„Én elszabtam, te elszabtad, ő elszabta, mi elszabtuk, ha elszabtuk, hát elszabtuk, utólag már szabhatjuk!” Július 2-án lett volna 85 éves a magyar kabaré kiemelkedő tehetségű és népszerűségű mestere, az évtizedekig intézmények számító Hofi Géza.
„Jó lenne, ha mindenkinek lenne humora! Nemcsak azért, hogy képesek legyenek túlélni a gondokat, hanem azért is, mert a humorérzékét senkitől sem lehet adó formájában levonni! Ez lehet az egyetlen magántulajdon, amit senkitől sem vehetnek el.” (Hofi Géza: Hofi megmondja)
Hofi Géza sok poénja ma is aktuális
A magyar kabaré kiemelkedő alakja, Hoffmann Géza néven született 1936. július 2-án Budapesten. Az érettségit követően sikertelenül jelentkezett a színművészeti főiskolára, a színész szakmától azonban a sikertelen felvételi sem vette el a kedvét. Porcelángyári munkásként iratkozott be Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, ahol olyan társakkal tanulta a szakmát, mint Sztankay István és Sas József, emellett játszott a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában.
Ötévnyi gyári munka után kapta első szerződését Szendrő Józseftől, a debreceni Csokonai Színház akkori igazgatójától. A színházi szerepek azonban nem elégítették ki, az előadások után parodizálta a színpadon felvonultatott karaktereket. E paródiák sikerén felbuzdulva 1963-ban visszaköltözött a fővárosba, s ekkortól már Hofi Géza néven vállalt fellépéseket, egyre nagyobb sikerrel.
„A lényeg az, hogy amikor az ember már egy picikét jobban van, akkor az első fontos teendő az életmód-változtatás. Amikor bevittek, az egyik orvos, hát olyan hatvan kilóval volt nehezebb mint én, olyan, hogy így a lábai összeértek állandóan… szóval ilyen rendes férfias… szóval amikor legurultam a mentőhordágyról, azt mondja: „maga túlsúlyos”. Maga meg szép! Hát nem lehetünk egyformák!” (Hofi Géza: Hofi megmondja)
A kiugrást a Magyar Rádió 1968-as szilveszteri műsora hozta meg számára, amelyben a táncdalfesztivált parodizálta. 1969-ben a Komlós János vezette Mikroszkóp Színpad társulatához szerződött, majd 1983-ban a Madách Kamaraszínház tagja lett. Hofélia című önálló estjét ötszázszor játszotta óriási sikerrel, ám az 1987-től futó Élelem bére című darabja még ennél is több előadást ért meg.
Sikere a rendszerváltást követően is töretlen maradt, műsorainak hangvétele és stílusa, egyéni humora mit sem változott, intézménnyé vált. Pályatársai szerint egyetlen szakmai besorolás sem érvényes munkásságára, ahogy mondták, foglalkozása egyszerűen: Hofi.
Számos aranylemeze jelent meg, a Rádiókabaré szilvesztereinek állandó résztvevője volt. Kiemelkedő sikerének titka a közönséggel való szoros kapcsolat és a közélet eseményeinek kíméletlen kifigurázása volt. Poénjai minden generáció számára szállóigévé váltak.
Hatvanadik születésnapja alkalmából, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, 1998-ban Kossuth-díjat kapott. 2002-ben Pro Cultura Urbis díjat vehetett át, amelyet több évtizeden átívelő töretlen művészi pályájáért, jellegzetes figurái megteremtéséért, különleges egyénisége és a sajátosan magyar humor sikeres ötvözéséért ítéltek neki.
Egészségi állapota a kilencvenes évek második felétől fokozatosan romlott, átesett egy szívinfarktuson, egy szemműtéten, ám amint egészsége engedte, színpadra lépett. 2002 februárjában még visszatért a világot jelentő deszkákra, s még két hónapot játszott április 10-én bekövetkezett haláláig. Hofi Gézát a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, emlékét egy, a Nagymező utcában állított szobor is őrzi. Rádiós és televíziós felvételeinek újrajátszása egyfolytában bizonyítja, hogy Hofi töretlenül népszerű és aktuális.
2018-ban jelent meg a Hofi megmondja címmel a mávész legütősebb mondatai egy kötetbe gyűjtve.
