Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) A 27, avagy halál teszi a művészt című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

A 27, avagy halál teszi a művészt

Szerző: / 2016. június 7. kedd / Kultúra, Irodalom   

A 27, avagy halál teszi a művészt „Sem ezt megelőzően, sem ezt követően nem tudott – nem volt képes – senki így írni. Az olvasó hihetetlen kifinomult nyelvezettel megkomponált …” 27 – avagy halál teszi a művészt

A huszonhét éves Angie úgy dönt, bálványaihoz, Kurt Cobainhez, Jim Morrisonhoz és Janis Joplinhoz hasonlóan ő is hírnevet szerez magának és meghal, még a következő születésnapja előtt.

Angie csak lézeng Prágában, ahol egyetemi tanulmányait folytatja. Miután művészi ambíciói és családi kapcsolatai terén egyaránt zsákutcába jut, úgy dönt, lelép. Szerencsére irodalomtanára éppen nemrég prédikált lángoló hévvel a kalevalai szimbólumokról, és azt is elárulta, hogy van egy igazi, saját partszakasza a finn tóvidéken.

Fenn, északon öko-tudatos és némiképp kaotikus életet él egy háromgyerekes család. Az erdőlakók hétköznapjai megrendülnek, amikor a művészi vénáját kereső Angie az udvarukon álló szaunakunyhóba költözik. Alexandra Salmela első regénye különféle jellegű szövegek együttese, tragédia, helyzetkomédia, bohózat és önironikus fejlődéstörténet varázslatos elegye. A szerző zseniális gúnya senkit sem kímél.

ALEXANDRA SALMELA 1980-ban született Pozsonyban. Színházi dramaturgként végzett a pozsonyi Színművészeti Főiskolán, valamint finn nyelv és irodalom szakos bölcsészként a prágai Károly Egyetemen.
Fiatalkorától fogva számos verse, meséje, elbeszélése és drámája született, részt vett több irodalmi pályázaton, többször részesítették elismerésben. A 27, avagy halál teszi a művészt Salmela első regénye.

Alexandra Salmela: A 27, avagy halál teszi a művészt  

(részlet a könyvből)

Prológ

A harmadik pohár vörös után már egész kellemes volt visszatérni. Addigra a pasas az asztal mellett ült, lazán a háttámlának dőlve, keresztbe vetett lábakkal. A felül lévőt ide-oda mozgatta, hogy észrevétlenül gyönyörködhessék a csillogó olasz félcipő kecses formájában. Ujjaival egy vastag könyv gerincén dobolt.
– Csodálatos, rendkívüli alkotás – mondta. – Úttörő szerepet tölt be a finn irodalomban, teljesen új korszakot nyit annak történetében. Sem ezt megelőzően, sem ezt követően nem tudott – nem volt képes – senki így írni. Az olvasó hihetetlen kifinomult nyelvezettel megkomponált, csaknem kilencszáz oldalas leírást kap a hat óra leforgása alatt eltelt eseményekről, melyek középpontjában egy apró tengerparti faluban zajló hajóépítés áll. És noha a stílus rendkívül modern – utaltam már a mű úttörő jellegére -, a szerző régi kalevalai motívumokból merít: amire gondolok, tulajdonképpen az egyik legszebb motívum a Kalevalában… Van valakinek ötlete, hogy mely motívumról van szó? Annyit segíthetek, hogy elárulom, egy szimbólumot keresünk.
Az előadótermet korábban nem hallott csend kerítette hatalmába.
A pasas figyelme a cipőről gondosan ápolt, hosszú körmei re tevődött át. Abbahagyta a dobolást, és középső ujja körmének vizsgálatába mélyedt.
– Vajon mi máshoz lehetett volna hasonlítani a hajót, pontosabban a vadonatúj, büszke vitorlás vízre bocsátását, mint egyes egyedül…
– A kanteléhez? – kérdezte egy igyekvő diák.

Alexandra Salmela: A 27, avagy halál teszi a művészt