfelejtették, nagy szegénységben élt, s mikor 1953. október 2-án hatvankilenc éves korában, már régóta betegen meghalt, az irodalmi élet alig vette tudomásul elmenetelét.
„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla, és mostanában éppen újra felfedezzük mint a modern, abszurd irodalom hazai előfutárát. Ady Endre egyik legjobb barátja volt, de ugyanúgy tartozott Molnár Ferenc legszűkebb baráti körébe is. Babits kezdettől fogva nagy költőnek tartotta, Hatvany Lajos a hazai városi irodalom egyik főalakjának. Versei ugyanúgy kaptak helyet a legkomolyabb antológiákban, mint a kabarék színpadán. Ő maga pedig rendkívül szerény modorú, kis termetű, sovány ember volt, aki félszeg mosollyal mondotta el ironikus véleményeit az emberekről és az eseményekről. ”
1984-ben Pogányné Szép Berta, a költő húga, Szép Ernő-jutalmat alapított. Végrendeletében nagyobb összeget hagyományozott a kulturális tárcára azzal a céllal, hogy minden esztendőben az évadban bemutatott, vagy nyomtatásban napvilágot látott legjobb magyar dráma szerzőjének, illetve egy alkotói életmű elismeréseként ítéljék oda a jutalmakat. A díjat minden évben a magyar dráma napján, szeptember 21-én adják át.
