„Még mindig ez vagyunk: veszélyeztetett és önmagát veszélyeztető állat.” 75 éve, 1942. április 15-én hunyt el Robert Musil osztrák író, esszéista, A tulajdonságok nélküli ember című regény szerzője.
„Nem a tettek emberei hiányoznak ma, hanem az emberi tettek” – írta a Klagenfurtban 1880. november 6-án született Robert Musil, akinek gépészmérnök és egyetemi tanár apja 1917-ben nemesi rangot kapott. A katonai pályára szánt Musilt 1892-ben beadták a kismartoni katonai nevelőintézetbe, két év múlva a Mährisch-Weisskircheni (ma Hranice, Csehország) Katonai Főreáliskola növendéke lett. A brünni egyetemen 1901-ben mérnöki diplomát szerzett, majd a stuttgarti műszaki egyetem mérnök-asszisztense lett. Ekkor már megpróbálkozott az írással is, igaz, első művei jobbára műszaki cikkek voltak.
A mérnöki hivatás azonban nem elégítette ki, s 1903-ban beiratkozott a berlini Friedrich-Wilhelm Egyetemre, ahol filozófiát, elsősorban logikát, valamint kísérleti pszichológiát hallgatott. 1906-ban a színérzékelés vizsgálatára megalkotta az úgynevezett Musil-féle színkorongot, s még ugyanebben az évben megjelent első, saját katonaiskolai élményeit is feldolgozó regénye, a Törless iskolaévei. A kortársak által főként pszichoanalitikus kamaszregényként értékelt mű egy katonaiskola és a benne élők hétköznapjairól tudósít, s a háttérben arról, hogy az önkényuralmi gépezet miként morzsolja fel a személyiség szabadságát. A mű Magyarországra is eljutott: Fenyő Miksa a Nyugat 1908. évi első számában ismertette és dicsérte.
„Nyilvánvaló: minden, ami abszolút, százszázalékos és igaz, teljességgel természetellenes.”
1908-ban Adalékok Mach tanainak megítéléséhez című ismeretelméleti disszertációjával doktori vizsgát tett filozófiából, továbbá fizikából és matematikából is. Elutasítva a felkínált egyetemi álláslehetőséget – ahogy életrajzában írja -, „úgy dönt, hogy a kötetlen, akadémikus szempontoktól mentes, szabad írói pályát választja.” Ezt követően felváltva Bécsben és Berlinben élt: Bécsben a műegyetem gyakornoka és könyvtárosa, majd 1914-ben Berlinben a Neue Rundschau című folyóirat szerkesztője. Közben, 1911-ben házasságot kötött Martha Marcovaldival.
Az első világháború kitörése után katonai szolgálatot teljesített Belgrádban és az olasz fronton, s érdemeiért megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. 1916-tól egy éven át a Soldaten Zeitung szerkesztője volt, 1918-tól 1920-ig az Osztrák Köztársaság hadügy-, majd külügyminisztériumának művelődési, illetve sajtóosztályán tevékenykedett. 1920-ban Musil a berlini hadügyminisztérium szaktanácsadója lett, s közben a Prager Presse, a Morgen és a Tag című lapok számára írt kritikákat, kisebb esszéket. 1921-ben, hosszas tervezés és megfontolás után elkezdte írni monumentális, A tulajdonságok nélküli ember című regényét, amelyen haláláig dolgozott.
Közben – a történelmi változások hatására – szinte állandóan úton volt: 1933-ban a hatalomra került hitlerizmus elől Berlinből Bécsbe költözött, 1938-ban, Ausztria lerohanásakor előbb Zürichbe, majd Genfbe települt át. Minden idejét és minden gondolatát az írás töltötte ki, s így feleségére hárult a feladat, hogy az iszonyatos szegénység nyűgeitől megóvja az írót. Az 1934-ben a Musil támogatására létesített alapítvány és Ernst Rowohlt (könyvkiadó) szerény összeggel segítette őket, ám ez csak a minimális létfenntartásra volt elég.
Musil alkotói törekvéseit azonban a körülmények nem befolyásolták. Feljegyezték róla, hogy lassan és nehezen dolgozott, gyakran egész bekezdéseket újraírt, a kéziratlapok tele vannak javításokkal, átírásokkal, lapszéli jegyzetekkel. Ugyanakkor más műveit könnyedén megszülte: Vince és a fontos férfiak barátnője, valamint A rajongók című színműveit Bécsben és Berlinben is bemutatták, s Három asszony címmel novelláskötete is megjelent.
„Minden ember kifejezésre vágyik, lelke ínségében. A kutya befröcsköli magával a követ, és megszagolja ürülékét: nyomot hagyni a világban, emlékművet állítani magunknak a világban, tenni valamit, amiről évszázadok múltán is énekelnek, ez minden heroizmus értelme.” (Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember)
A tulajdonságok nélküli ember azonban, amelyről az író elképzelése az volt, hogy viszonylag rövid időszakaszt felölelve, viszonylag zárt térben totálisan rögzítse a monarchia utolsó szakaszának időszakát, befejezetlen maradt. 1942. április 15-én délben Musil agyvérzést kapott és meghalt.
Hagyatéka fő művének máig nyitott kérdései: szabadság vagy szükségszerűség, egyéniség vagy közösség, magány vagy elkötelezettség? A válaszadás lehetőségét, jogát vagy éppen kényszerét Musil – nagy regényíró elődeihez hasonlóan – a mindenkori olvasóra bízta.
